Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Széchenyi István

148 GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN. tovább Haladunk, ez bizonyítsa be a tiszteletet, melylyel emléke iránt viseltetünk. Előttünk is nagy föladat áll. Egy nemzetnek újjászületése csak egy egész nemzetnek műve, csak hosszá fáradság, erős küzdelmek, talán nehéz szenvedések jutalma lehet. De, mint ő 18 éve, az akadémiához tartott beszédében mondá: bízzunk magunkban, bízzunk erőnkben, s legyünk meggyőződve, hogy köztünk többé-kevésbbé, mindegyik, sőt hazánk minden fia, vérünk mentője, népcsaládunk jóitevője, nemzetünk feldicsőitője lehet, s azért töltse be helyét minden magyar hű sáfárilag. S ha e hon nagy napszámosa többé nem vezeti is sorainkat, s ha az alkotó férfiú helyett a Duna partján majd csak néma szobra áll, legyünk meggyőződve, hogy midőn az országos munka foly, Széchenyi érez alakja is részt vesz e munkában, komoly szemmel hűségre, szorgalomra, kittírésre intve a munkásokat, hogy a nagy czél, mely felé életében minden törekvései irányozva voltak, a remény, mely őt küzdelmei között föntartá, s melyet egyszer elvesztve leroskadott, hogy a nemzet nagy föladata teljesüljön, s körültekintve hazánkon boldogító öntudattal egykor elmondhassuk: Magyarország nem volt, hanem lett.