Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Reguly Antal

REGULY ANTAL. 153 dekes külseje s azon kedélyesség- által tünt fél, mely személyiségét később is minden körben megkedvelteté. Eletünk mint anyagi, úgy szellemi tekintetben egy hosszú fejlődés. Multunk a jövőnek csiráit hordja magában s éltünk fája nem hoz oly gyümölcsöket, melyek nem függtek mint virágok egykor ifjabb ágain. Ezt mondhatjuk Regulyról is, és nem hiányzanak gyermek és ifjú korából egyes vonások, melyek később, midőn neve ismertté vált, mint hivatásának jelei, tekintettek. Ilyen az érdek sőt lelkesedés, melyet már gyermekkorában Körösi Csorna Sándor iránt mutatott; ilyen a buzgalom, melylyel nemzeti történetünket tanulmányozá. Ha azonban e részleteket, melyeknek később ő maga is nagyobb fontosságot tulajdonított, elfogultság nélkül tekintjük, át fogjuk látni, hogy azokban semmi rendkivüli, semmi olyan, mi későbbi törekvéseire elhatárzó befolyást gyakorolt, nem található. Eletünk azon szakában, midőn nagy emberek életét csak nagy irók műveiből ismerjük, a dicsőség eszméje minden kitűnőbb egyéniségre ellentállhatlan csábbal bir, s ha Reguly, bizva erejében, szintén ez után vágyódott, az ép oly természetes, mint az, hogy Körösi küzdelmei, s azon czél, melynek e feláldozó férfiú egész életét szentelé, őt lelkesedéssel tölték. Ki nem emlékezik a szenvedélyre, melylyel akkor tájban a magyar nép eredetének kérdése , még a tudományokban megőszült férfiak által is felkaroltatott, miként hagyhatta volna e kérdés hidegen az ifjúságot, melynek az emberi vizsgálódások hatásairól még fogalma nincs, s mely minden tudományt költőileg fogva fel, a népek őstörténete iránt természetes vonzalmat érez. Reguly e tekintetben nem különbözött kortársaitól, sőt állithatjuk: hogy a történelmünkben