Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 4. szám - A megítélt ügyvédi költségek büntetőjogi védelme

16 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 4. SZÁM, ügyvédjének költségjárandóságát, ha már megfosztja őt attól a jogától, hogy az ellen­féllel szemben megítélt költségösszegből kereshessen magának kielégítést. Látnivaló, hogy az ügyvédköltsóg igényé­nek védelme koránt sem t eljes. A Ppót 18. §. által az ügyvéd javára statuált elsőbbségi igényen rést üt a 39. sz. jogegységi dönt­vény, amelynek értelmében a költsógfize­tésben marasztalt ellenfél még akkor is be­számíthatja az általa fizetendő költségbe azt a követelést, amely őt a pernyertes fél ellen már korábban hozott bírósági hatá­rozat alapján megilleti, ha a kielégítési végrehajtást a pernyertes fél ügyvédje kéri is. A döntvény indokolása szerint ugyanis egyrészt a költségfizetésben marasztalt el­lenfél ellenkövetelése korábban járt le, mint a vele szemben fennálló költségkövetelés, másrészt pedig a törvény szövege nem ért­hető akkép, hogy «a törvényhozó a költség­ben marasztalt felet is a harmadik személyek körébe akarta volna sorozni>>. Ezek azok á szempontok, amelyek a jogegységi tanácsot a beszámítás megengedésénél vezették. A mai jogállapot ki nem elégítő voltának az az oka, hogy az ellenféllel szemben meg­ítélt költség — de lege lata — nemcsak tulajdonjogilag nem illeti meg az ügyvédet, de a megítélt költségek tekintetében még csak hitelezőjévé sem válik az ügyvéd a perköltségben marasztalt ellenfélnek. Az ügyvéd csak ügyfelének hitelezője, akivel szemben, sőt a marasztalt felet kivéve (39. sz. jogegységi döntvény) minden harmadik személlyel szemben az ugyanazon eljárás­ból kifolyólag felmerült költségkövetelésé­nek biztosítására és kielégítésére szolgál az ellenféllel szemben megítélt költség. Ez a törvényes elsőbbség ad azután jogot az ügyvédnek arra, hogy a per költségeinek a pernyertes ügyféllel szemben foganatosított végrehajtás során történt lefoglalása esetén jogait akár elsőbbségi igény bejelentése, akár igényper útján érvényesíthesse. A kir. Kúriának a bevezetésben említett határozata úttörő jelentőségű abban a te­kintetben, hogy minden kijátszással szem­ben védelmet nyújt az ügyvédnek és azt a jogelvet juttatja kifejezésre, hogy az ellen­féllel szemben megítélt költségek erejéig az ügyvéd az ellenfél hitelezője és ekkép része­síti a Kúria az ügyvéd költségigényét úgy az ügyfél, mint az ellenfél kijátszásával szemben is büntetőjogi védelemben. A határozat alapjául szolgáló tényállás az volt, hogy az alperesek a felperesek, ke­resete folytán tőke, kamat és perköltség fizetésében jogerősen marasztaltattak. A ki­elégítési végrehajtás úgy a tőke és kamatok, mint a perköltség erejéig a pernyertes fel­peres kérelme alapján a pervesztes alperesek ingatlanaira elrendeltetett és a végrehajtási jelzálogjog a pernyertes felperes javára be­kebeleztetett. Utóbb a felperes a végrehaj­tási jelzálogjog törlésére alkalmas engedélyt szolgáltatott ki úgy a tőkére, mint a járulé­kokra vonatkozóan. A pervesztes alperesek (a vádlottak) nem fizettek sem a tőke és kamatok, sem a per- és végrehajtási költsé­gek fejében semmit; csupán a törlési enge­dély kiadását díjazták, holott tudták, hogy a költségek a «Pp. Élt. 18. §-a érteimélten közvetlenül a felperesi ügyvédet illették)) és ehhez képest azt is tudták, hogy az ingat­lanaikra a költségek erejéig bekebelezett végrehajtási zálogjog a felperesi ügyvéd követeléseinek biztosítására szolgál. Mint­hogy pedig a pervesztes alperesek az elvkép törölt jelzálogjog ranghelyébe új jelzálog­jogot alapítottak, az ügyvéd a koholt ügylet útján kieszközölt jelzálogjogtörlés folytán elesett követelésétől. A kir. Kúria felfogása szerint tehát a koholt ügyletet létesítő felek : az ellenfél és az ügyfél a koholt ügjdet létesítésével az ügyvédet a végre­hajtás eredményének meghiúsításával meg­károsították és ekkép a Btk. 386. §-ába ütköző csalás bűntettét követték el. De elkövették ezenfelül az 1932 : IX. tc. 1. §-ába ütköző hitelsértés bűntettét is, «mert a vád­lottak szándékos cselekménye következté­ben a sértettre nézve a kielégítési alapul szolgáló ingatlan hozzáférhetetlenné vált és a követelésének kielégítése meghiúsult*. A kir. Kúriának ez a határozata annál is inkább figyelemreméltó, mert oly esetben torolta meg az ügyvéd kijátszását, amikor a végrehajtást nem is az ügyvéd, hanem a fél kérte és ekkép az ügyvéd költségköve­telésének biztosítására szolgáló végrehajtási jelzálogjog nem is az ügyvéd, hanem a fél javára — helyesebben nevére — kebelez­tetett be. Ez a határozat a dolgok mélyére ható éleslátással, az anyagi igazság gondos mérlegelésével a formákon felülemelkedő bölcsességgel megjelöli az eddigi szabályo­zásokkal megfelelő védelemben nem része­sített ügyvédi költségigényeket megillető igazi védelemnek helyes irányát, annak a felismerésével és elismerésével, hogy az ügyvédet az ellenféllel szemben megítélt költségei erejéig a követelési jog nem csupán ügyfelével, hanem az ellenféllel szemben is megilleti. Vajha legmagasabb Bíróságunknak ez a büntető ítélkezése példaként szolgálna pol­gári bíróságaink részére is, ami az ügyvédek mai szomorú helyzetében még fokozottab­ban kívánatos lenne. Schleiffer Pál. Hírek a bíróságok köréből. A gépírószolgálathoz. A gópírószolgálat tekintetében a budapesti kir. törvényszék évnyitó teljes-ülésében örvendetesen foglalt állást. Elhatározta, hogy a perköltségek meg­állapításánál a jövőben mindenkor figye­lembe veszi azokat a készkiadásokat is, ame­lyek az ügyvédi vétívek használatával, vala­mint a jegyzőkönyvi másolatok átvételé­vel merültek fel. Elhatározta a kir. törvényszék teljes­ülése azt is, hogy ezeket a készkiadásokat és költségeket a Ppó. 18. §-a alapján eszközölt megállapításoknál is mindenkor figyelembe veszi. A teljes-ülés határozatáról a járásbírósá­gok is értesítést kaptak és a kir. törvény­szék elnöke körültekintő gondossággal ren­delkezett abban az irányban is, hogy ezek­nek a megállapításoknak technikai akadálya ne legyen, azaz az iratmásolati átvételt iga­zoló bélyegszelvények felragasztása el ne maradjon. Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. Előzékenység az ügyvéddel szemben. A kir. közigazgatási bíróság végzést hoz. Végzé­. sének végén utasítja Budapest székesfőváros közigazgatási bizottságát, hogy a határozat egyik példányát a panaszosnak kézbesít­tesse. A panaszos természetesen ügyvéd által van képviselve. A székesfővárosi köz­igazgatási bizottság a határozatot mégsem az ügyvédnek, hanem az ügyfélnek kézbe­sítteti. így nyer az ügyfél korábban érte­sítést a legfelsőbb bíróság döntéséről, mini a jogi képviselő. Mindenki tudja — nyilván a közigazgatási bizottság is, — hogy ez a/ ügyvéd szempontjából milyen kínos! (Szám : 11,503/1932.) Sajtószemle. A Magyar kir. Kúria ügyvédi Tanácsának gyakorlata. 1930—1933. Közlik : Biró László, Grünliut Jenő, Wolf Ernő budapesli ügyvédek. A hézagpótló könyv előszavá­ban Pap József rámutat arra, hogy néh. Wolf Vilmos két kötetben kiadta az ügy­védi Tanácsnak 1908-tól 1913. óv végéig hozott elvi jelentőségű határozatait. A há­ború ós a háború utáni mozgalmas idők, de elsősorban Wolf Vilmos megbetegedése majd halála folytán megszakadt a gyűjte­mény folytonossága. Nagyon sajnálatos, hogy 1914-től 1933-ig terjedő évekből nem jelentek meg összefoglalva az ügyvédi Ta­nács határozatai. Érdemes munkát, végeztek szerzők, mi­dőn az utolsó évek gyakorlatát összegyűj­tötték és könyvükben 302 esetet tesznek közzé és nagyon kívánatos, hogy ezt a munkát necsak folytassák, de pótlólag gyűjtsék össze az előző húsz év határoza­tait is. Az ügyvéd jogai és kötelességei. Különös tekintettel az ügyféllel kapcsolatos jog­viszonyra. Összeállították Bán Kálmán ügy­véd és Csernus József Pál ö. m. k. f. bírósági jegyző. Bevezetéssel ellátta Váradi Imre ügyvéd. A könyv öt fejezetben tárgyalja a következő kérdéseket : Az ügyvédi meg­hatalmazás. Kirendelések. Képviselet. Díja­zás. Felelősség. A könyvet az ügyvédek «Szilágyi Dezső» Köre adta ki abból a cél­ból, hogy az anyagi jog szabályait gyűjte­ménybe foglalja és könnyen kezelhetővé tegye. Szerzők a törvényhelyeken ós a kérdé­sekre vonatkozó rendeleteken kívül rész­letesen földolgozták a bírói gyakorlatot és nagy vonásokban a fegyelmi judikaturát is. Felelős szerkesztő: Dr.Teller Miksa V.,Szalay-u.3. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája: Ábrái V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom