Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

180 EEGULY ANTAL. szebben, mint azon részvétben, melyet Reguly a pétervári akadémia nagy tudósainál talált. A kis, de dicső körnek, melylyel pétervári tartózkodása alatt tudományos érintkezésbe jött, köszöné ó' életének ezen legnehezebb időszakában nemcsak anyagi fentartását, de mi ennél fontosabb, azt, hogy ön erejéhez való bizalma, egy szebb jövőnek reménye nehéz küzdelmei között nem vesztek el. Ok tartották fel társunkat, talán az életnek, de bizonyosan a tudománynak, melyről biztatásuk nélkül elkeseredve lemondott volna. Főkép Baer az, kinek e részben legtöbbet köszönünk , s valóban nem olvashatjuk a leveleket, melyeket e nagy tudós részint Regulyhoz, részint az ő ügyében irt, a nélkül, hogy szeretettel ne telnénk el azon férfiú iránt, kit a tudomány körében, mint a legkitűnőbbek egyikét tiszteltünk, s ki itt mint a legjobb s legnemesebb emberek egyike tűnik fel. — 0 az, kinek meleg részvéte társunkat a vég elcsüggedéstől megoltalmazá, ő, ki midőn Reguly elkeseredésében arra határozta magát, hogy hazájába visszatér, eszébe juttatta, hogy ha most tér vissza, — mielőtt terveinek kivitelét legalább megkísérté — gúny tárgyává teheti magát, s igazolni fogja azon részvétlenséget, melyet hazájában tapasztalt, s ki végre a kölcsönt, melyet Reguly haza útazására tőle kért, megtagadta, egyszersmind készséggel ajánlá segedelmét arra, hogy az Uraira utazva, egy ideig a vogulok között mulathasson, s itt teendő tanulmányai által a világnak s hazájának megmutathassa, mit várhattak volna tőle, ha őt törekvéseiben támogatják.