Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 9. szám - Az ügyvédi kar harca az álbejegyzések ellen. - Az Ügyvédi Tanács két döntése

IV. évfolyam. 9. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. máfC. 3. XI ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr, Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17 ^ Az ügyvédi kar harca az álbejegyzések ellen. — Az Ügyvédi Tanács két döntése. — Az álbejegyzések megakadályozása, de egyúttal a helyes jelöltképzés érdekében lehetetlenné kell tenni, hogy oly ügyvédek jegyeztethessenek be jelöltet, akik kellő munkával el se láthatják. Még szomorúbb az, hogy a legsúlyosabb fegyelmi múlttal terhelt ügyvédnek is megvan ezidőszerint a joga, hogy jelöltet bejegyeztethessen. Ez a jelölt képzés egyenes kicsúfolása. Szószerint idézünk két határozatot, melyekben az Ügyvédi Tanács megváltoztatva az elsőfokú határozatokat, elrendelte két jelölt bejegyzését. Az első esetben a nyíregyházai Ügyvédi kamara megtagadta a felvételt, mert az az ügyvéd, akinél való bejegyzését a jelölt kérte, gyakorlatának egy évi tartamra való felfüggesztésre volt elítélve a kérvény beadásának időpontjában. Az Ügyvédi Tanács elrendelte a bejegyzést, mert a felfüggesztés nem volt jogerős. A második esetben a soproni kamara tagadta meg a felvételt 1933. október havában, mert az illető ügyvéd 1929. év óta hátralékban van kamarai tagsági díjaival és nyugdíj intézeti járulékaival, tehát irodájának nem lehet meg az a forgalma, mely egy ügyvéeljelölt alkalmazását szükségessé és annak gyakorlati kiképzését lehetővé tenné. Az Ügyvédi Tanács a bejegyzés megtagadásánál ezt az indokot helytállónak nem találta. A két határozat indokolásának lényeges részeit szószerint jelezzük. I. A 8-i Ügyvédi Kamara a bejegyzés iránti kérelmet azért utasította el, mert a főnökként megnevezett ügyvéd már 1929-ik év óta hátralékban van kamarai tagsági díjaival és nyugdíjintézeti járulékaival, tehát irodájának nem lehet meg az a forgalgalma, amely egy ügyvédjelölt alkalmazását szükségessé és annak gyakorlati kiképzését lehetővé tenné, vagyis a bejegyzési kérelem komolytalan. A kir. Kúria ügyvédi tanácsa a bejegyzés megtagadásának ezt az indokát helytállónak nem találta. Ugyanis az Ürts. jogot ad egyformán minden ügyvédnek a jelölt-tartásra, s ettől a jogától az ügyvéd nem zárható el pusztán abból az okból, hogy kevés ügye lehet, mert hiszen tagdíj és nyugdíjintézeti járulékkal hátralékban van, — mivel ebből azt, hogy a jelölt nála megfelelő gyakorlatra szert nem tehet, előre megállapítani nem is lehet, mert míg egyrészt a hátralékok az ügyvéd ügyeinek számától eltérő más okokból is eredhetnek, másrészt az iroda ügymenete egyik napról a másikra is inegváltozhatik. Különben is nem az ügyek száma, hanem azoknak természete és jogászi szempontból értékelendő súlya adja meg úgy az ügyvédi iroda jövedelmezőségének, valamint a joggyakorlat elsajátításának lehetőségét. Az egyéb törvényes feltételek igazoltatván, a bejegyzést tehát el kellett rendelni. A választmánynak természetesen fennmarad a bejegyzés elremdelése után. és éppen ezért az Ürts. 27. §-ának 6. pontjában írt az a joga, hogy fellebbezőnek ügyvédjelölti működését és tevékenységét, annak ténylegessége és kizárólagossága szempontjából ellenőrizze, és a joggyakorlat érvényességét esetleg visszamenőleg is érvénytelenítse (1934. jan. 20. Üt. 146/934. OsvaU elnök ; Gá/ kúriai bíró, előadó). II. Az Ürts. egyformán jogot ad minden ügyvédnek a