Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kölcsey Ferencz

10 KÖLCSEY FERENCZ. a hét halmú város falai között találnak helyet; hanem hogy Hellas s Kóma lehet minden hely, hol az emberek hazájokat szeretik s érte halni tudnak. Sejté, érezte ezt s a gyermek nem gondolá többé árvának magát e világon. Szeretni kezdé hazáját nem azon hideg önös szeretettel, mely önjavához ragaszkodva kiváltságokban vagy czímerekben keresi azt, miért küzdenie kell, nem azon számitó* okossággal, mely vagyon vagy dicsőség után fáradozva nemes tettekre buzdithat, de nem nemesiti azt, kinek keblét eltolté: de szeretni kezdé hazáját azon szent, véghetetlen szeretettel, mely nem számit, nem gondol macára, hanem áldozik, ha kell, vérét ontva egy pillanatban, ha kell, évekig nehéz járomban szolgálja hazáját; szeretni kezdé múltjában szép, de oly szomorú emlékeivel; szeretni jövőjében, mely iránt szívét több remény s aggodalom tölté el mint saját jövőjéért. Engedelmet tisztelt Gyülekezet! hogy én, kitől sokan a férfi életrajzát kivánják s várták talán, mint a vándor, ki bérezre menve, mert már az első kilátás szépségeitől megválni nem tud, a nagy férfiú gyermek emlékeinél mulatok. De az embert, nem tetteit akarom leirni; és vajon a gyermek nyájas vonásaiban nem ismerünk-e a férfiúra s nem életének legszebb dicsősége-e az, hogy a ki oly tisztán lépett föl az életben, annyi munkatelt év leforgása alatt nem változott, csak nőtt ? Kit nem lelkesitének egykor nemes érzemények? — Van egy időszak emberi életünkben, midőn minden szív a jóért lángolni, a nemes után vágyódni, a fenségesért áldozni tud. — Ki nem emlékezik, ha gyermekéveire visszatekint, hogy keblét egykor érzemények töltötték el, melyek a férfit nagygyá tet-