Vegyes döntőbírósági határozatok tára, 1926 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 2. szám

14 Diebolt kártérítést és kamatot kér azon kárért, amelyet a fentemiitett szerződések teljes vagy részleges nem teljesítése folytán szenvedett s amely az Österreiehischer Vérein mulasz­tásának következményeként érte. A fenti szerződések érvényességbe a saint-germaini Bsz. 251. cikk d) pontjából,5 valamint a francia osztrák egyezmény­ből (1921 február 7.) kétségkívül következik, de ezeken felül az Österreiehischer Vérein nem is tagadta azt lényegében, csak hatásában; Fontos annak megállapítása, hogy milyen természetűek és milyen jelentőséggel birnak azon kötelezettségek, amelyek teljesítését szerződő felek vállalták, s melyekre vonatkozólag a Bsz. kifejezett rendelkezései hiányában a jelen esetben a meg­állapodások birnak törvényerővel. Szerződő felek az 1916 december 8-án kelt megállapodások­ban pontosan megszabták és előírták szerződéseik végrehajtá­sának és szabályozásának összes feltételeit. Felek a háború folyama alatt szerződtek, amikor az európai ellentétek terjedelme, tartama és minden kockázata az üzletkötésnél számításba vétetett. Több szerződési intézkedés kifeje­zettem szankcionálja ezen különböző kockázatokat, igy például ugyanazon árunak különböző árat szabtak a szerződő felek ugyanaz nap kelt két szerződésben, és pedig egyfelől az 1917-ben szállítandó, másfelől azon mennyiségre vonatkozólag, amely az Ausztria, Franciaország és Anglia közt létrejövendő béke 4-ik hónapjától számítva 2 éven belül volt szállítandó. Ezen árkülönbség 400 márkától 120 márkáig terjed. Világos ebből, hogy a felek valóban számításba akarták venni a politikai és általános gazdasági körülményeket, ugy a jelenben mint a jövőben és igy — a hipermangán valószínű árát illetőleg — egyik hosszra, a másik besszre játszott. Azon körülmény, hogy felek formaszerint is gondoskodtak arról, miszerint a habom idején kötött szerződések békekötés után is érvényben legye­nek, kiemeli ezek spekulatív jellegét. Következésképpen szerződő felek nem vonhatják ki magu­kat kötelezettségeik teljesítése alól azon ürüggyel, hogy bizo­nyos kömlményeket állítólag nem láthattak előre mlár csak azért sem, mert ezt a jelen esetben a létrejött megállapodások természete is megcáfolja. Mindegyik szerződő fél köteles tehát viselni az ekként szabad elhatározásából, az ügy teljes ismere­tében vállalt kötelezettségek minden következményét. Diebolt bizonyította, hogy teljesítette kötelezettségeit ugy a biztosíték letétele, mint a teljesítés szorgalmazása által fel­ajánlva, hogy az árat megfizeti és az árut átveszi. Ami a 100 tonna hipermangán szállítására vonatkozó Trianoni Bsz. 234. cikk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom