Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 24. szám - Az ügyvédkérdés az igazságügyitárca költségvetésének vitájában [1. r.]

98 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 24. SZÁM. A látszólagos ideiglenességnek ezenfelül az a sarkalatos hibája, hogy előre lehetetlenné teszi azt a végcélt, melyet az ideiglenes helyzetnek kitűz, t. i. a jogászképzés lich/cs reformját. Valójában ez az ideiglenes rendezés eltorlaszolná a jogi oktatás reformjának az írtját. Egészen kétségtelen, hogy a Műegyetemnek egyszer megadott általános közigazgatási képzést sohase lehet többé szűkebb körre szorítani. Szinte magától értetődő, hogy a törvényhozás a most újonnan szervezett főiskolát nem fogja 1—2 év múlva újból megbontani. Már pedig a közgazdasági jogászképzés állandósulása előre lehetetlenné teszi, hogy a jogi oktatás reformját a tervezett szigorítás jegyében valósítsuk meg. Az ország valamennyi jogi kara ma egyetért abban, hogy a jogi képesítést a bifurkáció megszüntetésével és az egységes jog- és államtudományi doktorátus kötelezővé, tételével kell tartalmasabbá tenni. Ez azonban hiábavaló törekvés, ha más oldalon a könnyebb fajsúlyú közgazdasági közigazgatási képzés a kisebb ellenállás vonzó erejénél fogva fogja átvenni azt a szerepet, amelyet jelenleg a puszta államtudományi doktorátus tölt be. A közgazdasági közigazgatási minősítésnek az új Műegyetemre átvitele ehhez képest súlyosan érinti a tudományegyetemi jogi karokat, amelyeknek hatáskörét érzékenyen megcsonkítja ; súlyosan érinti a belügyi kormányzat ot, keresztezve annak a közigazgatás jogászibbá tételére irányuló törekvéseit; végül az igazságügyet, elsősorban az ügyvédséget, mert hiszen minden olyan állás, amelyet a műegyetemi képesítés a jogászok elől elvon, természetszerűleg belekényszeríti az így kiszorított jogászokat az ügyvédség sorába, fokozva ezzel az ügyvédi túlzsúfoltság bajait. A közigazgatási képzés kétségkívül jogászi feladat, amely kívül esik a termelési főiskola természetes munkakörén. Magábanvéve is sajátszerű elgondolás, hogy műszaki és gazdasági főiskola képezze az ország jogászliivatalnokait. 'De, ha már valamely szervezetet, bár ideiglenesen is, eredeti hatáskörén kívül eső feladattal kívánunk felruházni, úgy a következetesség azt kívánja, hogy ezt az ideiglenességet arra a legszűkebb körre szorítsuk, amely körben az véglegesen is nagyobb bajok nélkül fennmaradhat. Ebből a szempontból tekintve, a Műegyetemnek megadni szándékolt ideiglenes tisztviselőképzést legalább is arra a körre kellene szorítani, amely a keretében helyet foglaló közgazdasági stúdiumokkal némikép összefügg, jelesül a különleges közgazdasági igazgatás körére. Értjük ezalatt a földmívelési és kereskedelmi minisztériumot és az alájuk rendelt hivatalokat és intézményeket. A minősítési törvény reformjával kapcsolatban lehet majd fontolóra venni, hogy a gazdasági igazgatásnak ezt a körét az elméleti képesítés szempontjából mikép kell véglegesen körülírni. Ez olyan ideiglenesség volna, amely a végleges rendezésnek aránylag légkevősbbó vágna elébe. Eendületlenül bízunk abban, hogyNagyméltóságod, aki & Pázmány Péter-Tudományegyetem csorbítatlansága mellett olyan határozott hitvallást tett, semmiesetre se fogja megengedni a tervezett átcsoportosításnak olyan végrehajtását, amely ennek az egyetemnek a hatáskörét lényegesen megbontva, a hazai tisztviselőképzést a talán még mégengedhető minimális mértéket meghaladó idegen főiskolára ruházza át és ezzel az ősi egyetemre, 300 éves jubileuma küszöbén, jóvátehetetlen csapást mór. Fogadja Nagymóltóságod legmélyebb tiszteletünk őszinte kifejezését. Kelt a budapesti Pázmány Péter-Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1933. június 7-én tartott VIII. rendkívüli üléséből. Az ügyvédkérdés az igazságügyit ár ca költségvetésének vitájában. Gál Jenő : Sem numerus clausussal, sem egyéb lefaragási módozatokkal nem fog segíthetni miniszter úr az ügyvédi kar nyomorúságos helyzetén. Higyjen nekem a mólyen t. miniszter úr, hogy az éhező bíró mellett a koplaló ügyvédre is rá kell nézni. Ha megnézzük az öngyilkossági statisztikát ós azt, hogy hány ügyvéd nem tudja még a kamarai illetéket sem megfizetni, akkor én azt mondom : munkaalkalmakat kell nekik adni, s itt semmiféle mentséget nem találok arra, hogy a zugírászat hallatlanul kifejlődött Magyarországon. S ne vegye rossz néven a másik jogászi kar, a közjegyzői kar, ha azt mondom : egy fejlett társadalomban nincs szükség külön közjegyzői karra. Azt az ügyvédet, aki 10 vagy 15 évig makulátlanul működött és akiben a társadalom bizalma is összpontosul, fel kell ruházni a közhitelesség jogosítványával. Higyje el a mélyen t. miniszter úr sokat nyerne ezzel a társadalom s az ügyvédi kar megbecsülése és presztízse is emelkednék, ami semmiféle más módon el nem intézhető, mert az igazi ügyvéd nem vágyik címekre, nem vágyik főtanácsosi kitüntetésekre, hanem az igazi ügyvédnek érdeme és jutalma a társadalomnak az az elismerése, hogy őt bizalmára méltatja. Ezen pedig csak úgy lehet segíteni, ha a mólyen t. miniszter úr kijelöli azokat a munkaalkalmakat. * * //'. * Káinoki Bedő Sándor : ígéri az igazságügyminiszter úr indokolásában az ügyvédségre vonatkozó jogszabályok megalkotását is. Hitvallást kell tenni minden mellókszempontra való tekintet nélkül abban a kérdésben, hogy az igazságügyminisíter úr hogyan képzeli ma az ügyvédség sorsán való segítést? Nagyon sokan vannak, akik a numerus claususban látják az egyedüli árkánumot. Kijelentem, hogy ellensége vagyok a numerus claususnak. Kossuth Lajosok és Deák Perencek a numerus clausus mellett nem jöttek volna világra, s azzal a numerus clausussal, amit ma csinálunk, a mai ügyvédi generáción segíteni nem tudunk. Az ón nézetem az, hogy az élet elvégzi a maga szelekcióját, s ebbe a szelekcióba nem engednék belenyúlást sem ügyvédi kamarai klikkeknek, sem az igazságügyminiszter — politikai szempontjainak. Mert, ha rábízzuk a numerus clausus folytán a karba való felvételt akár az ügyvédi kamarák' vezetőségére, akár pedig rábízzuk az igazságügyminiszterre, az egyik oldalon klikkuralom lesz, a másik oldalon pedig jelentkezni fog egy miniszteri szempont. Én ezt az életre bíznám, az élet végezze el a maga dolgát, s én egyebütt. keresném a megoldást, t. igazságügyminiszter úr. Egy másik nagyon kényes kérdést érintek, a jegyzői magánmunka kérdését. Igen t. képviselőtársam hiába mosolyog, hozzá merek nyúlni ehhez a kényes kérdéshez is, annak ellenére, hogy nagyon kényesnek tartom. Igenis nem tartom elvehetőnek a jegyzőtől sem a magánmunkálatokat addig, ameddig — mintahogy vannak körorvosaink és gondoskodtunk a nép egészségügyéről — úgynevezett kör jogászaink nem fognak rendelkezésre állani. Az egyszerű parasztembert nem kényszeríthetem ugyanis arra, hogy esetleg 30—40 kilométerre menjen, amíg egy fiskálisra talál. Dacára annak, hogy fiskális vagyok, — és annak érzem magam ízig-vérig — nem tudok megnyugodni addig, amíg ez a kérdés rendezve nincs. Igenis legyenek községi jogtanácsosok ; ahogy vannak járási és községi körorvosok, legyenek községi ós járási jogtanácsosok és akkor aztán a jegyzőt eltiltanám a magánmunkától. De különben is a jegyzőkérdéssel is úgy vagyunk, hogy a jegyzők kvalifikációját fel kell emelni. Ma, amikor minden közigazgatási ténykedés nem az alispánon és a főszolgabírón, ezeken a nagyurakon, fordul meg, hanem a községi jegyzőn, akkor a községi jegyző kvalifikációját feleinelendőnek tartom, s akkor a községi jogtanácsosok ós a felemelt kvalifikációjú községi jegyzők révén meg lehet szüntetni az ügyvédi nyomorúság 90 °/0-át, amelyet ma úgy keresnek, hogy esetleg hozzuk a numerus clausust. Én a numerus claususnak ellensége vagyok s ebben a kórdósben az abszolút szabadságnak vagyok a híve. * * * Fábián Béla : Akármilyen hangok hallatszottak is el a Képviselőházban a legutóbbi tíz esztendő alatt, amikor divatos volt állandóan az ügyvédeket szidni a Képviselőházban, mert ez volt a legegyszerűbb ós a legkellemesebb, mert nagy népszerűségre lehetett ezen az úton Szert tenni, azt hiszem, egyet mégis egyöntetűen és egyhangúan megállapíthatunk, azt, hogy az ügyvédség évszázadok óta a magyar nemzet gerincéhez tartozik és a magyar nemzeti társadalom terén olyan jelentős múltra tekinthet vissza, amelyre az egész ügyvédi társadalom csak