Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Széchenyi István

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN". 133 Epen mert ugyanazon férfiú, ki 1825-ben a magyar akadémiát alapitá meg. szintakkor lótenyész­tésünk emelése mellett, buzgólkodott, s miután 1826-ban a lóversenvnvel összekötött lótenyésztő társulat léte­sült, ezen intézet emelésének és gyarapításának szint­oly buzgósággal szentelé idejét s fáradságát, m elv­ivel a tudós társaság alapszabályain dolgozott; épen midőn üdvleldéjét tervezé, hogv a haza nagy halott­jainak méltó temetkezési helvök legven, egyszersmind azon törte fejét, hogv az általa fólállitott nemzeti casino tagjainak mentől több kényelmet szerezzen; épen az: hogy ugyanazon elme, mely a Duna s Tisza szabályozásával foglalkozott, ugyanazon em­ber, kinek az álló hidat s a gőzhajózási köszönjük, ugyanakkor a főváros számára sétatért tervezett, s midó'n a szabad föld. a közteherviselés- s az emberi­ség legszentebb jogaiért küzdött, azon kérdést, vajon társalgásunkban az „On" vagv „Kegyed" használ­tassék-e, nem tartá figvelmére érdemetlennek; hogy egyszerre — látszólag hasonló lelkesedéssel, de min­dig hasonló szorgalommal s kitartással fölkarolt nagvot és kicsinyt, egyes helyeknek apró érdekeit s az egész haza haladását, az egyes polgárok kényel­meit s nemzetünk jövőjét; mert semmit, mi e haza hatórai között egy helynek jólétére befolvt, csekély­nek, — semmit, mi nemzete emeléséhez vezethetett, nehéznek nem tartott: ez az, miben nagysága fekszik s mi ó't összes haladásunk vezetésére képessé tevé. Hanninczöt éve, hogy Széchenyi tevékenységét megkezdé. A magvak, melveket elhintett, csíráztak, a mit ültetett, gyökeret vert, s szétterjesztve ágait gvümölcsözni kezd: összes törekvéseinek eredményei előttünk fekszenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom