Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

REGULY ANTAL. 195 nyomor és sanyaruságok között, őt néha boldoggá tette; s leirhatnám-e a kínokat, melyekkel e reményekről le kellé mondania, kifejezhetném-e a fájdalmat, melylyel szive eltelt, midőn csaknem czéljánál látva magát, sejdíteni kezdé, hogy az erőt, mely annak elérésére még szükséges, nem birja többé? Az évekig tartott bizonytalanság, a morális szenvedések, melyeken keresztül ment, erejének túlfeszitése pétervári tanulmányai alatt, s a zordon égalj s meg nem szokott sanyarúságok, melyeken Szibériában keresztül ment, nem törték meg akaratát, de igen egészségét, melyre munkájának befejezésére szüksége volt. Utazása alatt, mig a szünetlen tevékenység és az érdek, melylyel azt folytatá, tartott, erőt vett magán, s akarata által legyőzte betegségét, de midőn Pétervárra visszatérve, a fölgerjedés, mely idegzetét feszültségben ' tartá, megszűnt, annálinkább feltűntek ennek következései. Elhatározva, hogy csak akkor tér vissza hazájába, ha utazásának eredményeit mutathatja fel, s érezve, hogy a munkára, melyet dolgozatainak rendezése s rendszeres előadása kiván, egészségének akkori állapotában képtelen, mindenekelőtt ennek helyreállitása volt egyedüli törekvése; de talán, mert gyógyszereit roszúl választá, vagy, mert baja azok közé tartozott, melyekre az orvosi tudomány hatása nem terjed, sem a Graefenbergben és Lehseben használt vízgyógymód, sem más orvoslási rendszerek nem adhaták vissza azon erőt, melyre szüksége volt, s élete ezentúl egy hosszú betegség, melynek kínjait csak akkor foghatjuk fel, ha eszünkbe jut, hogy ő, ki egészségének elvesztését nem azért fájlalá, mert őt az élet élvezeteire, hanem azért, mert őt a munkára képtelenné tevé, midőn 1849-ben hazájába visszatért, egyszersmind mindentől meg13*