Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 8. szám - Vita a felsőházban a községi jegyzők magánmunkálatairól. [1. r.]

8. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 33 ménye és kérelme az, hogy a községi jegyzőktől a magánmunkálatok vonassanak meg. De ha már politikai szempontokból nebántsvirág a községi jegyzői intézmény, ha ez olyan politikum, amelyhez nem szabad nyúlni, ha ez tabu, akkor kérdem, hogy a fővárosban és egyáltalában a városokban, ahol nincsenek olyan szerencsés csillagzat alatt született egyének, akiknek magánmunkálatai bírói oltalomban részesülnek, miért nem teszünk olyan intézkedéseket, hogy a telekkönyvekben és a törvényszékeknél a cégjegyzési ügyekben, amelyek nyilvános számadásra kötelezett társaságokra vonatkoznak, csupán jogászikig képzett egyének járhassanak el. Némethy Károly : Mindannyiszor, amikor az ügyvédi karnak, ennek az általam is igen nagyrabecsült közéleti és társadalmi rétegnek a mostoha sorsa s tegyük hozzá : meg nem érdemelt mostoha sorsa szőnyegre kerül, ezzel kapcsolatosan mindig sok szó esik a községi jegyzői magánmunkálatokról, amelyek megszüntetésétől, vagy legalább is erős korlátozásától az ügyvédek mostoha sorsának enyhítését várják. Ez az igen érdekes kérdés ennek a törvényjavaslatnak a bizottsági tárgyalása alkalmával is szóbakerült és igen élénk és nívós vita fejlődött ki körülötte. Úgy látszik, hogy ennek a vitának itt a plénumban is visszhangja lesz, mert az előttem szólott igen t. tagtársam és barátom, a Budapesti Ügyvédi Kamara illusztris elnöke, tényleg szóbahozta, éspedig, igénytelen nézetem szerint, elég erős kifejezések kíséretében, a községi jegyzői magánmunkálatok kérdését. Ha t. barátom elsősorban az ügyvéd szemével nézi a kérdést és az igazságszolgáltatás szempontjából szólt ahhoz hozzá, akkor legyen szabad nekem, mint közigazgatási embernek elsősorban a közigazgatás szempontjából, tehát nem az ügyvédek, vagy a jegyzők ezreinek, 'hanem a falusi lakosság millióinak szempontjából hozzászólnom a kérdéshez. Mélyen t. Felsőház! Amint bölcsen méltóztatnak tudni, a magyar községi jegyzői intézmény egészen speciális magyar intézmény, amelynek sehol a világon nincs párja. A községi jegyzői állástól elválaszthatatlan az, hogy a jegyző necsak a közigazgatásnak — úgy az állami, mint az önkormányzati közigazgatásnak — utolsó láncsezme, necsak a község lakosságának szellemi vezetője, hanem egyúttal a falu lakosságának jó- és balsorsban tanácsadója, vezető jóbarátja legyen. Ehhez tartozik a magánmunkálati ügykör is, amely azt jelenti, hogy a falusi jegyző a lakosság jogi kérdéseiben is — megjegyzem, elsősorban igenis aprócseprő jogi kérdésekről van itt szó — a falu népének mindig rendelkezésére álló, megbízható és olcsó tanácsadója legyen. A magánmunkálati jogkör egészen legális. Ezt nem vonja kétségbe Pap József igen t. barátom sem, nem is vonhatja kétségbe, mert a jegyzői magánmunkálatot a törvények, miniszteri rendeletek és törvényhatósági statútumok egész sorozata, sőt még felsőbíróságaink elvi határozatai is szentesítették, úgyhogy merem állítani, a községi jegyzőnek ez a százados gyakorlaton alapuló magánmunkálkodása nemcsak neki, de egyúttal a községi lakosságnak is szerzett joga. A jegyzői magánmunkálatok egy része, meggyőződésem szerint olyan, hogy azt más, mint községi jegyző egyáltalában nem is tudná elvégezni. Csak a községi jegyző, aki együtt él a falu népével, az ismeri annak életviszonyait, mentalitását, lelkületét. Teljes lojalitással és készségesen koncedálom, hogy a magánmunkálatok másik része olyan természetű, hogy azt más is el tudja látni, sőt még azt is elismerem, hogy az a jogászügyvéd, vagy jogász-közjegyző egyes munkákat jobban, szabatosabban tud ellátni, mint a csak félig jogtudós községi jegyző. De amellett a szempont mellett, hogy egyes magánmunkálatokat ki tud jobban, szabatosabban ellátni: a jegyző-e, vagy az ügyvéd, azt a másik szempontot sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ki tudja ezeket jobban elvégezni a falu lakossága érdekében. Egészen röviden kívánok, részben reflektálva ezzel Pap József t. barátom felszólalására is, megemlékezni azokról a legfőbb kifogásokról, amelyek a jegyzői magánmunkálatok ellen felhangzanak. Azért, mert a perenkívüli ügykör ügyvédi és közjegyzői hivatás és mégis ennek ellenére, különösen a telekkönyvi ügyekben, ennek a működési körnek nagy részét, talán 80—90 %-át a falusi jegyzők látják el, mondatik, hogy monopolizálják a t elekkönyvi ügykört. Tényleg úgy van, hogy a telekkönyvi beadványok tekintélyes részét a községi jegyzők készítik, de nem azért, mert monopolizálnák ezt az ügykört, hanem azért, mert a falusi lakosság bizalma feléjük fordul. Megjegyzem, hogy éppen ezekben a telekkönyvi ügyekben, amelyekről t. barátom azt mondotta, hogy nem lesz addig jó telekkönyv, amíg a községi jegyzők a telekkönyvi munkálatoktól el nem tiltatnak, éppen megfordítva úgy áll a dolog, hogy akár megtörtént, akár nem történt meg a telekkönyvi betétszerkcsztés, különös tekintettel arra a tömérdek apró-cseprő parcellára — hiszen mindenki tudja, aki a falu népével érintkezik, hogy a parcellák a legkülönbözőbb dűlőkben feküsznek, amiknek néha még hivatalos elnevezése sincs, — ha ilyenekre vonatkozó telekkönyvi ügyről van szó, azt a jegyző tudja a legjobban. így megesnék az a, hogy úgy mondjam, groteszk dolog, hogy ha a falusi lakosság egy budapesti vagy egy városi ügyvédet bízna meg a telekkönyv-üggyel, az elsősorban a községi jegyzőhöz fordulna felvilágosításért. Különben is legyünk egészen őszinték. A falusi lakosság apró-cseprő jogügyeinek túlnyomó része nem bírja meg az ügyvédi és közjegyzői kényszert, az azzal járó költségeket, hiszen a falusi embernek az ügyvédhez való beutazása, lehet, hogy többe kerül, mint amennyit a jegyzői magánmunkálatért fizet. A jegyzői tarifa köztudomás szerint igen alacsony. T. barátom hivatkozott arra, hogy a jegyzők 20,000 pengős értékű ügyletekkel is foglalkoznak. Ezzel szemben azt jegyzem meg, hogy a jegyzői díjszabási skála oly alacsony, hogy az 5000 pengő értékűnél alacsonyabb magánmunkálat díja —• nemcsak telekkönyvi ügyeknél, de általában — 16 pengő, 10,000 pengő érték alatt 20 pengő, 20,000 pengő értek alatt 80 pengő, amely összegórt a városban lakó ügyvéd vagy közjegyző képtelen azt a munkát — készkiadásait is beszámítva — teljesíteni. De ha olcsó is a díjszabás — mondatik — olcsó húsnak híg a leve, mondatik, hogy olcsó ugyan a jegyzői munka, de nem jó, mert a feleknek igen sok hátrányt okoz, a bíróságokat — úgy az alsó-, mint a felsőfokú bíróságokat — igen sokszor bosszantja és nehéz feladatok elé állítja. Elismerem, hogy a jegyzők munkája között selejtes munka is akad ; de ezzel szemben azt állítom és azt hiszem, hogy az igazságot azzal megközelítem, hogy az átlagjegyző magánmunkálata sem nem jobb, sem nem rosszabb, mint az ő hivatalos munkálkodása. Ha tehát én a jegyzőt a magánmunkálatoktól egészen el akarom tiltani, éppúgy el kellene tiltanom más hivatalos munkásságtól is. Miért'? Csak egy dologra utalok, sokkal fontosabb és sokkal több jogi tudást igénylő ügyeket intéz lépten-nyomon a községi jegyző, mint az apró-cseprő magánmunkálat. Ha eltiltják a magánmunkálattól, elsősorban el kellene tiltani az anyakönyvvezetéstől. Mert engedelmet kérek, különösen a házasságkötésnél — ebben bizonyára igazat adnak igen t. ügyvéd és közjegyző barátaim, — amelynél a faluhelyen a községi jegyzőnek kell segédkeznie, gyakran amryi sok magánjogi, közjogi, néha még nemzetközi jogi probléma is szerepel, ami sokkal inkább próbára teszi a jegyző jogi tudását, mint az átlagos magánmunkálat. Bocsánatot kérek, én felveszem nyíltan ebben a kérdésben bármityen fórum előtt a vitát, hogy a községi jegyző anj-akönyvvezetői tennivalója kíván annyi jogi tudást, mint a magánmunkálat túlnyomó része. Igen t. Felsőház! Hogy rövid legyek, konstatálom azt, hogy a községi jegyzői magánmunkálat ma tényleg — mint erre t. barátom is rámutatott — a községi jegyző legális jövedelmének egy részét alkotja. A magánmunkálatot tehát egészen eltiltani a jegyzők kártlanítása nélkül nem lehet. A jegyzők kártalanításához megint csak pénz kell, de van-e ma pénze az államnak vagy községnek a kártalanításhoz? Aztán ki kártalanítja a falusi lakosságot, amely elesik a maga olcsóbb és megbízhatóbb tanácsadójától? Az összes érvek közt, amelyeket ma is hallottunk, talán a legiiyomatékosabbnak látszik az erkölcsi inkompatibilitás. Bá méltóztatott mutatni arra, hogy mégis lehetetlen egy jogállamban, hogy az a jegyző, aki mint az elöljáróság tagja, mint a község szellemi vezetője a falu lakosságát hivatalosan vezeti, képviseli annak ügyeit, hivatalból eljár, hogy az egjmttal a falusi lakosság számára pénzért magánmunkálatokat teljesítsen! Ha ezt csak így elvontan nézzük, ebben az érvelésben van valami, ami az embert gondolkozóba ejti. De ha gyakorlatilag nézzük a kérdést, nem sok benne az igazság vagy éppen veszedelem, mert ezek az ügyek — ismételem — többnyire olyan apró-cseprő ügyek és a íiiagámmmkálatok díjazása olyan alacsony, hogy ezzel ínég a községi jegyző a falu közönségével szemben függési viszonyba alig juthat. Aztán a köztisztesség a jegyzői irodákban sem egészen ismeretlen fogalom! Tudok példát arra, hogy