Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

REGULT ANTAL. 175 köteléket, mely őt ahhoz köté, s szolgálatát, melyet nemzete elfogadni nem akart, örömmel ajánlta volna fel ott, hol érte jutalmat s dicsőséget vívhatott. Nem voltak semmi előítéletei Oroszország ellen. Azok közé tartozott, kik meleg szeretettel az egész embe­riség iránt a civilizatio általános haladása s nem bi­zonyos politikai formák iránt lelkesülnek. Mint szü­leihez már utazása kezdetén irt leveleiből látszik, a nagy birodalom, mely, mint ő hivé, roppant határai között az észak mívelésében teljesiti világtörténelmi missióját, őt már előbb is bámulatra ragadta, s a mit, ott tartózkodva, látott és tapasztalt, csak még inkább megerősité őt ezen érzésben, s ha a gondolat, hogy tehetségeit ezentúl Oroszországnak szentelje, szivének mégis fájt, ennek okát nem ellenszenvben, hanem csak azon tiszta legyőzhetlen szeretetben kereshetjük, melylyel hazája iránt viseltetett, s mely őt még a dicsőség iránt is közönyössé tevé, ha azt nem saját nemzeténél, nem saját hazája szolgálatában érheti el. El volt határozva, hogy az átázást, melyre eny­nyi fáradsággal készült, megteszi, de mire elébb lel­kesedéssel gondolt, mi legforróbb vágyainak czélja volt, az most csak egy kötelességként tünt fel előtte, melylyel a tudománynak és saját becsületének tarto­zik , de mely mindentől, mi abban egykor szépnek látszott, megfosztatott s csaknem részvét nélkül várá be azon lépések eredményeit, melyeket barátai szibé­riai útjának előmozdítására az akadémiánál tettek. „Igazán szólva — így ir szüléihez — mások barátsága gondoskodott rólam s mások seintik elő ügyemet. Lágy melegnek tartanak, s követségünknél azt mondják: miért nem viszem dolgomat több erély­lyel? ha saját hazám nem pártol, miért nem hasz­nálom fel azt a részvétet, melyet itt tánusitanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom