Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

EtEGULY ANTAL. 159 Reguly megelégedve érezheté magát sikerével, s a méltánylás, melyet Helsingforsban talált, szivének jól esett, de ha az árt tekintjük, melyen e megelégedés vásároltatott, szivünket fájdalom tölti el. Nem anyagi szenvedéseiről szolok: ha ő, kit honában egy szerető család gondoskodása fogott körűi, most idegen földön az élet minden kényelmeit nélkülözé; ha tél kezdetén, midőn az éghajlat szigorát megszokott bennszülöttek már bundában jártak, nyári kabátban s köpenyeg gallérban nézé a vig társaságot, mely a már jéggel takart folyón korcsolyázott, csak annak örülve, hogy könnyű öltözete különczködésnek vétetik, s hogy annak való okát senki sem gyanítja; ha még a legszükségesebb fejérnemüket sem szerezheté meg magának, s a szegénységnek minden szenvedésein, melyekről elébb sejtelme sem volt, keresztül ment, kétségen kivül nem tagadhatjuk meg részvétünket tőle, ki minden nyomorral szembe szállt, mert tudta, hogy attól minden pillanatban megszabadulhat, de csak úgy, ha feltételéről lemond. De mik mind ezen szenvedések lelki kínjaihoz képest. Jellemének egyik fővonása a legnemesebb büszkeség volt — s most helsingforsi ösmerőseihez kellé fordulnia, néhány rubelnyi kölcsönökkel fedezve mindennapi szükségeit, nem tudva, miként s mikor fog eleget tehetni kötelezettségeinek. Senki nem volt nálán nyiltabb s közlékenyebb, senki nem távolabb minden képmutatástól, s mégis mily vigyázatra, mennyi ártatlan fortélyra szorult most, hogy szegénységét elrejtse, kalandorként eltagadva magától a legszükségesebbeket, csakhogy azon körökben, hol estéit tölté, illő öltözetben jelenhessék meg s azoknak barátságát ne koczkáztassa, kik tudományos czéljait pártolásuk által elősegítheték, s mindazon bizony-