Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 34. szám - Az ügyvédi nyugdíjintézet megerősítése. [2. r.]

1 ;-•>(•> ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 34. SZÁM. Hiszem, hogy a javaslat által inaugurált első kíméleti idő letelte előtt az igazságügyi kormány, megfelelő új rendszabályok megállapítása mellett, szakítani fog a törlés intézményivel. A tagdíjelengedés eddig legszebb joga volt a kamarai közgyűlésnek. De — valljuk meg — sok visszaélés történt ezzel a joggal a köz rovására s ezért a javaslat ezt is korlát ózza. Az elengedés csak akkor érvényes, ha a kamara beküldi az elengedett összeget az intézetnek. Ez feltétlenül helyes. Ezenkívül nem lehet elengedni a díjat annak, aki még nem bír 10 évi ügyvédi gyakorlattal vagy fegyelmi büntetés hatálya a lati áll. A korlátozáshoz szó fér. Fiatal ügyvéd is juthat önhibáján kívül szorult helyzetbe, sőt még a. fegyelmi büntetés oka is lehet olyan természetű, mely nem zárja ki a kar megokolt karitatív támogatását. Ezt helyesebb lett volna a kamara megítélésére bízni. A hátralék utáni kamatok 8%-ról 5%-ra való leszállítása általános megnyugvást kelt. Ezt egyébként évek óta nemcsak az adós kamarák, hanem a hitelező intézet is kérte. Az intézet közgyűlési tagjai, igazgatósága és tisztviselői csak azok közül választhatók, akik az előző évi nyugdíjjárulékukat kifizették. Ez megfelel az 1934 : II. te. intencióinak. Ezt a korlátozást sem tudom feltétlenül helyeselni még az intézet szempontjából sem, mert hiszen ilyen intelligens testületnél gyakran előfordul, hogy az, aki esetleg nem tudja pontosan teljesíteni fizetési kötelezettségét, eszével, tudásával, ötleteivel előre tudná vinni az intézet céljait. A rokkantsági ellátásnál a javaslat a karencia idejét 10 évről 5 évre szállítja le olyan esetben, mikor az ügyvéd a munkaképtelenséget okozó balesetet ügyvédi tevékenysége teljesítésében vagy teljesítésé. bői kifolyólag szenvedte. Különös intézkedése a javaslatnak az, hogy az az özvegy, aki 20 évvel fiatalabb férjénél — feltéve, hogy házasságát a javaslat törvénnyé emelése után kötötte — nem kap nyugdíjat. Itt bizonyára az egész öreg emberek «ballépéseit» tartotta szem előtt a javaslat. Ha nem hagyják ki a §-t a tárgyalás során, legalább is átszövegezendő volna, mert semmiesetre sem jogos ez oly házasfeleknél, akik hosszú évekig élnek együtt. A 20 éves korkülönbség egyébként sem elegendő a visszaélések sejtésére. Régi kívánságot honorál a javaslat , mikor az özvegy új házasságának megszűnése után újból megadja a nyugdíjat, kivéve, ha a második férj után nagyobb nyugdíjat húz, mint amennyit az ügyvédi nyugdíj kitesz. A javaslat a kamarák felszaporodott nyugdíjhátralékának törlesztésére 50 félévet enged. Az intézet hátralékkövetelése kb. 1.400,000 P-re rúgott 1933. év végén. Tehát a 18 kamara évi terhe — a folyó járulékon kívül — évi 56,000 P, valamint a hátralék 5% kamata. Olyan teher, melyet a kamarák — az adminisztrációban bevezetendő megjelelő takarékosság mellett — könnyen elfognak bírni. Ez a halasztás egyébként csak látszólagos. Nem terjed ugyanis ki a tagokra, akik 5 év alatt — törlés sankciójával — kötelesek 1933. december 31. előtti hátralékukat megfizetni. A kamarák viszont a javaslat szerint beszolgáltatni kötelesek az összes nyugdíjjárulékot még akkor is, ha ez az összeg túlhaladja az évi annuitást. (33. § 3. p.) így tehát előreláthatólag nem 25. hanem 5 év alatt be fog folyni a régi hátralék. A javaslat a kar rossz anyagi helyzetére való tekintettel leszállítja á nyugdíjjárulékot már az 1934. évre - minden pótlékával együtt — 80 P-re (eddig kb. 130 P) és ezt a következő 4 évben évi 10—10 P-vel emeli. Egyúttal kötelezi az intézetet, hogy a leszállított járulékok ellenére is az eddigi ellátást csorbítatlanul nyújtsa az igényjogosultaknak s ha ezen rendelkezés folytán akadály merül fel, az öt kíméleti év alatt szüneteltesse egészen vagy részben a díjtartalék gyűjtését. Ez a rendelkezés a várományfedezeti rendszert, melyen a nyugdíjintézet mathematikai számítása és egész bérrendezése alapul, megtámadja, mert a következő öt év alatt nagyobb hiány fog támadni a díjtartalékban, melynek pótlása később is nehezen fog sikerülni. Nyugtassuk meg azonban magunkat azzal, hogy az intézet zavartalan működésében fennakadás e miatt még nem fog beállni. Egyébként a javaslat 17. §-a újból és kifejezetten az intézet autonómiájára bízza, hogy a várományfedezeti rendszer mellett kíván-e maradni, vagy pedig a tőkefedezeti, felosztó-kirovó vagy más rendszer alapján óhajtja-e biztosítani további fennállását, illetőleg feladatainak teljesítését. Meg kell állapítani, hogy az igazságügyi kormányzat nagy körültekintéssel és a kar és az intézet iránti kellő megértéssel készítette elő a javaslatot. Reméljük, hogy az új törvény életbeléptetésével enyhülni fog az a feszültség és idegesség, mellyel a kar jelentékeny része ezt az intézményt eddig kezelte és vállvetett erővel és igyekezettel sikerül tovább fejleszteni nyugdíjügyünket! Popper Tódor. Az ügyvédi nyugdíjintézet megerősítése.* V. Sürgősen megvalósítandó az a reform is, hogy az intézeti tagnak nyújtandó végellátás, illetve a neki vagy özvegyének fizetendő nyugdíj nagysága annak a fontos ténynek figyelembe vételével állapítandó meg, hogy az intézeti tag az ellátás esedékessége időpontjában s illetve elhalálozásának napján hány évig volt az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet fizető tagja. Ezzel a reformmal, mely megfelel a jog és a mélfányosság kívánalmainak egyaránt, végre orvosoltatnék az a súlyos sérelem és méltánytalanság, mely az 1925. évi szanálási tervezetben mindazokat az ügyvédeket érte, akik 1925. január 1. előtt már tagjai voltak a nyugdíjintézetnek és akik ekkor a szanálás érdekében úgy tekinttettek, mintha csak ekkor léptek volna be az intézetbe. Nem volt elég az a csapás, mely őket azáltal érte, hogy minden eddigi járulékbefizetés és többszörözés kárbaveszett és Bef. közi. — Az előbbi közi. lásd 33. számban. elenyészett, még azt a súlyos károsodást is el kellett szenvedniök, hogy az éveken át teljesített járulékfizetések alapján nagyobb ellátásra, illetve nyugdíjra szerzett igényüket is elvette tőlük a szanálási tervezet. Sőt még hátrányosabb elbánásban részesítette őket, mint a tényleg csak 1925. január 1-én belépett fiatalabb kartársaikat, mert ezeket a szanálási terv azon az alapon, hogy előreláthatólag hoszszabb ideig fognak járulékokat fizetni, nagyobb összegű ellátásra, illetve nyugdíjrajogosultaknak tekinti, mint az idősebb kartársaikat, akik mögött már hosszabb kor és intézeti tagság állott 1925-ben, akik tehát előreláthatólag már csak rövidebb ideig fizetnek majd járulékokat. Az, hogy ők ezt már 1925. január 1. előtt megtették, nem vétetett figyelembe, ami olyan jogfosztást jelentett, amit éppen egy jogászi testület érdekében megalkotott reformban nem lett volna szabad elkövetni. Ezt a súlyos jogsérelmet tehát már végre orvosolni kell. VI. Kétségtelen, hogy ezek a javaslatok a várományfedezeti rendszeren éppúgy rést ütnek, mint ahogy rést ütött azon az igazságügyminisztérium legújabb törvényjavaslatának 35. §-a, amikor a jelenlegi évi járuléknak átmenetileg öt éven át való leszállítását rendeli el. Ha ezen alapvető módosítások elfogadása esetén a mai várományfedezeti rendszer fenntartható nem volna, úgy az intézetnek más rendszerre kell áttérnie és pedig oly rendszerre, mely az ügyvédi kar mai Ínséges helyzetének könnyítését és az ellátás, illetve nyugdíj mérsékeli felemelését lehetővé teszi, de egyúttal gonddal őrködik az intézet meglevő vagyonának megtartása, megóvása és gyarapítása fölött. Nem a rendszer elnevezése a fontos, hanem a nyugdíjintézet fenntartása és igazi céljának : az elaggott ügyvéd és az özvegy nyugdíjának a létminimumot biztosító összegben való megállapítása és élete végéig való kifizetése. Ha ezt a célt egy más rendszer alapján, nevezzék azt akár kiosztókirovórendszernek, akár tőkefedezeti rendszernek, akár tőkével fedezett kiosztórendszernek, jobban meg lehet valósítani, mint a várományfedezeti rendszer változatlan fenntartása mellett, úgy át kell térni ezen rendszerek valamelyikére és pedig arra a rendszerre, mely a javasolt reformok megvalósítására a legalkalmasabb és amely az összes igényjogosultak igényeinek biztosítására nemcsak megjelölni, hanem előteremteni is tudja a szükséges tőkefedezetet. Ha az ú. n. kiosztó-kirovórendszertől éppen elnevezése miatt, mely sokkal radikálisabb, mint amilyen reformjainak objektív tartalma, a nyugdíjintézet fennmaradását és biztonságát féltik, úgy át kell térni más rendszerre, nevezzék azt akár tőkefedezeti rendszernek, akár tőkével fedezett kioszt órendszernek, mely biztosabb alapokra fekteti a nyugdíjintézet működését és úpy az összes jelenlegi igényjogosultaknak, mint az új 10 évi várakozási idő alatt és az ennek letelte után jelentkező összes új igényjogosultak járandóságainak biztosításáról kellő körültekintéssel és alapossággal tud gondoskodni.