Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kazinczy Ferencz

KAZINCZY FERENCZ 107 A világ története fennen hirdeti azon igazságot, hogy hosszú jövőre csak oly nemzetek számithatnak, melyeknek fenmaradása az egész emberiség érdekében fekszik, s ugyanazon tanúságot merítjük saját hazánk történetéből is. Mert ha a magyar nép, körülfogva nagy nemzetek által, melyekhez semmi rokonságban nem áll, szüntelen harczok között, s idegen, magasabb míveltség befolyása alatt, saját nemzetiségét csaknem egy ezredig fentartani képes volt: mi az, miből ezen, a világtörténetben csaknem magán álló jelenséget magyarázhatjuk ? Az első ok, melynek fenmaradásunkat köszönjük, kétségen kivül azon szilárdságban fekszik, melylyel a magyar nemzetiségéhez ragaszkodott, azon lángoló honszeretetben, mely mint nehéz felhők között a tiszta napsugár egész történetünkön átragyog, s annak legsötétebb részeit fénykoszorúval fogja körül. Nehéz csapások érték e hazát. Volt idő, mikor nemzetünk benső viszálkodásainak büntetéséül több mint másfél századig a török járom alatt görnyedve, csaknem mindent elveszített, miben a honfiú büszkeségét keresheti, vagy mi egy szebb jövőre kilátást nyitott: de e nemzet nem esett kétségbe jövője felett, emelt fővel viselte lánczait, csak még szentebb érzelemmel fogva körül hazáját, mióta az oltárrá vált, melyen csak áldozott; s mert a sors csapásai bizodalmát nem ingatták meg, mert remélleni birt még a valószinüség ellenére is, a mindenható megáldá férfias törekvéseit, s e hon áll, fentartva mindenek előtt gyermekeinek szeretete által. De ha méltó büszkeséggel tekintünk is vissza multunkra, melynek legsetétebb emlékeinél az egyeseknek erényei s a férfias elszántság, melylyel e nem-