Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

162 REGULT ANTAL. irányozva, éjszakra, nem pedig déli mívelt országok felé. A természet emberét, az országok és népek ös eredeti állapotát, mint azt a história élőnkbe adja, s mily kevéssel, egyedül a vad természet adományaival éri be az ember, ezeket felfogni nem tudtam s az engem gyötrött. Most ki vagyok elégítve. Ezen vitázás nekem egész kifejlődési történetét mutatá mind a földnek, mind pedig az embereknek. Egy utazás az éjszakon valódi képét mutatja a cultura genesisének." Reguly meggyőződése szerint épen mi magyarok vagyunk hivatva e nagy kérdések megfejtésére, mi, kik nyelvünkben azon rokonságnak emlékét fentartva, melyben az ural-altaji népekhez állunk, egyszersmind a műveltségnek azon fokára emelkedtünk, melyen e kérdések tudományos megfejtése lehetővé válik, s lehet-e dicsőbb czél, melynek életét szentelhetné. Voltak pillanatok, midőn új reménytől lelkesülve, bátorsággal nézett a jövőnek elébe, de ha megint feladatának nagysága, ha az jutott eszébe, miként ő, ki annak megoldására vállalkozik, eddig semmit sem tett, a mi által képességét bebizonyította volna, s mire a nemzet segedelmét kérve, hivatkozhatnék, szivét újra aggodalmak töltötték el, melyek között a vég elcsüggedéstől csak erős határozata ó'rzé meg, hogy kitűzött czélja után küzdve elveszhet, de hogy arról lemondani nem fog. Egy volt, a mi minél tovább haladott tanulmányaiban, s minél tisztábban fogta föl feladatát, annál világosabb lett előtte, s ez azon meggyőződés, hogy feladatára kellőleg elkészülve nincs, s azért mihelyt hosszú várakozás után szüleitől levél s némi pénzsegély érkezett, elhagyva Helsingforst, Pétervárra útazott, hol, mint azon birodalom fővárosában, mely a finn családhoz tartozó csaknem minden népet