Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 22. szám - A megbízás visszavonásának befolyása a kikötött jutalomdíjra. [2. r.]

88 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 2*2. SZÁM. Igaz, voltak ügyvédek, akik kamarai tagsági díjukat kedvezményes részletfizetéssel is csak úgy tudták befizetni, hogy legértékesebb emléktárgyaiktól, aranyórájuktól, — eseteket tudnék felsorolni — kénytelenek voltak megválni azért, hogy ügyvédek maradhassanak. Éppen ez bizonyítja azonban a magyar ügyvédi kar nemességét és patináját, hogy meg tudnak válni legértékesebb tárgyaiktól csak azért, hogy magyar ügyvédek maradhassanak. Említette az előadó úr a zugirászatról hozott törvényt. Felhívom az igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy ez a zugirászati törvény, amint látjuk, nem érte el a kívánt hatását. A zugirászati törvény akkor érte volna el hatását, ha minden munkálatot, amelyet az ügyvédnek kell elvégezni, zugirászatnak minősített volna, még akkor is, ha nem fizetnek érte. Felhívom az igazságügyminiszter úr figyelmét arra, — a törvényjavaslat tárgyalásánál bővebben kifejtettem, itt nem akarok erre rátérni — hogy az igazságügyi kormányzat részéről utasítás ment a bíróságokhoz hogy a zugirászokat egy táblán nyilván kell tartaniok a tárgyalóteremben. Eddig a felek nem tudták, hogy ki a zugirász, most már, ha majd ki fogjuk őket plakatirozni a tárgyalótermekben, minden fél tudni fogja, kik ezek. Eddig még csak elmentek a felek egyesekhez, akikről tudták, hogy ilyesmivel foglalkoznak. A védettség kérdésében például az én kamarám területén a járásbíróságokhoz a védettségi kérvényeknek legalább 80 %-a zugirászoktól érkezett be, annyira zugirászoktól, hogy ezek a kérvényt minden kitöltés nélkül adták be a kellő határidő előtt, tudva, hogy azt úgyis vissza kell adni kiegészítés végett, tehát mindenféle szán adatok nélkül, csak a név feltüntetésével adták be a kórvényeket tömegcsen, kerestek rajtuk 5—6 pengőt darabonként és vették el az ügyvédeket igen jogosan megillető keresetet. A jövő kodifikációt illetőleg örömmel üdvözlöm az ügyvédi gyám- és nyugdíjra vonatkozó részt és az ügyvédi rendtartásnak újra való szabályozását. Csak egyet kérek a miniszter úrtól, hogy a numerus clausus intézményét, amely olyan hangzatos kérdés maguk közt az ügyvédek közt is, lehetőleg kapcsolja ki ebből a törvényből. Az ügyvédi kívánságok közül képviselőtársam csak általánosságban említette a forgalmi adó és a kereseti adó kérdését. Igen t. miniszter úr, ma az történik a pénzügyminisztériumban, hogy a forgalmi adót a tavalyihoz képest nem leszállítani, hanem felemelni akarják és úgy tudom, hogy még egy ügyvédi kamara sem tudott kiegyezkedni, én sem tudtam kiegyezkedni otthon, mert a pénzügyigazgatóságoknak az az utasításuk, hogy vagy a régi maradjon a forgalmi adó vagy emelni kell. Tisztelettel kérem az igazságügyminiszter urat, hogy méltóztassék ctckiiitctboi] közbenjárni. A döntéssel a pénzügyminisztériumban meg akarják várni azt, hogy minden pénzügyigazgatóságtól befolyjék a jelentés és úgy akarnak ebben a kérdésben dönteni. Ha a forgalmi adó meg fog maradni vagy lényegesen nem csökken, akkor szomorú következmények lesznek. Azt hiszem, minden ügyvédi kamaránál vagy pénzügyigazgatóságnál az szokott a divat lenni, hogy a forgalmi adó után vetik ki az ügyvédek kereseti adóját is és ha ez nem csökken, akkor kereseti adóban úgy meg lesznek adóztatva a ma már nem jövedelmező ügyvédi irodák, hogy azt tovább kibírni nem lehet. (Folyt, köv.) A megbízás visszavonásának befolyása a kikötött Jutalomdíjra.* Köztudomású, hogy az ügyvédi kamarák fegyelmi judikatúrája elég szigorúan bírálja el ezeket az eseteket. Fegyelmi vétségnek minősíti baleseti járadék, nő- és gyermektartási díj egy részének külön honoráriumként való kikötését. A Kúria Ügyvédi Tanácsa ismételten fegyelmi vétségnek minősítette a tapasztalatlan ügyfél tudatlanságának kihasználását, dacára annak, hogy a polgári bíróság a díjkövetelést jogerős ítélettel megítélte (1931. Üft. 93. sz., közölve — Magyar Kir. Kúria Ügyvédi Tanácsának Gyakorlatában, Bíró—Grünhut—Wolf, 130. sz. eset, hasonló 1931. Üft. 1006. sz. eset, közölve u. o. 131. sz.). A tartásdíj egy részének jutalomdíjként való kikötését a fegyelmi judikatúra állandóan vétségnek minősíti (1931. Üft. 358/1930. közölve u. o. 136. sz. eset, 1933. Üft. 66. sz. közölve u. o. 137. sz. eset, 138. sz. eset. Üft. 305/933. közölve Ügyv. Közlöny 1934. évf. 58. lap.). De