Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 2. szám - Figyelmeztető közlések. Egy haszonbérleti ügy tanulságai

(•» ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 2. SZÁM. katasztrófát — igazságszolgáltatásunknak mérhetlen kárára — semmiféle emberi hatalom nem lesz képes feltartóztatni. Ami már most a jelenlegi keretek között lehetséges tennivalókat illeti, e részben úgy vélem, hogy a segítséget egyedül a kormánytól és a törvényhozástól várni nem szabad. Az ügyvédi karnak magának is kezébe kell vennie saját ügyét és a kormánytól és törvényhozástól függetlenül is igyekeznie kell a helyesen értelmezett szolidaritás segítségével munkaterületeket hódítani és visszahódítani. Az ügyvédi kényszer további kiterjesztése csak abban az esetben járhat eredménnyel, ha annak szükségessége és célszerűsége a köztudatba is átplántálható. A jogkereső' közönségnek ugyanis nem szabad terhesnek, nyomasztónak és hiábavalónak találnia az efféle rákényszerítést, hanem "meg kell győződnie az ügyvédi közreműködés nélkülözhetlen voltáról. A legkiemelkedőbb élethivatás fennmaradása is csakis addig a határig tekinthető biztosítottnak, ameddig létjogosultsága és védelemre méltó volta a köztudatot áthat ja. A munkaterületek elvesztésének azzal lehetne elejét venni s más elemeknek az ügyvédi munkakörbe való behatolását megakadályozni, ha a jogászi képzettségen felül — természetesen szakok szerint megosztva —• a gazdasági ismeretek is mindinkább elterjednének az ügyvédi karban, avégből, hogy .az ügyvéd az ügyletek és jogcselekményeknek jogi vonatkozásain felül azoknak gazdasági kihatása tekintetében is hasznos tanácsadója lehessen megbízójának. Ami pedig a munkaalkalmak kérdését egyébként illeti, úgy vélem, hogy a büntető jogszolgáltatáson felül az általános és a pénzügyi közigazgatás az az ágazat, ahol az ügyvédi munka szempontjából nagy ügyterületek hevernek parlagon, amelyek kisebb jelentőségű részükben csak csekély költséget bírnának meg ugyan, de éppen a tömeges munka kiegyenlítő hatásánál fogva szerényebb igények mellett is tisztességes megélhetést biztosíthatnának az ügyvédek tekintélyes számának. Ha az ügyvédi ethika az egyéni propagandát indokoltan tilalmazza is, bizonyos testületi (kollektív) felvilágosításra mégis szükség volna avégből, hogy az ügyvédi közreműködésnek az. új munkaterületeken való jelentősége és feltótelei felől a jogkereső közönség tájékozást nyerhessen. Gondos revíziót igényelnének továbbá az Ügyvédi Kendtartásnak az ügyvédi díjakra vonatkozó, részben elavult rendelkezései és összhangot kellene teremteni a ma használatban lévő — szélesebbkörű áttekintés nélkül készült — helyi díjszabásoknak elvei ós tarka-barka tételei között, hogy az a tartózkodás, amely éppen az ügyvédi munkáért járó ellenszolgáltatás bizonytalansága miatt a közönség körében tapasztalható, megszűnjék. Némi könnyítés volna várható attól is, ha az egységes bírói és ügyvédi vizsgánál kisebb minősítéshez kötött állami, törvényhatósági és községi állások betöltésénél előnyben részesülnének az ügyvédi oklevéllel rendelkező folyamodók. Az imént előadott egy-két eszmével inkább az ügy iránt való érdeklődésemnek kívántam kifejezést adni, mintsem egy végig gondolt kibontakozási tervezetet nyújtani. Tettem pedig ezt, mert lelki szükségét éreztem annak, hogy jelenlegi élet-halálharcuk közben szót emeljek a magyar ügyvédekért, akikből ezekben a válságos időkben sem veszett ki hivatásuk fenséges voltának a tudata s akiknek hivatalos és társadalmi szervei egyaránt azon igyekeznek, hogy rendjüket a belülről és kívülről fenyegető veszedelmekkel szemben megoltalmazzák. Végezetül még csak annyit, hogy az ügyvédek öngyilkosságának véget nem érő sorozata és a normális időkhöz képest talán sűrűbben előforduló eltévelyedések, amelyektől különben a többi életpályák sem mentesek, éppen a veszedelem nagyságát ós a mentési munkálat sürgősségét helyezi k élénk megvilágításba, de semmiképpen sem indokolhatnak ügyvédellenes áramlatokat, annál kevésbbé, mert ha akadnak is a megbízók között kárvallottak, viszont igen tekintélyes azoknak a polgártársainknak a száma, akik életüknek egy emlékezetes pillanatában, amidőn valamely jogtalanság, valamely katasztrófa veszedelme hárult el fejük felől, hálatelten szorították meg egy ügyvédbarátjuk kezét. Hírek a bíróságok köréből. A budapesti központi kir. Járásbíróság ügyforgalma az 1932. évben az előző évi forgalomhoz képest több mint 20 %-al csökkent, dacára annak, hogy a lakásfelmondási ügyek száma lényeges emelkedést mutatott. Míg a négy rendes percsoportban felhívott ügyeknek csak kb. 30 °/o"a került kiosztásra érdemleges tárgyalás végett, addig a lakfelmondási pereknek több mint 50 °/o"ában védekezett az alperes. E statisztikai adatok következtében csökkentették a négy percsoport és a váltóügyi csoport bíráinak számát, úgyhogy egy-egy percsoportban csak 13—13 bíró, a váltóügyeknél csak három bíró maradt, míg a felmondási perek bíráinak számát februártól kezdődően az eddigi ötről hatra emelik. Érdekesebb személyi változások a központi kir. Járásbíróság új ügybeosztásában. A csökkent ügyforgalom következtében öt bírót a budapesti kir. Törvényszékhez, egy bírót pedig a kir. Kúriához rendeltek be ideiglenesen. A törvényszékre mentek : az A-csoportból Gáspár Mózes, a B-csoportból Barsy Károly és Tergovics Károly, a Ccsoportból Skutetzky József, a munkaügyi csoportból Ruff Lajos. A kir. Kúriához ment tanácsjegyzőnek Biczó János. Biztosítási perek referens bírái a következők lettek : az A-csoportban Gyurányi Ernő és Wimmerlmre, a B-csoportban Kartál Ignác és Téglás István, a C-csoportban Sándor Béla és Schwarez Gyula, a D-csoportban Halasi Andor és Koronki János. A telekkönyvi ügyek eddigi előadóját Ü észáros Lajos kir. járásbírót a lakbérleti perekhez osztották be, helyébe pedig telekkönyvi bírónak február folyamán Fazekas Endre kir. járásbíró kerül. A lakbérleti pereket tárgyaló bírák száma februártól kezdve a 0. percsoportból oda áthelyezett Ladányi Lajos kir. járásbíróval is szaporodni fog. Tömegfelhívási napok a közp. kir. Járásbíróságnál. Az A. percsoport kedd, csütörtök, pénteken, a B. percsoport hétfő, szerda, pénteken, a C. percsoport kedd, csütörtök, pénteken, a D. percsoport hétfő, szerda, csütörtökön, az E. (munkaügyi) percsoport hétfőn ós szerdán, végül az F. (vegyes) percsoport a váltóperekben kedden, a lakbérleti perekben szerdán ós szükség esetén még csütörtökön, az igényperekben pedig pénteken tart tömegfelhívási napot. Országos Ügyvédszövetség. Ügyvédi vétívek jogellenes megportózása? Ismételten előfordul, bár az utóbbi időben igazán csak elvétve, hogy az ügyvédi vétívek jogellenesen megportóztatnak. Legutóbb a turai postahivatal utasítására Tura nagyközség elöljárósága látott el egy ügyvédi vétívet portóköteles záradékkal. Az OÜSz felszólalására a megportózás jogellenessége újólag megállapíttatott és így remélhető, hogy a jövőben hasonló esetek már nem fognak előfordulni. Mindenesetre kívánatos, hogy minden egyes esetet, amelyben az ügyvédi vétívek jogellenesen megportóztatnak, igen t. kartársaink hozzanak az Országos Ügyvédszövetség tudomására. Figyelmeztető közlések. ' Egy haszonbérleti ügy tanulságai. Egy haszonbérleti ügyből kifolyólag a veszprémi kir. törvényszék végső fokon két olyan határozatot hozott, melyek közelről érdekelhetnek minden haszonbérleti ügyekkel foglalkozó jogászt és gazdát egyaránt, azért kötelességemnek tartom az alábbiakban teljes tárgyilagossággal, de lehető rövidséggel ismertetni a vonatkozó két határozatot. Az egyik határozat, melyet Pkf. 1633/1932. 56. sz. alatt hozott a kir. törvényszék, a haszonbérbeadót a végrehajtás alá vont ós törvényes zálogul szolgáló gazdasági felszerelés és termények árából egy évi haszonbér erejéig illető elsőbbségi jogra vonatkozik. Az adott esetben a szóbanforgó ingóságok nem bírói árverésen, hanem a haszonbérbeadó ós az összes hitelezők hozzá