Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Széchenyi István

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN. 139 meddig; alkotmányos szövevényből, emberhez illő s minden álfénytől kitisztult képviseleti rendszerre" — ezt tűzte ki magának föladatul; s miután átlátta: „hogy ha a kasztok és összesaraglyázott kiváltságok szűk rekeszéből végkép tágasabb körbe akarunk lépni, s elaljasodott nemzetünknek jövendőt eszközölni, — nagy köveket kell emelnünk, ezt pedig nem egyes emberek, hanem csak mindnyájan tehetjük," egész életén át mind a törvényhozásban mind azon kivül összes fáradozásai oda voltak irányozva, „hogy mindenek előtt reánk virradjon azon nap, midőn nem Csak privilégiumokkal dicsekedve és nagy phrasisokkal, hanem áldozatokkal s tettel járulunk a haza felvirágzására. Mert ha igazán akar e nemzet erős és nagy lenni, — szükséges, hogy némely dolgokban egy soron álljunk mindnyájan; szükséges, hogy kiki, ki a magyar levegőjét szívja, elmondhassa: „én is a honnak polgára vagyok." Széchenyi saját szavaival fejeztem ki azt, miben ő maga törekvéseinek végczélját kijelölte; s ha valaki ezeken kétkednék, — előttünk fekszik „Hitele", a „Világ" , a „Stádium", melyben az általa szükségeseknek tartott reformokat megpendité, kifejté s formulázta, egyenként előadva a nagy változásokat, melyeket e hon újjászületésére szükségeseknek tartott; visszaemlékezünk az időre, midőn e munkák megjelentek, s ha irott kútforrás kell, ott vannak az ezen időszakban hozott törvények s országgyűlési tanácskozásaink jegyzőkönyvei, melyekből az akkor uralkodó szellem világos előttünk; s ki ezeket ismeri, az azon érdemet, hogy a jogegyenlőségnek lobogóját e