Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy Emil

GRÓF DESSEWFFY EMIL. 249 e jeles tehetség ily szűk körre szorítja tevékenységét, de elismeré, hogy a ki a közélet tapsait ily örömökkel cserélte fel, az jól választott. És valóban, ha kedves szüló'knek boldogsága, ha a megelégedés, melyet a legjobb nőnek arczán látunk, ha a remények, melyekkel körünkben fejlődő gyermekeink szívünket töltik, s a gyarapodás, mely fáradozásainkat követi, a férfiút boldoggá tehetik, főkép midőn öntudattal azt mondhatja magának, hogy mindezen jólétnek alkotója ő maga: Dessewfiy teljes mértékben élvezé mindezt, s életének volt fényesebb, de nem volt boldogabb korszaka. De bármily megelégedettnek érzé magát családja körében, s bármennyire elfoglalva gazdaságának gondjai által, azért a közügyek előtte nem vesztették el érdeköket, s ha azokban most csak azon szűk körben vett is részt, melyre akkor megyei életünk mindenkinek alkalmat adott, soha nem mondott le feltételéről, hogy egykor egész életét ezeknek szenteli. „Tanulni, gondolkozni, tanácskozni és végrehajtani," ez azon egymásután, melyet, mint később „Parlagi eszméi"-ben kimondá, közügyeinkben követnünk kell, s ez az, melyet ő magának már akkor kijelölt, komoly tanulmányok és hazai állapotainknak alapos megismerése által készülve ahhoz, hogy majdan a haza közügyeiben részt vegyen. S mert a mezei gazdasággal foglalkozva, figyelmét főkép a nemzetnek gazdasági viszonyai vonták magukra, ezeknek tanulmányozását tűzte ki magának feladatúi, azon komolysággal készülve annak megoldásához, melylyel minden vállalatait folytatá, mint másban úgy itt is, nem a könnyebb, de a biztosabb utat választva magának, s mindenekelőtt a nemzet-