Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

188 REGULY ANTAL. sok más nép s ha a munkát lealázónak tekintve nem dolgozik, s ha oroszok között van a félénkség színéig tartózkodó, azért önbecsének érzetét nem veszté el, s büszke szabadságára, melyet azoknak jólétével nem cserélne fel, kik a czárnak pénzt s munkát adóznak." Reguly, kinek általán véve legbecsesebb tulajdonai közé tartozott, hogy magát saját eszméi által elragadtatni nem engedé, s lelkesedése között mindig megtartá józanságát, itt is soha nem ment annyira, hogy a magyar s vogul nemzet ugyanazonosságát állította volna. De hogy a magyar nemzet a középázsiai népcsaládnak tagja, s hogy azon nyelvek közül, melyeket ural-altajiaknak nevezünk, a magyar nyelv csakugyan a finn s jelesen a vogul nyelvekhez áll legközelebb, arról teljesen meg volt győződve, s az állapot, melyben e népeket jelenleg találjuk, s mely attól, mit eldó'deinkről letelepedésük korszakában tudunk, annyira különbözik, nem ingathatá meg őt ezen meggyőződésében, nemcsak azért, mert a zordon éghajlat, s a társadalmi viszonyok, melyek ott, hol 3780 [J mértföldnyi területen csak 6000 ember él, szükségkép támadnak, eléggé megmagyarázzák e népek jelen helyzetét, hanem azért is, mert számos jel arra mutat, hogy azok jelen lakhelyeikre bevándorlottak vagy szoríttattak. Ilyenek a helyek nevei, melyek nem azon nyelvhez tartoznak, melyen a nép szól, ilyenek a vogulok között divatozó lóáldozatok s e népek általános hite, hogy egykori hazája délnyugotra fekszik s ilyenek főkép az osztyák nép régi költészetének maradványai, melyek mind arra mutatnak, hogy e vidékek lakói egykor egészen más viszonyok között éltek. Mert miként magyarázhatnók meg magunknak máskép: „hogy a legmagasabb északnak e népe, melynek már életmódjánál fogva