jelölt-tartásra, s ettől a jogától az ügyvéd nem zárható el abból az indokból, hogy kevés ügye van ; de abból azt, hogy a jelölt valamelyik ügyvédnél megfelelő gyakorlatra szert nem tehet, előre megállapítani nem is lehet, mert az iroda ügymenete egyik napról a másikra inegváltozhatik. Az sem lehet törvényes ok az átjegyzés megtagadására, hogy X. a kamara választmánya mint fegyelmi bíróság által gyakorlatának egy évi tartamra való felfüggesztésére ítéltetett, mert a választmány megtámadott határozata szerint ez az ítélet jogerőre még nem emelkedett. Ellenben az átjegj'zés eszközlése természetesen nem zárja ki azt, hogy a választmány az Ürts. 27. §-ának 6. pontjában írt jogánál fogva e jelölt működését ós tevékenységét figyelemmel kísérje és ellenőrizze, és amennyiben utóbb az nyerne beigazolást, hogy a jelölt részéről a joggyakorlat ténylegessége és kizárólagossága nincs meg, átjegyzését, esetleg visszamenőleg is hatálytalaníthassa, vagy amennyiben a felfüggesztés jogerőre emelkednék, az átjegyzés a joggyakorlat szempontjából csupán ez utóbb említett időpontig tekintse érvényben levőnek. (1933. dec. 2. Ü. T. 5759/1933.) Finkey elnök; Gál előaeló. * * * Az Ügyvédi Tanács két határozata élesen megvilágítja a mai tarthatatlan helyzetet. Az ügyvédi álbejegyzések gyökeres kiirtása a legsürgősebb feladatok közé tartozik, de a két határozatból láthatjuk, hogy a kiirtás a kérdés törvényes szabályozása nélkül alig lesz lehetséges. Az Ügyvédi Tanács határozatai a szigorú törvényesség szempontjából nem kifogásolhatók. Mégis fel kell vetnem a kérdést, nem felelne-e meg a törvény szellemének, ha az Ügyvédi Tanács az Ü. 11. 29. § 6. pontját a fenti két határozattal eltérő módon interpretálná? A 29. § G. pontja szerint a választmány gyakorolja az ügyvédjelöltek feletti felügyeletet. Nem volna a felügyelet így értelmezhető, hogy a kamara meg sc engedi a jelöltnek oly irodába való belépését, melyben gyakorlatra nem tehet szert, vagy olyan példát lát maga előli, melytől a: karnak a jelöltet minden áron meg kell óvnia? Mindkét határozat szerint a jelölt gyakorlatát visszamenőleg hatálytalannak kell kijelenteni, ha utólag kiderül, hogy a joggyakorlat nem volt tényleges és kizáró-' lagos. • ' Sokkal súlyosabb a jelöltre nézve, ha elrendelik a bejegyzését és utólag hatálytalanítják, mintha mineljárt eltiltják az irodába való belépéstől. Értem és átérzem, hogy az Ügyvédi Tanács nehezen határozza el magát a kérdés világos, törvényes szabályozása nélkül; arra, hogy az ügyvédeket két kategóriára' ossza, olyanokra, akik jelöltet bejegyeztethetnek és olyanokra, akik azt nem tehetik meg. Átérzem, hogy csak a legnagyobb körültekintéssel és nagy óvatossággal teheti meg az első lépést ebben az irányban. De vannak esetek, midőn a jelölt bejegyzésének megtagadása a választmány felügyeleti hatás^ köréből szabályszerűen folyik. A fentebb közölt két eset tipikus példája- annak, hogy az Ügyvédi Tanács mai, gyakorlata teljes merevségében fenn nem tartható. És ezen felül meggyőzően mutat rá arra, hogy ennek a kérdésnek törvényes szabályozása égetően sürgős. Teller Miksa. Sok bosszúságtól kíméli meg magát és az időtrabló újbóli, kézbesítésnek veszi elejét, ha az ügyvédi vétívet a telekkönyvi kézbesítésekhez is használja. Saját érdekében egyetlen ügyvédnek sem szabad magát kivonnia az alól, hogy az OÜSz bírósági géyírószolgálatát támogassa. Ne ragasszon bélyeget az OÜSz kiadványa jelzéssel ellátott ügyvédi vétívekre, mert azok 'portómentesek.