Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kazinczy Ferencz

KAZINCZY FERENCZ. 101 szóval élhetünk — hasonló ahhoz, melylyel mások azok ellen léptek fel, kik később egyes politikai intézvényeink módosítását indítványozták. Valamint kevés népet találunk, mely minden egészen idegent oly határozottan visszautasitana, mint a magyar: úgy, legalább a kelet népei között, nincs egy sem, mely az idegent, ha annak felvétele szükségessé vált, létével oly tökéletesen egybeolvasztani tudná. — Az alkotmány, mely alatt e nemzet nyolcz századnál tovább annyi viszontagságoknak ellenállt, világos tanúsága ezen tulajdonának. Magyar az minden részeiben, lényegesen eltérő azoktól, melyeket más szomszéd népeknél találunk, s mégis intézvényeink nagy részénél idegen institutiókra ismerünk, melyeket eló'deink általvettek, de csak miután azokat nemzeti szellemökhöz képest átidomították. Mit alkotmányos intézményeinkről tudományosan bebizonyithatunk, mit erkölcseinkre nézve kétségbe vonnunk nem lehet — mert ki tagadná, hogy azokra a keresztyénség lényeges befolyást gyakorolt, de a nélkül, hogy a magyar s más népek között létezett különbséget megszüntetné, sőt mi fegyvereinkre s ruházatunkra nézve is szembetűnő — az áll nyelvünkről is, s kik e tárgygyal előitélet nélkül foglalkoznak, se azt, hogy a nyelv mindig újult, se azt, hogy arra más nyelvek befolyást gyakoroltak, tagadni nem fogja. A magyar nyelv — mint ez egy élő s fejlődő nép nyelvénél máskép nem is lehet — mindig újult s fejlődött: a különbség Kazinczy s mások között csak abban áll, hogy mit azok, kik a nyelvújításban elődei voltak, a pillanat szükségétől kényszerítve rendszer nélkül tettek, azt ő teljes öntudattal cselekedte; szem előtt tartva a czélt, melyet el akart érni,