Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 35. szám - Amit az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet reformjavaslatából ki kellene hagyni és ami hiányzik belőle

Ml) ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 35. SZÁM. fillérrel és HWH-ban H:Í fillérrel kevesebb kiadáHa le&z ha vonkint. Kz a, maximum havi 4 pengő 16 fillért kitevő ^tehermentesítés* igazán nem áll arányban a díjtartalékot érő hiánnyal é§ számba annál kevósbbé jöhet, mer! eltekint ve attól, hogy az ügyvédi hi­vatás gyakorlása bizonyon anyagi l'íigget lén­yégtől el nem választható, társadalmi élet­standardja sem süllyedhet oly nívó alá, mely havi 4 pengő kiadási többletet el nem bír. cj De. kilnKjutívdótmk rétem a 1,1. §-ba fpginlt ast <> rend étkezést is, hogy «az intézet­től járó szolgáltai ások teljesítését, az intézet milyen rendszer szerint biztosítja, neveze­tesen, hogy várományfedezeti, tőkefede­zeti, felosztó-kirovó vagy mily más rend­szert követ, az alapszabályok határozzák meg». Az intézet es Ingok közt lényegében biz­tosit ási szerződés jön létre, melynek a meg­kötéskor létezett feltételei! nem célszerű a mindenkori közgyűlés hangulata szerint esel leg :i évenként megváltoztatni. Minden nyugdíjintézet lényeges kelléke a stabilitás, mely nincs biztosítva akkor, ha az egyes rendszerek megválasztása, vál­togatása a közgyűlésekre van bízva. A szolgáltatásokat biztosító rendszer kije­lölése a (orréníj feladata. ICz a kérdés nemcsak a tagok jogait érinti, de az ellátást élvezők ezreinek búsába vág, akik a közgyűlésen képviselve sincsenek. Helyszűke miatt nincs módomban álláspontomat bővebben -indo­kolni, csak példaképpen utalok legnagyobb t ársadalombiztosító intézményünkről, az OTÍ-rŐI szóló UHH : XL te.-re, melynek 127. §-a a járulékok 100%-os tartalékolá­sára kötelezi az intézetei es a 188. §-ban ki­jelöli azokat a vagyontárgyakat is, ame­lyekben a díjtartalék elhelyezhető. (Lásd meg az 1927 : XXI. tc. 141.. 152. és 158. §-ail ia.) Végül: d) mellőzendőnek rétem a 14. § második beke$désémk aM a rendelkezését, mely sze­rint «az intézet tisztviselőit tagjai közül vá­lasztja, ügyvédi kamarai elnököt és elnök­helyei lest intézeti tisztviselővé választani nem lehet*. A rendelkezés első részének ellene szól nemcsak az, hogy inkább tágítani, mint szűkíteni kell azok körét, akik az intézet alkotmányos életeben reszt vesznek, hanem az is, hogy az alkalmas embert onnan kell venni, ahol van. akár közgyűlési tag az illető, akár nem. De ez a rendelkezés más vonatkozásban is hátrányos, mert automatiee megszünteti az alapszabályok 89. §-át, mely a tisztviselői mandátumok tartamát öt évben szabta meg. Egybevetve ezt az IWS : LX. tc. 10. §-auak azzal a rendelkezésével, hogy az igazgatóság tagjai három év tartamára választatnak, szembeötlő, hogy ez a két jogszabály sze^ rendiéi formában és alkotmányos alapon biztosította az intézet adminisztrációjának kontinuitását, úgy technikai, mint jogi vo­natkozásaiba,!). Mert csak 15 évenkint állott be annak lehetősége, hogy az Igazgatóság összes tagjai és összes tisztviselői kicseréltes­senek, míg a javaslat értelmében ez most minden három évben bekövetkezhetik. A rendelkezés második fele tulajdonkép­pen csak a budapesti kamarára vonatkozik, mert az alapszabályok 41. §-a értelmében az intézet tisztviselői kötelesek állandóan az intézel székhelyén lakni, amit a vidéki ka­marák elnökei és elnökhelyettesei meg nem tehetnek. Az intézel negyedszázados fenn­állása alatt szerzet! tapasztalataim azonban arról győztek meg, hogy csak előnyére vált a nyugdí jinlézel nek az, mikor elnöki tiszt­ségét a budapesti ügyvédi kamara elnöke töltötte be. Nem kizárni kellene a budapesti kama ra, elnökét az intézet elnöki tisztségének viselésétől, hanem inkább dekretálni kel­lene azt, hogy az intézet elnöke mindenkor a budapesti ügyvédi kamara elnöke legyen. Ez biztosítaná legjobban az ország leg­nagyobb kamarájának a nyugdíjintézettel való harmonikus együttműködését és az