Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 20. szám - A megbízás visszavonásának befolyása a kikötött jutalomdíjra. [1. r.]

80 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 20. SZÁM. hogy a jutalomdíj a megbízások oknélküli visszavonása esetén egész összegében fizetendő. A bírói gyakorlat tüzetes megvizsgálásánál nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Ü. E. 55. §-a az érvényesen kikötött jutalomdíj leszállításáról intézkedik, de természetesen nem zárja ki a jutalomdíjra vonatkozó megállapodás megtámadását oly esetekben, midó'n a magánjog általános szabályai szerint ennek helye van. Ily esetek a megtévesztés, az ügyfél járatlanságának kihasználása, tévedésben tartása, az undue influence esetei stb. Persze, ezek az esetek túlnyomórészt az 55. § b) pontja alá is vonhatók, helyesebben a b) pont ilyen értelmezése ellen az ügyvédi kar sohasem tiltakozott és nem is tiltakozhatott volna. (Folyt, köv.) Teller Miksa. Hírek a vidéki Kamarák köréből. A Szombathelyi Ügyvédi Kamara jelentéséből : Az ügyvédség anyagi helyzetének az elmúlt évben való kétségbeejtő rosszabbodása Nagyméltóságod előtt nem ismeretlen. A rendelkezésre álló statisztikai adatok mellett felhívták erre a figyelmet az utóbbi időben mindig nagyobb számmal lejátszódott ügyvéd-tragédiák. Midőn mi mégis ismételten felhívjuk Nagyméltóságod figyelmét erre, az a cél vezet bennünket, hogy a segítés sürgős szükségességének indokoltságát kimutassuk. Ma már nem lehet ugyanis az ügyvédség szanálását a gazdasági helyzet remélt javulásával megvalósuló általános gazdasági fellendülésére bízni, mert akkor, amidőn a gazdasági élet egyes vonatkozásaiban az utóbbi időben már javulás jelei mutatkoztak, az ügyvédség helyzete ma is rohamosan roszszabbodik és az újonnan alkotott jogszabályok, valamint a sok helyen mesterségesen szított közhangulat folytán még az általános gazdasági helyzet javulása esetén sem várható az ügyvédség helyzetének kedvező megváltozása. Nem lehet tehát arra a kényelmes álláspontra helyezkedni, hogy az ügyvédség helyzete a gazdasági viszonyok függvénye lévén, várjunk a gazdasági viszonyok és ezzel az ügyvédség helyzetének önmagától való meg javulására. Ha erre várunk, akkor egy anyagilag, de az anyagi tönkretétel következtében erkölcsileg is lesüllyedt ügyvédséget fogunk az ország gazdasági újjáépítésének munkájánál találni. Nagy móltóságod, de minden objektíven gondolkodó közéleti férfi tisztában van azzal a szereppel, amelyet az ügyvédség nemcsak a magyar igazságszolgáltatás életében, de a magyar közéletben is betöltött és betölt, tudnia kell, hogy semminemű politikai, vagy társadalmi megmozdulást, vagy munkát a magyar ügyvéd hazafias, lelkes és öntudatos szervező ereje nélkül elképzelni sem lehet. A nemzet elleni bűn volna ezt a tradicionálisan vezetésre hivatott ügyvédi rendet lezülleni hagyni és így nélkülözni az eljövendő nemzeti újjáépítés munkájában. Habár az ügyvédség nem is képez oly nagy tömegeket, mint pl. az igazán mesterséges eszközökkel oly jelentősen megsegített gazdatársadalom, mégis magas intellektuális képzettségénél és a nemzet életében évszázadokon át betöltött szerepénél fogva megérdemli, hogy komolyan foglalkozzanak bajaival és a megsegítésére szükséges intézkedések sürgősen megtétessenek. Amikónt a gazdatársadalom a többi társadalmi osztályt igazán érzékenyen sújtó intézkedésekkel segítetett meg, úgy az ügyvédség is joggal elvárhatja, hogy az ő létfenntartásához szükséges, a többi foglalkozási ágakat egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben megterhelő intézkedések — míg nem késő, — megtétessenek. A jelenlegi kormányzat által megvalósítani kívánt állami organizmus elvei szerint mindegyik foglalkozási ágnak biztosítani kell — ha máskép nem — mesterséges eszközökkel — a más foglalkozási ágak terhére is a megélhetést. Ha szükség van a magyar ügyvédre, akkor mesterséges eszközökkel is biztosítani kell részére a hivatásához megkívánt erkölcsi nívó fenntartásához szükséges anyagi boldogulást. A magyar ügyvédség túlnyomó része már évek óta a legszerényebb anyagi viszonyok között, — akinek volt — meglevő vagyonát felélve, megőrizte erkölcsi integritását, amelyre a magyar igazságszolgáltatásnak és a közéletnek múlhatatlanul szüksége van. Arra nem is gondolhattunk a mindennapi megélhetési gondok között, hogy az ügyvéd öregségére, vagy elhalálozása esetén családjának legalább szerény megélhetést is biztosítson. Nem tartjuk azonban lehetségesnek, hogy az ügyvédség a kormányzat jelentős segítsége nélkül tovább ki tudjon tartani, különösen pedig nem fog anyagilag talpraállni tudni és félő, hogy az anyagi tönkrejutás nyomában az erkölcsi dekadencia fog járni. Már ismételten rámutattunk arra a tényre, hogy a jelenlegi helyzetben nem lehet az ügyvédséget, mint munkaterületet bárki számára szabadon hagyni. Vagy biztosítani kell a szabad ügyvédségnek a megélhetési lehetőséget, vagy korlátozni kell megfelelő formában az ügyvédi pályára való jutást. Naponta látjuk, hogy más pályákról kiszorult, elhelyezkedni nem tudó fiatalemberek jegyeztetik be magukat ügyvédjelöltnek, akik a vizsga letételével korlátlan számban helyezkedhetnek el az ügyvédi karban. Mindezideig még a legcsekélyebb intézkedés sem történt a kari túlzsúfoltság megakadályozására, jóllehet — ha a gazdasági konjunktúra megszűntének idején, amikor az ügyvédség a túlzsúfoltság elleni intézkedések megtételét sürgette, az igazságügyi kormányzat valamely formában ezirányban intézkedett volna, ennek üdvös hatása ma már minden kétséget kizárólag jelentősen érezhető volna. Jobb későn, mint soha, ezért a legsürgősebbéi! megvalósítandónak tartjuk az oly régen vajúdó új ügyvédi rendtartás megalkotását, de addig is átmeneti intézkedésekkel az ügyvédi pályára való jutás megnehezítését. Az ügyvédség megsegítése tárgyában legutóbb Nagy méltóságod által összehívott ankét eredménye megítélésünk szerint pozitív eredményt nem jelentett, mert egyrészt az ügyvédség érdekében azóta sem történt semminemű intézkedés, de jelentős segítséget az ankét lefolyása alapján nem is remélünk. Az okirati kényszerről szóló és /egy ízben már megvalósulás előtt álló törvényjavaslatnak megfelelő formában való törvénybeiktatása volna az első érdemleges lépés az ügyvédség érdekében. Kamaránk véleménye szerint sem elvi, sem gyakorlati szempontból nem lehet akadálya annak, hogy a városi és a falusi ingatlanok közöl t az okirati, illetőleg ügyvédi képviseleti kényszer szempontjából különbség tétessék, sőt a városi ingatlanokra vonatkozó ügyvédi képviseleti kényszer bevezetése teljesen indokolt azzal, hogy amíg a falun a jelenlegi tűrt helyzetben a jegyző jogszerűen végzi el az ügyvédet illető munkát, addig a városban a jegyző helyett a zugirász veszi el az ügyvéd munkájának nagy részét. A telekkönyv nyilvánossága, valamint a jelenlegi új zugirászati törvény mellett is a zugirás/.atot csak a kötelező ügyvédi, képviselettel lehét megszüntetni. Ugyanis az új törvénybe sem iktattatott be az az ügyvédség állal kívánt rendelkezés, hogy a zugirászat ellenérték nélkül végzett munkánál is megállapítható. Ezen rendelkezés nélkül csak a leg- ritkább esetben bizonyítható a zugirászat, mert ha maga a beadvány vagy az okirat készítése bizonyítva is van, az ellenértéknyújtást alig, vagy csak nehezen és ritkán lehet bizonyítani. Nem tudjuk megtalálni az indokát annak, hogy az ügyvédségnek idevonatkozó óhaja, miért nem volt felvehető a törvényjavaslatba, illetve a törvénybe. E mellett feltótlenül megvalósítandónak tartjuk addig is, míg a jegyzői magánmunkálatok megszüntothetők lesznek, legalább a nagyobb értékű telekkönyvi ügyekre — falvakban is — az ügyvédi képviseleti kényszer bevezetését. Országos Ügyvédi Gyámés Nyugdíjintézet. Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet igazgatósága az elmúlt évről szóló részletes — írásban is megjelent — beszámolóját a május 13-i közgyűlésen terjesztette elő. A közgyűlésen Pap József elnök elnökölt, ki megnyitó beszédében kegyeletes szavakkal emlékezett meg Fittler Dezső igazgatósági tag és Szigeti Sándor intézeti ellenőr haláláról, majd pedig emelkedett hangon szólt a Nyugdíjintézet fennmaradásának jogosultságáról, annak áldásos működéséről. A jelenvolt nagyszámú vidéki és budapesti közgyűlési kiküldöttek helyeslésével találkozott az az elnöki bejelentés, hogy az új ügyvédi rendtartási novella megalkotásáig — az igazságügyminiszterium hozzájárulásával — semmiesetre sem fognak töröltetni a kamarai lajstromból azok a kartársak, kik március végéig a 20%-os hátralékfizetósi kötelezettségüknek nem tettek eleget. A közgyűlés az öszszes jelentéseket jóváhagyta s vitéz Márkus' Ferenc (Kecskemét) indítványára a vezetőségnek munkájáért köszönetet szavazott.. Ezúttal sem maradt el az összeütközés 6