Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 16. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. Kölcsey Sándor, a Debreceni Ügyvédi Kamara elnökének felszólalása a Magyar Jogászegylet és a Budai Ügyvédúnió ankétjén

III. évfolyam. 16. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. ápr. 22. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. (Kölcsey Sándor, a Debreceni Ügyvédi Kamara elnökének felszólalása a Magyar Jogászegylet és a Budapesti Ügyvédúniú ankétjén.) Teljesen átérzem azt a felelősséget, amivel jár hozzászólni a programmon levő kérdéshez. A válasz rá igazán egy-két szóval megadható. De míg az ember eljut arra az elhatározásra, hogy melyik álláspontot foglalja el, ez egy lelkiismeretes embernél hosszú út megtételét jelenti. Többször ós többször megjártam ezt az utat, ós most újra végigmenve azon, felelősségem tudatában meg kell mondanom, hogy arra a végső konklúzióra jutottam ós most is amellett maradok, hogy a szabad ügyvédkedést fenn kell tartani. (Nagy taps és éljenzés. Medvigy Gábor közbekiáltja : «Ez Kölcsey!») Mi ügyvédek, különösen híresek voltunk arról a büszkólkedósünkről, hogyha bármilyen kérdést taglaltunk, akkor azokat a gondolatokat először mindig a közérdek rostáján engedjük át. Hogyha a közérdek csak a legkisebb vonatkozásban ellene szólott annak, hogy megvalósítsunk egy-egy nekünk talán hasznosnak látszó gondolatot, azt mindig elvetettük. Hogyha az állam a köztisztviselői pályán részben állások megszüntetésével, részben azok betöltésének a késedelmével lezárja az utakat a fiatalság előtt ós ezt a végszükség szempontja indokolja, úgy ezt tudomásul kell vennünk, mert hiszen az államnak a léte forog kórdósben. Azonban áttörni az elvet, hogy a szabadpályákon is ugyanezt a rendszert követni szabad legyen, bármely hivatásnál, nem tartom megengedhetőnek a nemzet egyetemes érdekei szempontjából. Jól mondta Pap József ő méltósága, hogy az ügyvédek után jönnek az orvosok, mérnökök ós legyen szabad utalnom arra, hogy Debrecenben nemrégen egy figyelmeztetés jelent meg a kereskedelmi és ipari körök részéről a .szülőkhöz, hogy ne adják ipari és kereskedelmi pályákra gyermekeiket, mert hiszen természetesen felveszik őket, de megélni nem tudnak ottan. Hát hol van ennek a vége? Hát élhet a nemzet, élhet az a hivatás csak egy percig is, amelyik elzárja az utat a fiatalsága elől? Ha lezárjuk egy folyamnak a zsilipjeit keresztgátakkal, kettős veszély fenyeget. Először elsekélyesedik, elposványosodik a zsilipeken innen a folyam, de a zsilipeken túl a zsilipek által visszatartott víz árja egyre csak nő, dagad, ^lllllll III IMI llllllllllllll MII II HIHIHI ÜGYVÉDI HETIREND. ÁPKILIS 24-30. [24 ; Hétfő Vi7. A Budapesti Ügyvódúnió heti ; összejövetele. ty«7. A «Bibáry-csoport» heti össze- • jövetele. Z V«7. Az «Ügyvédek Turista Egyesü- ; lete» heti összejövetele. 7. Az «Ügyvédi Közlöny» szerk.-biz. í ülése. Z |25 : Kedd 1/i 7. Az ügyvédjelöltek képzését célzó • gyakorlati összejövetelen Nagy Z Dezső Bálint előadása: «Perjogi Z praktikum* (Ügyvédi kamara). • V«7. Az ((Ügyvédek Keformszövetségen heti összejövetele. |26 Z Szerda 7. Az «Ügyvédek Független Pártján- • nak pártórtekezlete: Ügyvédjelölti Z problémák. Előadók: Király A la- Z dár, Moskooits Mór, Vekerdy Géza. Z (Bizánc-kávéház külön termében.) [27 - Csütörtök 7. Az «Ügyvédek Szilágyi Dezső • Körei) heti összejövetele. Z [28 : Péntek Ví 7- Az OÜSz könyvviteli ós gazdasági • továbbképző tanfolyamán Sámy • László p. ü. tanácsos előadása: Z «A közadók kezelése, a kereseti- J és jövedelmi adók tárgyköréből». • (Ügyvédi Kör.) Í29 Z Szombat 6. A uMagyar Jogászegylet' ós a Budapesti Ügyvédúnió ankétje az • ügyvédi kar túlzsúfoltságának el- I lenszereiről. (4-ik est. Ügyvédi J Kamara.) J |30 ;Vasárnap Az ÜTE gyalogtúrái: L Béggel Va7. Szokolya—Királyrét— • TIT ház—Zebegényre. Vezető: Galambos Mihály. Z II. Béggel Va7. Dorog -Kétágúhegy—" Klastrompuszta—Piliscsabára. j Vezető : Pozsgai Andor. • IIL Béggel 8. Earkasrét -Lókegy— ' Törökbálintra. Z Vezető : Dietz László. J és vagy áttöri a zsilipeket, vagy elárasztja a vetéseinket. Nem rosszindulatból, hiszen a mi fiatalságunknál jobb, becsületesebb, nólkülöznitudóbb, szerényebb alig van más nemzet fiatalsága között. Hiszen csak nézzünk szót. Nem is kell messze mennünk, akkor is csak azt kell mondanunk, hogy egy természeti kényszerűség fogja előidézni azt, hogy a lelki egyensúly fel fog borulni akkor, ha a zsilipeket lezárjuk minden pályán. Az én szerény nézetem szerint egy folyamnak az áradását a hegyről lerohanó áramlatnak a levezetését okosan csak úgy vezethetjük le, ha nem keresztgátat építünk a folyamnak, hanem szélesebb medret, amelyek között lassan levezethetjük az áradatot. És még azt is meg merem mondani, hogy az ügyvédi túlzsúfoltságot mi egy kicsit túlértékeljük. Egy furcsa jelenségre hívom fel a figyelmet. A közjegyzői pályán numerus elausus van, ós mégis mit látunk? A közjegyzők elhurcolkodtak kis kél-háromszobás lakásokba, elbocsátják a cselédjeiket, bejárónőt vesznek és kosztot hordáinak Debrecenben. Hát kérdem, ott valami nagyon szabad a pálya? Vájjon nem kedvezésekberi rószesültek-e a közjegyzők és az óvások mellet! megkapták a hagyatékok intézését és még más előnyöket is. Hát nem kel] rá jönni arra, hogy nem kizárólag a túlzsúfoltságon nyugszik a súly akkor, amikor a mai helyzetünket meg kell vizsgálnunk. A meder kiszélesítését és a folyam akadálytalan sima levezetését én kettős módon látnám megvalósíthatónak. Az egyik fellétlenül az, és ha nern akarunk hipokriták lenni, igazat kell adnunk Mendelényi ő méltóságának, gondoskodni kell arról, hogy karunknak csak egy hányada az, amely méltó ennek a hivatásnak a betöltésére. Csak kárt okozna nekünk, ha ezt nem koncedálnók, s ez gondolkozásra késztet. Belső szelekciót kell végeznünk egyfelől statikai alapon a mai helyzetben, és szelekciót kell végezni a szukkreszcencia tekintetében is. Azonban ne zavarjuk össze a fogalmakat. Ezt nem a zártszámnak bármely formájával akarjuk elérni, hanem csakis a kar van hivatva annak megállapítására, hogy mindenkor csakis olyanok maradhassanak a: ügyvédi hivatás gyakorlásában, akik azzal a lelki emelkedettséggel rendelkeznek, ami a mi hivatásunknak conditio sinequánon-yá,, elengedhetetlen feltétele. Ennek a kiválasztásnak Zsitvay ő excellenciája is kifejezést adott és tökéletesen egy a felfogásunk abban, hogy ennek a kiválasztásnak az ügyvédnevelésnél kell megnyilvánulnia. Túlnagy súly van helyezve mindig arra, hogy ki az, aki kitüntetéssel vizsgázott. Méltóztassanak elhinni, hogy az élet akárhányszor rácáfol ennek az elvnek a helyességére. Nálunk a nagy tudás mellett meg kell követelnünk az erkölcsi integritást is, és .továbbmegyek, ezalatt nemcsak azt értem, hogy az illető ne lopjon, ne sikkasszon, hanem értem alatta annak a lelki finomságnak a megkövetelését, amely őt méltóvá teszi arra, hogy egyenrangú faktora legyen olyan testületeknek, amelyeknél nem nehéz ilyen nívón állni, mert hiszen kinevezés alapján szelektálják őket, száz pályázó közül a légárra valóbbakat. És dicséretünkre legyen mondva : nálunk ilyen szelekció eddig nem