Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 23. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. Felszólalás a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén

23. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 95 tenni Mendelényi kúriai bíró úr álláspontjára. Mendelényi ő méltóságának régi kedves ideája az ügyvédség bifurkációja. Én a magam szempontjából, a gazdasági szempontból a bifurkáció ellen felhozott ellenvetések teljes elismerése mellett, mindenkor a bifurkáció mellett voltam. Mendelényi ő méltósága azonban a bifurkációt formai korlátok közé kívánta szorítani. Ezt azért nem tartom szerencsésnek, mert a fiatalok pusztán csak az ötesztendei korhatár elmúltával még nem válnak bölcsekké. Éppen ezért a magam részéró'l a bifurkációt akkor fogom örömmel üdvözölni, ha a gazdasági viszonyok olyanok lesznek, hogy a bifurkációt kibírják. Még csak egy megjegyzést szeretnék tenni. Ha meg is volna állapítható, hogy az ügyvédség zöme kívánja a numerus clausust, akkor bizonyosan úgy járna vele, mint az egyszeri férj, aki a három kívánság közül először azt kívánta, hogy kolbász sisteregjen a fazékban, majd azt kívánta, hogy nőj jön a felesége orrára s végül kénytelen volt azt kívánni, hogy az onnan eltávolíttassék. Azt hiszem, ha a numerus clausus kolbásza egyszer oda fog nőni az ügyvédség orrára, az utolsó kívánságunk az lesz, hogy az onnan minél előbb eltűnjön. Hírek a vidéki Kamarák köréből. Szemelvények a miskolci Ügyvédi Kamara évi jelentéséből: A múlt évi törvényalkotás és törvénykezési állapotok felett szemlét tartva, bele nyugodni nem tudó aggodalommal állapítjuk meg, hogy a hovatovább nagyobb és nagyobb mérvben megjelenő szükségrendeletek a jogeszme egy-egy darabjának megsemmisítését jelentik. A magánjogba való belenyúlás, a jogérvényesítés mikéntjének erős korlátokba szorítása, a gazdasági viszonj^ok kényszere alatt a szerzett jogok sérelme kell, hogy kiváltsa jogásztársadalmunk aggodalmát e jelenségek felett. Minden államnak talpköve a tiszta erkölcs, közelebbről: maga a jog ennek ideális értelmében, mert : «Justitia est regnorum fundamentum)), — most pedig valahogy úgy érezzük, mintha ezen jogok ápolása és fejlesztése átcsúszott volna a törvényházakból egy pénzintézetnek : a Magyar Nemzeti Banknak hajlékába, amely már-már nemcsak jogalkalmazó, hanem egyenesen jogalkotó fórummá nőtte ki magát. Az immár csaknem két éve tartó fizetési forgalomnak korlátozása, a külföldi hitelező javára történő pénzszolgáltatások módozatainak rendezése egyrészt a külföldi árucsereforgalom teljes megsemmisítéséhez, másrészt az illegális valutaforgalom erős elterjedéséhez vezetett. Nem egy rendelkezés viseli magán a jelszavas alkotás jellegét, pillanatnyi szükségből százszámra adatnak ki rendeletek, amelyek egy-egy privilegizált foglalkozási ág előnyeit vélték ugyan szolgálni, rendszerint azonban éppen az ellenkező hatást váltották ki és érték el, nemcsak magának ezen foglalkozási ágnak körében is, hanem különösen a más foglalkozási ágakkal való természetes kapcsolata miatt. így jutottunk oda, hogy a jogbizto?iság hiánya észlelhető végig az egész vonalon, nemcsak a közgazdasági élet mérhetetlen kárára, hanem a jog tisztelőinek és a jogban mindenkor szigorúan bízóknak benső megdöbbenésére. Be kellett, hogy ez következzék, — és fájdalom, ennek éle megint csak az ügyvédség, mint a per első bírája ellen irányul — mert amint az élettani korrelációnál fogva az egyik szerv betegségét megérzi az egész test, akként reagál — mint finom szeizmográf — a gazdasági élet által összekapcsolt ós egymásrautalt egyik foglalkozási ágnak a többiek közül való kiemelése, helyesebben kiemelni akarása. * * * Addig, míg a kibír]Látatlan adózás ellen az egyes adóalanyok, vagy gazdasági érdekképviseletek emelték fel tiltakozó szavukat, lehetett ennek az a látszata, hogy a sirámok nem helytállók, és hogy olyan nagy panaszra talán még sincsen ok, most azonban, amikor a legtekintélyesebb és szigorúan tudományos alapon működő jogásztestületünk : a Magyar Jogászegylet állapította meg az adózással foglalkozó ankétjei eredményeként, hogy az utolsó évek adóztatása nem felelt meg sem a közgazdaság törvényeinek, sem a magángazdaságok teherbírásának, akkor nemcsak a közgazdasági tényezőknek, hanem a jogásznak is meg kell állania ennek a kérdésnek kritikájánál, — s éppen ezért kívánkozik ez jelentésünk keretébe. Az illusztris előadók egyike kifogásolta, hogy a jelenlegi pénzügyi jogalkotás minden szakszerű előkészítés nélkül és a törvényhozás megkerülésével történik, egyedül annak a célnak megvalósítására, hogy az állami bevételek folytonosan emeltessenek. Az egyenesadóknak az adójog szabályai szerint kijegecesedett rendszere, mely a köztudatban többé-kevésbbé már meggyökeresedett, jogdogmatikai tekintetben is teljesen meg van bolygatva. Az ideiglenesként bevezetett különadó, szükségadó, rendkívüli 'pótlék és inségjárulékok ismétlődnek és állandósulnak. Kimutatta az előadó, hogy a jog teljes felforgatására vezet az a rendeletekben lefektetett elv, hogy akik rendesen fizettek, rosszabbul járnak, mint a nemfizetők. Hasonló a helyzet az illetékek terén. Az okirati, a törvénykezési ós közigazgatási illetékek mezején egyaránt végigszánt a kincstári traktor, belefúrja magát minél mélyebben a termésföldbe és nincs figyelemmel arra, hogy a túlmély szántások a talajvizeket is fölfakaszthatják. Eddig nem létezett új illetékek, pl. : a kamatjövedelmek külön illetékei vezettetnek be, a régiek pedig váltakozó sorrendben és ismételten felemeltetnek. A jogalkotásnak ezt a módját, amely egyedül a közterhek végnélküli szaporodását célozza, fenntartani nem lehet. A végszükség ellentmondást nem tűrő parancsszava — állapította meg a jogászegyleti ülés — ideig-óráig megindokolhatja a végrehajtóhatalom azonnali intézkedéseit, de alkot?nányos állami rend mellett az ötletszerű rendeletek uralmát állandósítani nem szabad. Valahogy úgy érezzük, hogy ha a jogalkotás ós jogalkalmazás a törvényhozó testület és a bíróságok épületeiből átvitetett volna más épületekbe és ott tartunk, íiogy Magyarország legfontosabb hivatalai az —• adóhivatalok lettek! * * * Nem panaszkodunk az 1932-es törvénytárunk szokatlanul ösztövér voltára s e tekintetben inkább megnyugtató ez az állapot, mintha a furor legislativus ismétlődnek meg, de amíg e törvények helyett a rendeletek özöne, különösen pedig a pillanatnyi szükség szülte rendeletek látnak napvilágot, addig jogérzékünk titakozik ez ellen, így különösen kénytelenek vagyunk felemelni az úgynevezett gazdavédelmi rendeletek ellen, amelyekkel már előző évi jelentésünkben részletesen foglalkoztunk, s annál jogosabb ez most a 6300/1932. M. E. sz. rendelet ellen, mert a részleges moratórium, a követelések behajtásának megnehezítése, az adós hibájából felmerülő költségeknek a hitelezőre való hárítása együttvéve és külön-külön is olyan tényezők, amelyek a hitel megszerzését az arra szorulóknak teljesen lehetetlenné teszik. Erősen kiváltja a kritikát a rendelet 27. §-a, amelyet feltétlenül módosítandónak tartunk, mert azon lehetetlen rendelkezést foglalja magában, hog,y a későbbi végrehajtató két hónapig árverést ki ne tűzhessen azért, mert egy másik hitelező előzőleg egy árverést nem tartott meg. Sérelmes a földteherrendezési eljárás megindításának feljegyzése is, mely ugyan a 35. § rendelkezése értelmében törölhető a feltételek fennforgása esetében, azonban a törlés dacára is fennmarad az adósnak a rendelet J 5. és 20. §-ában foglalt joga, amellyel módjában áll a hitelező behajtási kísérletét meggátolni. A rendelet még azt sem határozza meg, hogy a kórvények elbírálására melyik bíróság illetékes: a végrehajtást elrendelő bíróság-e, a foganatosító bíróság, avagy a telekkönyvi hatóság-e? Ingóra és ingatlanra foganatosított végrehajtásnál mind a kettő? Teljes a bizonytalanság a felfolyamodás kérdésében is. * * * Mikor az ügyvédkórdés megoldásáról van szó, az első, ami szembeötlik, az, hogy az ügyvédi karnak túlzsúfoltsága igen komoly és aggasztó jelenség. Ennek a problémának a megoldása kétségtelenül a megoldandó kérdések homlokterébe lépett, hiszen most már a Magyar Jogászegylet is szükségesnek tartotta a kérdés megvitatását napirendre tűzni, amint hogy a Kúria elnöke is annak az erős meggyőződésének ad hangot a már említett újévi megnyitó beszédében, hogy a további szaporodás megakadályozása, sőt azon túlmenően a jelenlegi ügyvédi létszám fokozatos apasztása nélkül az ügyvédséget fenyegető végső katasztrófát — igazságszolgáltatásunk mórhetetlen kárára — semmiféle emberi hatalom nem lesz képes feltartóztatni. Kamaránk tagjainak többsége évekkel ezelőtt lekötötte magát azon álláspont mellett, hogy a zárt vágy korlátolt számú ügyvédség megvalósítását nem tartja helyesnek