a bírói gyakorlat oly esetekben, midőn az 55. § h) pontja alapján megtagadhatta volna a külön jutalomdíj megítélését, inkább az 55. § félretételével kimondotta, hogy nem lehet érvényesen kikötni azt, hogy a külön jutalomdíj az ügyvédet a megbízás vissza vonása esetén is megilleti. Tipikus példa erre a Perj. Dtár IV. kötetében 124. sz. a közölt eset (Kúria P. VI. 6035/917). A hivatalból kirendelt védő utóbb magánmegbízást kapott ügyfelétől április 12-én és jutalomdíjat kötött ki. Május 3-án, tehát három hét múlva az ügyfél a megbízást visszavonta. Azt hiszem, nem lehet kétséges, hogy ebben az esetben a jutalomdíj kikötése eshetik csak kifogás alá és nem az, hogy a Kúria csak az április 12-től május 3-ig kifejtett munkadíjat állapította meg. Az esetek nagy részében nyugodtan mellőzhette volna a Kúria azt az indokot, hogy a megbízás ok nélkül megvonható és az 55. § aj pontja alapján szállíthatta volna le a kikötött jutalomdíjat, így például a Perj. Dtár IV. kötet 47. sz. alatt közölt esetben, midőn az eljárás a kormány rendelete folytán (amnesztia) szűnt meg. Ne tévesszen meg tehát bennünket az a körülmény, hogy sűrűn találkozunk a döntvénytárak fejfelirataiban azzal a kategorikus kijelentéssel, hogy a megbízás indokolatlan visszavonása esetén nem ítélhető meg a kikötött jutalomdíj. A bíróság nem zárkózhatik el a kikötött jutalomdíjak teljes összegben való megítélése elől, ha az a kikötés, hogy a jutalomdíj feltétlenül fizetendő, indokolt volt. * Az előbbi közleményt lásd a 20. számban. Vannak ügyek, peres és perenkívüliek, amelyek sorsát egy szerencsés ötlet dönti el. Vannak perek, amelyeknek sorsa a kereset helyes vagy helytelen megszövegezésétől függ. (Speciálista ügyvédek.) A háború alatt ós a háború után voltak úttörő ügyvédek, akik tudásukkal, ötletességükkel, kitartó munkával új irányokat kezdeményeztek és értek el. Vannak esetek nagyszámban, midőn tekintélyes, nagytudású ügyvéd azért, hogy egy nagy előtanulmányt igénylő ügyet elvállalhasson, más ügyeket kénytelen elutasítani. Arra rendezkedik be, hogy hosszabb ideig csak ennek az ügynek szenteli minden idejét és energiáját. És a kliens, mikor az ügyvéd átsegítette az ügy legnehezebb részén, mikor már csak bárki által elvégezhető technikai munka van hátra, megvonja a képviseletet, hogy a kikötött jutalomdíj egy tekintélyes részétől megszabaduljon. A példák hosszú sorát mondhatnám még el. De ily esetekben a bíróság nem is zárkózik el a kikötött jutalomdíj teljes összegének megítélése elől. íme néhány példa. «Az örökség megszerzésével megbízott ügyvéd az e végből szükséges tevékenységet a rendes örökösödési perben sikerre vezetett fellebbezés benyújtásával kimerítette és így az a körülmény, hogy az ügyvéd ezután a perenkívüli hagyatéki eljárás lefolytatása előtt elhalt — a kikötött jutalomdíj leszállítását nem eredményezheti.» (Perj. Dtár IV. kötet 126. sz. eset. P. III. 6384/1917.) Döntő fontosságú a következő eset : 1 Egy földbirtokos megbízta ügyvédjét földbirtok megváltási ügyében való képviseletével. Kötelezte magát arra, hogy 8000 P jutalomdíjat fizet, ha földbirtoka az igénybevétel alól teljesen mentesül. Az ügyvéd eljárt ez ügyben, beadványt készített az O. F. B.-hez, a tárgyaláson részt vett. Az eljárás folyamán az igénybejelentő a kérdéses birtokra igénybejelentését visszavonta, mert más birtokból nyert kárpótlást. Az ügyfél ennek folytán a jutalomdíj leszállítását követelte, mert az eredmény nem közvetlenül az ügyvéd ténykedése folytán jelentkezett. A Kúria a teljes jutalomdíjat megítélte, mert «nem tagadható meg az okozati összefüggés fennforgása egyrészt a felperesi ügyvéd ténykedése, másrészt a bekövetkezett sikeres eredmény között» (P. VI. 1020/1930. Közölve Ügyvédi Közlöny 1931. évf. 60. old.). A kifejtett ügyvédi munka és a siker közötti okozati összefüggés megállapítása esetén való teljes jutalomdíj megállapítása lényeges koncesszió. De nem meríti ki az összes eseteket. Hisz lehet, hogy az ügyfél a pert épp a megbízás visszavonása folytán veszti el (pl. ha az utód műhibát követett el). A megbízás visszavonása dacára a teljes tiszteletdíjat ítélte meg a Kúria, midőn az ügyfél ügyvédjének háta mögött egyességet kötött az ellenféllel: «Az ismertetett díjlevelek ugyanis kifejezetten és világosan intézkednek az egyesség esetére is, éspedig akként, hogy a perköltségen felül járó egész tiszteletdíj a perenkívüli egyességgel megkapott vagyonból is jár. Nem férhet ezek szerint kétség ahhoz,