Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

REGULT ANTAL. 175 köteléket, mely őt ahhoz köté, s szolgálatát, melyet nemzete elfogadni nem akart, örömmel ajánlta volna fel ott, hol érte jutalmat s dicsőséget vívhatott. Nem voltak semmi előítéletei Oroszország ellen. Azok közé tartozott, kik meleg szeretettel az egész emberiség iránt a civilizatio általános haladása s nem bizonyos politikai formák iránt lelkesülnek. Mint szüleihez már utazása kezdetén irt leveleiből látszik, a nagy birodalom, mely, mint ő hivé, roppant határai között az észak mívelésében teljesiti világtörténelmi missióját, őt már előbb is bámulatra ragadta, s a mit, ott tartózkodva, látott és tapasztalt, csak még inkább megerősité őt ezen érzésben, s ha a gondolat, hogy tehetségeit ezentúl Oroszországnak szentelje, szivének mégis fájt, ennek okát nem ellenszenvben, hanem csak azon tiszta legyőzhetlen szeretetben kereshetjük, melylyel hazája iránt viseltetett, s mely őt még a dicsőség iránt is közönyössé tevé, ha azt nem saját nemzeténél, nem saját hazája szolgálatában érheti el. El volt határozva, hogy az átázást, melyre enynyi fáradsággal készült, megteszi, de mire elébb lelkesedéssel gondolt, mi legforróbb vágyainak czélja volt, az most csak egy kötelességként tünt fel előtte, melylyel a tudománynak és saját becsületének tartozik , de mely mindentől, mi abban egykor szépnek látszott, megfosztatott s csaknem részvét nélkül várá be azon lépések eredményeit, melyeket barátai szibériai útjának előmozdítására az akadémiánál tettek. „Igazán szólva — így ir szüléihez — mások barátsága gondoskodott rólam s mások seintik elő ügyemet. Lágy melegnek tartanak, s követségünknél azt mondják: miért nem viszem dolgomat több erélylyel? ha saját hazám nem pártol, miért nem használom fel azt a részvétet, melyet itt tánusitanak