Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

REGULY ANTAL. 177 valóm mozgásban van, alig tudom gondolataimat rendezni: Most tehát az akadémiának egy varázs ütése által, orosz utazó candidatusból magyar útazóvá vagyok átvarázsolva. Hála istennek, hogy már csak­ugyan mint magyar utazhatok és ismét szorosabban vagyok hazámhoz csatolva, A szív élénkebben dobog, a lelkesedés mélyebb és hatalmasabb, ha a hazáért dolgozhatunk, mint ha ettől megvetve, csak saját ösztönünk kielégítésére, mint külföld zsoldosa fél tűz­zel járjuk utunkat. Nem tudom, hogyan gondolkoz­nak otthon, de nekem eleinte, különösen mig Demi­doffal folyt az értekeződés, mert az itteni akadémikusok ajánlata kétségkivül megtisztelő volt, lealázónak tet­szett egy ily fontos nemzeti kérdés megoldásáért idegeneknek koldulni, s hogy a nagyherczegnénél azt kellé mondaniok: eszközölje fenséged, hogy a magyarok kipuhatolhassák ős rokonaikat! pártolja azt a fiatal embert!" Ki olvashatja e sorokat meghatás nélkül, főkép ha eszébe jut, hogy a mi által magát Reguly oly bol­dognak érezé, azon tudósításban állt, hogy az aka­démia 1000 forint segedelmet, ezt is két részletben s ha majd a pénztár állapotja engedi, rendelt számára, azaz oly összeget, mely ha kezéhez jön is, azon adós­ságok letisztázására sem lenne elégséges, melyekbe a szárazföld legdrágább fővárosában töltött hosszú idő alatt merült, s ha annyi tapasztalások után alig fog­hatjuk meg csalódását, ki nem osztaná a fájdalmat, melylyel mindent nyugodtabban meggondolva azon meggyőződésre kellé jutnia, hogy az akadémia által vállalata iránt mutatott nagyobb részvét helyzetére csak azon hatást gyakorolta, hogy határozatától, mely­lyel Sjögren ajánlatát elfogadta, visszalépvén, most azon kilátást is, hogy ázsiai utazását a pétervári Eötvös. Emlékbeszédek. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom