Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy Emil

Ha mozgalmas időben, midőn a nemzet legfontosabb érdekei vitatás tárgyává váltak, oly férfiú halálánál, ki a vitatkozók első sorában állt, az egész nemzet azon meggyőződésben egyesül, hogy nagy veszteséget szenvedett, ily elismerés biztosabb jele érdemeinek, mint azon zaj és fény, melylyel egyes pártok jelesbjeiket életükben és haláluk után környezik. Ilyen volt a benyomás, melyet gróf Dessewffy Emilnek halála ma egy év előtt az egész országra tett. Azok, kik őt csak a nyilvános életben ismerék, nem osztoztak a fájdalomban, melyet mi érezénk, kik hozzá közelebb állva, nem csak eszének, de szívének gazdag kincseit ismertük, és azok, kiknek ő a politika mezején ellene volt, e téren máskép Ítéltek érdemeiről; de hogy benne oly férfiút vesztettünk el, ki — ha néha tévedett is — képességeit csak a közérdeknek szentelte, s nem szolgálva soha mást, mint a hazát, fáradozásaiért még a közelismerésben sem kereste jutalmát; hogy halála által szegényebbek lettünk : azt egyaránt éreztük valamennyien, és bátran állítom: e teremben, sőt e hazában nincsen senki, ki — ha Dessewffyre visszagondol, e nézetet azóta megváltoztatta volna.