Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Szalay László

SZALAY LÁSZLÓ. 213 jellemzése, melyeket a Szónokok Könyvében kiadott, eléggé bizonyítják azon tiszteletet, melylyel ezen elvek bajnokai iránt viseltetett; de alaposabb tanulmányai meggyőzék őt, hogy az, mi a franczia forradalomban nagyszerű, nem a bastille és tuilleriák ostromában s a nép vad kitöréseiben — hanem Francziaország politikai és társadalmi átalakulásában kereshető, s hogy ezt nem az által érhetjük el, ha Francziaországot forradalmában utánozzuk, hanem csak úgy, ha azon nagy férfiak példáját követjük, kik a forradalom zaja között, melylyel a múltnak maradványai lerontattak, csöndes munkásságukkal Francziaország s az egész újabb társadalom alapjait vetették meg. S igy e. nagy esemény, mely lelkesítve hatott valamennyünkre, nála csak a buzgóságot növelé, melylyel tanulmányaiba mélyedett, és azt, hogy mig tanulmányai eddig inkább általánosak valának, azok most kizárólag a politikában s főkép a törvénytudományban központosultak; s bátran állítom , hogy nemcsak körünkből, hanem talán soha 18 éves ifjú nem lépett ki az egyetemből, kinek e tudományok körében ily megállapodott nézetei lettek volna. Nem azért szóltam ily hosszasan Szalay tanuló éveiről, mert szivemnek jól esik e korra visszatekinteni: de mert jeles emberek életében semmi nem érdekesebb, mint szellemi kifejlődésök története; és mert Szalay már akkor az volt, ki később maradt: a hit, melylyel sirjába szállt, hogy a magyar nemzetre szép jövő vár; a meggyőződés, hogy a nemzet feladatát csak úgy oldhatja meg, ha a nyugati civilizatióhoz ragaszkodik, s mint múltjában, úgy a jövőben is a civilizatiónak bajnoka lesz;