Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 29. szám - Egységes ügyvédi díjszabás

IV. évfolyam. 29. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. szept. 22. ÜGYVÉDI XX A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr, Kovácsy Dénes, dr. Kórody István, dr, Teller Miksa, Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. Egységes ügyvédi díjszabás. Az 1934—85. évi igazságügyi költség­vetés indokolásából kitűnőleg a közeljövő­ben megoldásra váró igazságügyi feladatok között megfontolás alatt áll az ügyvédi díjszabás bizonyos mértékű egységesítésé­nek kérdése is. Ennek a kérdésnek szabályozását nem­csak az ügyvédi, hanem a bírói kar is már az 1911 :1. tc. meghozatala előtt szüksé­gesnek érezte : az ügyvédi kamarák pedig többször sürgették, mert díjszabás hiányá­ban az ügyvédi díjak felszámítása és bírói megállapítása terén egyöntetű gyakorlat nem alakulhatott, a különböző mértékű díjmegállapítások pedig ügyvédi körökben elégedetlenséget váltottak ki és a jogorvos­latok szaporodására is alapot nyújtottak. Végre a törvényhozás is belátta a kérdés rendezésének szükségességét és ezért a pol­gári perrendtartás életbeléptetése tárgyá­ban hozott 1912 :LIV. tc. 18. §-ában álta­lánosságban körülírt a azokat a szemponto­kat, amelyeket a bíróság az ügyvédi díjak megállapításánál figyelembe venni tarto­zik, a 104. §-ában pedig felhatalmazta az igazságügyminisztert, hogy az ügyvédi díj­szabást rendelettel állapítsa meg s erre való tekintettel a törvény előadói tervezetének 87. §-ában foglalt rendelkezést, mely a fize­tési meghagyás iránti kérelemért és ellen­mondásért járó ügyvédi díjat tartalmazta, a törvény végleges szövegéből kihagyta. A törvényhozás tehát az ügyvédi díj­szabás megállapítását éppen ügy, mint a kir. közjegyzők és a bírósági végrehajtók, valamint a bűnügyi eljárásban meghallga­tott szakértők díjait is, rendeleti útra te­relte. És igen helyesen. Mert a t örvény rend­szerint hosszabb időre szóló alkotás, ame­lyet időnként kiegészíteni, módosítani vagy Megváltoztatni sokszor igen nehéz. Az ügy­védi díjaknak pedig alkalmazkodniok kell *2 élet körülményeihez, különösen a gazda­gi viszonyokhoz, a pénz értékének eset? ?es változásaihoz és a jogkereső közön­? teherbíró képességéhez. Ezért aü ügy­védi díjszabás időnként kiegészítésre, módo­sításra esetleg változtatásra szorulhat, ami rendelet útján könnyebben és gyorsabban történhetik, amiként ez a közjegyzői, végre­hajtói és szakértői díjak tekintetében a háborút követő időben több ízben s leg­utóbb a pengőérték béhozatala alkalmával meg is történt. A polgári perrendtartás azonban a há­ború tartama alatt lépett életbe. Ez az idő az ügyvédi díjszabásnak rendelet útján való megállapítására nem volt alkalmas : a hábo­rút követő időben pedig a sürgős megoldást igénylő egyéb igazságügyi feladatok az ügy­védi dijak szabályozását háttérbe szorították. Ezért a polgári perrendtartás életbelépte után ideiglenesen a 'kir. törvényszékek al­kottak ügyvédi díjszabályzatokat, mégpedig rendszerint a területükön levő kir. járás­bíróságok és ügyvédi kamarák meghallga­tásával és főleg azért, mert a polgári perek­ben felmerült ügyvédi díjak megállapításá­val a bíróságnak sok esetben többször is kell foglalkoznia, mégpedig minden eset­ben a perköltség kiszámításánál, amennyi­ben a Pp. 425. §-a értelmében a vesztes fél által a nyertes félnek megtérítendő költség­hez az ügyvéd kiadása és díja is hozzá­számítandó ; továbbá gyakran a fél vagy ügyvéde által az 1912: LIV. tc. 18. §-a alapján folyamatba tett perenkívüli el­járásban ; végül az ügyvéd által díjának megállapítása és abban az ügyfelének ma­rasztalása iránt ügyfele ellen indított külön polgári perben. Ezek a díjszabások azonban egymással sem összegszerűség, sem terjedelem tekin­tetében nem egyezőek, mert a bírói eljárás minden nemére rendszerint nem terjeszked­nek- ki, hanem legtöbbnyire csak a vagyon­jogi perekben és a végrehajtási ügyekben felmerülhető ügyvédi díjak összegét szabá­lyozzák és csak elvétve akad köztük olyan díjszabás, amely a házassági és személy­állapotot tárgyazó perekben, valamint a büntető ügyekben felmerült ügyvédi díjra is kiterjed. Mindazonáltal ezek a különböző díjszabályzatok hosszas alkalmazásuknál fogva a miniszteri rendelet által megállapí­tandó egységes díjszabás megalkotásánál felhasználhatóknak mutatkoznak. Az egységes ügyvédi díjszabásnak is csu­pán az lehet a tárgya és célja, hogy a külön­böző bírói eljárásokban kifejtett ügyvédi ténykedések és eljárások után felszámít­ható és bíróilag megállapítható díjakat az ügy tárgyának értéke vagy jelentősége alap­ján összegszerfileg megállapítsa és ezáltal a díjfelszámításokat és díjmegállapításokat egyöntetűvé tegye. Ezért az egységes ügyvédi díjszabás csak úgy lehet teljes egészet képező alkotás és a céljának is csak akkor felelhet meg, ha kiterjed a polgáii peres és nem peres (peren­kívüli) eljárások .minden ágában, valamint, a bűnvádi eljárásban és ezeknek az eljárá­soknak minden szakában felmerülhető ügy­védi ténykedésekre és eljárásokra, tehát a beadványok minden nemére, a különféle megjelenésekre (tárgyalás, meghallgatás) és a helyszíni eljárások alkalmával az ügyvéd által is igényelhető napidíjakra. Ki volna terjesztendő tehát az egységes díjszabás az ügygondnoki, tömeggondnoki, zárgond­noki és vagyonfelügyelői minőségben ki­fejtett ügyvédi ténykedésekből eredő díjak megállapítására is, mert a csődönkívüli kényszeregyességről szóló 1416/1926. M. E. számú rendelet 14. §-a is kimondja, hogy a vagyonfelügyelő díjazása tekintetében irányadó díjszabást az igazsá.gügyminiszter rendelettel állapíthatja meg. Az egységes ügyvédi díjszabást megálla­pító rendeletben kimondandó volna, hogy a díjtételek a megbízó fél és ügyvéde kö­zötti viszonyban csak más megállapodás hiányában irányadók s egyébként is azok minden eltérés nélkül csak a mindennapi életben rendszerint előforduló esetekben kifejtett ügyvédi ténykedésekre alkalma­zandók ; ellenben a nagyobb tanulmányt igénylő bonyolult esetekben az 1912: LIV. tc. 18. §-ában kiemelt szempontok figye­lembevétele mellett a díjtételek felemelhe­tők. A felemelést azonban a határozatban indokolni kell.

Next

/
Oldalképek
Tartalom