esetleges ellentétik elsimítását. Hiányzik a javaslatból: 1. A javaslat 6. §-ának kiegészítéséül egy oly rendelkezés, hogy amely kamarák a költ­ségvetési szükségletet progresszív alapon kivetett tagilletményekkel fedezik, minden befizetést abban az arányban kötelesek a kamara es a nyugdíjintézet között meg­osztani, amelyben a kamara, azon évi költ­ségvetésében az adminisztrációs költségek az intézeti járuléktartozáshoz állanak. Minden kamarai költségvetés lényegében két részből áll, éspedig l. a kamarának a nyugdíjintézettel szemben fennálló tarto­zásából es 2. a kamara adminisztrációs költ­ségeiből. Önámítás azt mondani, hogy egy intézeti tag sem köteles nyugdíj intézeti járulék fejé­ben többel fizetni, mint amennyi az illető évre megállapított intézeti járulék. Az 1908 : XL. te. 4. és 6. §-ából, valamint a jelen törvényjavaslat 5. és 7. §-ának ren­delkezéséből nyilvánvaló, hogy a kamarának meg keü fizetni azt az intézeti járulékot is, melyet tagjainak elengedett vagy azokon be­hajtani mm tudott. Miután ez a két utóbbi kategória, mint adóalany, kiesik a számí­tásból, a tehetősebb tagokra kell az intézet­tel szemben fennálló járuléktartozást és­pedig fokozott tagdíj formájában kivetni. A költségvetés végösszege egy egységes tömeget képez és egységes tömeget a fede­zetként befolyt tagilletmény is. Ezt azon­ban azon arány szerint kell megosztani. amelyben a költségvetés szerint a kamara járuléktartozása az adminisztratív költsé­gekhez áll. Ellenkező esetben az a groteszk helyzet állana elő, hogy ha az összes tag­illetmény befolyik, az adminisztrációs költ­ségek egy pluszfedezetben részesülnének, aminthogy ennek az igazságnak szem előtt tévesztése okozza azt, hogy habár az elő­irányzott tagilletményekből az év végéig csak pl. 60% nyer megvalósulást, az admi­nisztratív költségek az intézeti járuléktarto­zás terhére nem 60, de 100% erejéig mégis kielégítést nyernek. 2. Célszerűségi okok indokolják a javaslat­nak egy oly rendelkezéssel való kiegészítését, mely az Igazságügyminisztert felhatalmazza, hogy a törvény egyes rendelkezéseit rendelet­tel módosíthassa, kiegészíthesse vagy meg is szüntethesse, ha az erre vonatkozó indít­vány az Igazgatóság egyhangú határozatán alapszik, és azt a közgyűlés kvalifikált több­séggel (az összes közgyűlési tagok 2/s, vagy 3/é részének szavazatával) emelte határo­zattá. Egy ily rendelkezés alkotmányjogi szem­pontból nem aggályos, mert a meghatalma­zást a törvényhozás adta és mert a főfelügye­let! hatóságot nem kötelezi, csak feljogo­sítja a rendelet kibocsátására. A mellett nagy gyakorlati jelentőséggel bír, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a törvény egyes rendelkezéseinek törvényhozási úton való megváltoztatása sokszor jelentékeny nehézségekbe ütközik. Hála és elismerés illeti dr. Lázár Andor igazságügyminisztert és kitűnő munkatár­sait, kik nagy megértéssel, ügy buzgalom­mal és szerelettél foglalkoztak az intézet reformjának kérdésével és lényegében ma­gukévá tették az intézet igazgatósága által kezdeményezett és közgyűlése által elfoga­dott reformtervezet alapelveit, hogy t. i. az intézeti járulék nem fizetése előbb a tagsági jogok szünetelését, majd a kamarából való törlés útján a tagság megszűnését vonja maga után, továbbá, hogy az igény meg­nyílta esetében a hátrálékos járuléktartozás az ellátási összegből levonható, hogy az ügyvédi kamaráknak a járulékfizetési elen­gedő határozata csak az esetben hatályos, ha a kamara az elengedett járulekot az intézetnek kifizette, végül, hogy a kamarák az 1088. év december 81-ig felgyülemlett járuléktartozásukat kamataival együtt 50 felevi utólagos egyenlő részletekben kötele­sek törleszteni. Metzler llusztáv. Ne félejtse el az ügyvédi vétivet a bíró- | sághoz való benyújtás előtt kitölteni az ön j által ismert adatokkal (1.. '2. es 8. szánni rovatok). Világosítsa fel a közönyös és kétkedő kartársakat az irogepszolgalat óriási elő­nyeiről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom