Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 1. szám - Indítványok az ügyvédi kar érdekében. - Igazságügyi reformjavaslatok

1 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 1. SZÁM. vissza az ügyvédség történetében. Minél magasabb színvonalon áll valamely ország igazságszolgáltatása, annál magasabb az illető ország ügyvédi karának tudományos és ethikai szintje is. Az ügyvédképzés fő­iskolai és gyakorlati eszközeit is elénk vará­zsolják a Múzeum kincsei. Látjuk, mint válik ügyvédjelöltté a régi scriba és ama­nuensis, a régi patvarista, a régi «andiat», akit még legelőbb arra kellett kioktatni, hogy az írópapírt hogyan vonalozza be, mielőtt az atramentáriumba beléüti a saját maga metszette lúdtollat! Tudásunkat és kegyeletünket egyaránt szolgálni fogja ez a Múzeum ; kari érdeket támogat, aki a Múzeumot gyámolítja. Budapesten, 1933. november havában. Ügyvédi Egyesületek. A civiljogászok vitatársasága január hó 10-én szerdán d. u. félhét órakor a Buda­pesti Ügyvédi Körben ülést tart, amelyen Groák László budapesti ügyvéd «Gazdasági struktúraváltozások kihatása a társasági jogra» címmel fog előadni. Vendégeket szívesen látnak. A «Bűnügyi Védők Egyesülete*) január hó 9-én kedden délután félhét órakor az Ügy­védi Kamarában ülést tart, amelynek napi­rendje Medvigy Gábornak, az Egyesület újonnan választott elnökének székfoglaló előadása : «A bűnvádi perrendtartás re­formja» címmel. Vendégeket az Egyesület szívesen lát. Indítványok az üg> védi kar érdekében. Igazságügyi reformjavaslatok. Ribá.ry (réza kollégánk többek között az alábbi két gya­korlati reformjavaslatot terjesztette az Igaz­ságügyminiszt er Ur elé: 1. A tömegndpók reformja. A tömegnap intézményének gyakorlati keresztülvitele abban az alakban, amelyben az a budapesti járásbíróságoknál ezidőszerint megnyilvá­nul, t. i. hogy annak keretében az ügyek százai kerülnek egyidőben tömeges fel­hívásra olykép, hogy a tömegtárgyaló ter­mekben összepréselve a jogkeresők százai kénytelenek drága idejűivel fecsérelni, — feltétlenül reformra szorul. A tömegnapok körüli anomáliák könnyen megszűnt ethetők azáltal, hogy a tömeg­napok, illetve csoportvezetői felhívás alól kirekesztetnek azok az ügyek, amelyeknél nincs vagy kevés a valószínűsége annak, hogy azok központi intézkedéssel lesznek befejezhetők. Nevezetesen : a) az ügyek természete szerint : a lakbér­leti ügyek, munkaügyek, válló- és igény­perek, végül a Pp. 1. § 2-ik bekezdése értel­mében értékre való t ekint el nélkül a járás­bíróság hatáskörébe utalt perek ; b) a felek akarata szerint : azok a- perek, amelyeknél akár a felperes nyilvánította már magában a keresetben azt az akaratát, hogy az illető ügy közvetlenül egyesbíró­hoz tűzessék ki, akár pedig az alperes adta védekezési szándékának tanújelét azáltal, hogy a perfelvételi tárgyalás ekőtt ügy­vedjének meghatalmazását becsatolta ; c) a bíróság megítélése szerint: mindazok a perek, amelyeknél akár a kereset terje­delmes volta, akár annak bonyolult termé­szete, akár végül más okból célszerűnek mutatkozik a közvetlenül egyesbíróhoz való kitűzés. Nincs ugyanis semmi értelme annak, hogy a csoportvezetői felhívás procedúrájának alávettessenek mindazok az ügyek, amelyek­ről már eleve szinte bizonyossággal meg­állapítható, hogy központi intézkedéssel elintézhetők nem lesznek, hanem egyes­bíróhoz kell hogy utaltassanak tárgyalás végett. Ha ezeket a pereket a csoportvezetői felhívás alól kirekesztjük, akkor kétszeresen nyújtunk segítséget. Nevezetesen elsősor­ban az ilyként közvetlen egyesbíróhoz utalt perek résztvevőin segítünk azáltal, hogy az illetők nem kénytelenek teljesen feles­leges módon végigszenvedni a csoport­vezetői felhívással egybekötött tolongást, de másodsorban segítünk azoknak a perek­nek a résztvevőin is, amely perek továbbra is meghagyatnak a csoportvezetői felhívás­ban. Ezek ugyanis a közvetlen egyesbíró­hoz utalt perek kirekesztése folytán lénye­gesen kisebb számban lesznek jelen a cso­portvezetői felhívásoknál, és így a mostani rendszer mellett mutatkozó tolongások és ezzel egybekapcsolt kellemetlenségek egy csapásra megszűnni fognak. Ami különösen a felek akarata szerint közvetlenül egyesbírákhoz való kitűzése­ket illeti, kimondandó volna, hogy az al­peresi ügyvéd minden külön kórvény nél­kül benyújthatja a meghatalmazását a per­felvételi tárgyalási megelőző köznap déli 12 órájáig annak a percsoportnak a veze­tőjénél, illetve jegyzőjénél, amely per­csoporthoz a tárgyalás kitűzve van, ele­gendő, ha a meghatalmazás külzetére rá­írja annak a pernek a számát, amelyben a becsatolt meghatalmazást felhasználni kí­vánja. Az illető percsoport a hozzá a tár­gyalást megelőző nap déli 12 órájáig be­érkezett alperesi meghatalmazásokat össze­gyűjtve, a másnapra kitűzött tárgyalások­ból kiválogatja azokat az ügyeket, ame­lyekben alperesi képviselők a, meghatalma­zás becsatolásával védekezési szándékuk­nak tanújelét adták, úgyszintén azokat a pereket is, amelyek az ügyek természel e szerint vagy a felperes akaratnyilvánít ása folytán, vagy végül a bíróság megítélése szerint utalandók közvetlenül egyesbírói elintézés elé, ezeket a csoportvezető déli 12 óra után az egyes tárgyalóbírák között szétosztja és a csoportvezetői felhívási terem előtt kifüggeszti azok jegyzékét, a perszám szerint feltüntetvén, hogy az egyes ügyek mely bírónak lettek kiosztva. Más­nap a kitűzött tárgyalási időpontban meg­jelenő felek a csoportvezetői felhívási terem ajtaján kifüggesztett jegyzék alap­ján megállapítják, hogy ügyük ki lett-e OSztvá egyesbíróhoz, és ha igen, melyik­hez, ez esetben közvetlenül az illető bíró­nál jelentkeznek, amivel kapcsolatban ki­mondható lenne az is, hogy az egyesbíró­hoz közvetlenül kiutalt ügyekben az egyes­bíró mulasztást csak akkor vehet fel, ha valamely fél a kitűzött tárgyalási idő után 10 perccel sem jelent volna meg az egyes­bírónál. Ennek a rendszernek óriási előnye lenne az is, hogy a bírák a tárgyalást megelőző napon legalább nagyjában megismerked­hetnének a náluk másnap érdemleges tár­gyalásra kerülő esetekkel. 2. A végrehajtási kérvények és végrehajtható kiadmányok egységesítése. A gyakorlatban sok visszásságot okoz, hogy a végrehajtást a Te. életbeléptetése óta kétféleképpen kell megkérni, bizonyos esetekben végrehajt­ható kiadmány becsatolása, más esetekben pedig végrehajtási kérvény útján. A két­féle rendszer fenntartása semmikép nem indokolható úgy, hogy arra kell törekedni, hogy a végrehajtási kérvény lehetőleg le­egyszerűsíttessék, mely leegyszerűsítés ese­tében a végrehajtható kiadmányok fenn­tartása illuzóriussá válik. Ezt a leegyszerű­sítést kifogástalanul látja el a Budapesti Ügyvédunió által megszerkesztett racio­nalizált végrehajtási kérvényminta, amely a végrehajtási kérvénynek oly egyszerű sablonját adja, hogy azzal szemben a vég­rehajtási kiadmány már semmiféle könnyí­tést nem jelent. Szemle. Változás «Az ügyvéd» szerkesztőségében. Értesülésünk szerint Bakonyi Pál, aki «Az Ügyvéd» című lapot eddig főszerkesztőként jegyezte, az elmúlt év végével főszerkesztői t isztétől másirányú elfoglaltsága miatt visz­szalépett, egyúttal megvált a lap felelős szerkesztői tisztétől dr. Kakonitz Dezső is. Amint jól értesült forrásból halljuk, «Az Ügyvéd» szerkesztésében a közeljövőben igen mélyreható változások várhatók, ame­lyek azt célozzák, hogy az ügyvédi közélet­nek legillusztrisabb vezetői bevonassanak a lap szerkesztésébe és ezáltal a lap oly irányban fejlesztessék, hogy az a lap súlyát emelje anélkül, hogy a lapnak eddigi friss ötletessége csorbát szenvedjen. Sajtószemle. Magyar törvénykezés. A december 1-i szám közli a kir. Kúria 58. számú polgári jogegységi döntvényét, valamint a buda­pesti királyi ítélőtábla társadalombiztosí­tási jogegységi tanácsának 3. ós 4. számú határozatait. Ne zúgolódjék, hogy az idézés sikertelen­sége miatt hiába jött el a tárgyalásra, mert ezért csak saját magát okolhatja. Miért nem használ ügyvédi vétívet? Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-8-98.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Abrai V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom