Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Szalay László

SZÁLAT LÁSZLÓ. 205 Szalay László született Budán 1813-ban, s itt tölte első gyermekségét. Tizenhárom éves korában vesztvén el apját, csak kevés ideig fejlődött ennek felügyelése alatt; de a komoly férfiúnak jelleme, a pontosság, melylyel minden kötelességeit teljesité, tudományos hajlamai, melyekről több, részint megjelent, részint kéziratban maradt munkái tanúskodnak, s főkép a tiszta hazafiság, mely nem hangzatos szavakban, hanem a buzgalomban, melylyel hazafiúi kötelességeit teljesité, nyilatkozott, kétségen kivül mély és állandó befolyást gyakoroltak a gyermekre. S kik Szalay Lászlót közelebbről ismerék. és Szalay Péter királyi tanácsosra visszaemlékeztek, nagyobb téren és fényesebb tehetségekkel , a fiúban feltalálták az apának legszebb tulajdonait. Nevelését anyja vezette, egy budai senatornak leánya, ki férjének halála után három fiával maradva, eo'észen e nehéz föladatának élt, s a hazának három jeles polgárt nevelve, azt szépen töltötte be. Szalay László mindig fiúi szeretettel ragaszkodott anyjához, s ha életének későbbi szakaiban, ifjú koráról szólva, anyja háztartásának rendjét beszélte el, s a takarékosságot emlité, melylyel e nő magától mindent megtagadott, s mégis, miután látá, hogy csekély nyugdijából fiait jól nem nevelheti, lassanként kiadta a kis összeget, melyet férje megtakargatott, s a tőkéket, melyeket ő maga öröklött, csakhogy fiai vagyon nélkül, de úgy lépjenek az életbe, hogy azt nélkülözhessék: akkor a már megőszült férfiúnak szemei könyekbe lábadtak, s ajkai áldást mondtak a nemes anyára, kitől szeretni tanult mélyen és igazán, nem nyájas szavakkal, hanem áldozatokkal mutatva érzéseit.