Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 10. szám - A községi jegyzők magánmunkálatai. Néhány megjegyzés Ludwig Rezső kúriai bíró úr cikkéhez

38 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 10 SZÁM. A községi jegyzők magán­munkálatai. (Néhány megjegyzés Ludvig Rezső kúriai bíró úr cikkéhez.) «Tekintóly — becsület» cím alatt Ludvig Rezső kúriai bíró úr két alkalommal nagy alapossággal .és felkészültséggel szólt hozzá az ügyvédi problémához. Az illusztris cikk­író úr hivatottságát senki kétségbe nem von­hatja, cikkének egy részében azonban, ne­vezetesen abban, amely a községi jegyzők magánmunkálatairól szól, egy egészen fel­tűnő' hiányosság mutatkozik. Nem egészen világos előttem, hogy a cikkíró úr, aki magasállású bíró, a községi jegyzők magán­munkálatainál hogyan hagyhatja figyelmen kívül a köztisztviselői szempontokat. Maga cikkíró úr is rámutat arra, hogy a községi jegyzők közigazgatásunknak talán legfon­tosabb szervei; ők ugyanis azok, akik túl­nyomó részben agrárországban, ahol a la­kosság többsége a falvakban helyezkedik el, a közigazgatást közvetlenül végrehajt­ják. Példátlan visszásság az, hogy azok a köztisztviselők, akik az államhatalmat a lakosság túlnyomó részével szemben köz­vetlenül gyakorolják, egyszersmind ugyan­azzal a lakossággal lekötelezési viszonyba kerüljenek azáltal, hogy részére díjazott magánmunkálatokat végeznek. Fölösleges azt hangoztatni, hogy nemcsak bírói füg­getlenség van, hanem van vagy legalább is kell lennie egy általános tisztviselői függet­lenségnek, amely abban nyilvánul meg, hogy az állami impérium személyi hordozói magától a publikumtól függetlenek és fele­lősséggel saját lelkiismeretükön kívül ki­zárólag illetékes fegyelmi hatóságuknak tar­toznak. Egészen lehetetlen állápot, hogy a községi jegyző magánmunkálatok címén bizonyos lekötelezési viszonyba kerüljön egyes községi lakosokkal, akiknek jelenté­keny vagyoni érdekű ügyeikben kell eset­leg tisztviselői minőségben valamilyen in­tézkedést tennie. Ezen még az sem segít, hogy a községi jegyzők díjai meg vannak állapítva, mert eltekintve attól, hogy el­végre igen nehéz azt ellenőrizni, hogy a meg­állapított díjak felső határát nem lépik-e túl, különösen nagyobb értékű ügyeknél egymagában az a tény, hogy az ügyet a fél a községi jegyzőhöz viszi, nem pedig ügy­védhez vagy közjegyzőhöz, alkalmas arra, hogy a fél és a községi jegyző között a fél javára egy bizonyos feszélyezettségi viszonyt teremtsen. Még fokozottabb mértékben áll ez akkor, ha nem már elvégzett és díjazott magánmunkálatról van szó, hanem arról a lehetőségről, hogy valamely ügynek el­intézését a fél a község jegyzőjére bízza, vagy pedig máshoz fordul annak elintézése végett. Megítélésem szerint ez a szempont még sokkal inkább lényeges a magánmunká­latok kérdésénél, mint a megfelelő minősí­tés szempontja, ámbár azt hiszem, hogy úgy, mint minden más téren, kvalifikált munka elvégzését formai minősítéshez kötik, éppen a jogi természetű munkáknál sem volna szabad ezalól kivételt tenni. Nem hagyható figyelmen kívül a kérdés­nek egy másik oldala sem, nevezetesen az, hogy mint minden más téren szabadverseny van és senkisem indul handikeppel, ezen a téren komoly handikep áll fenn mindenki­vel szemben a községi jegyzők javára. El­végre a félnek éppen fentemlített okokból érdeke, hogy a községi jegyzőt magára ne haragítsa, annál is inkább, mert az a pél­dátlan visszásság áll fenn, hogy ugyanaz a községi elöljáróság állítja ki az illeték­kiszabás céljára szükséges adó- és érték­bizonyítványt is, amelynek élén álló jegyző a szerződést készítette. Fölösleges említeni, hogy a készülő jogügyletek legnagyobb része olyan természetű, amely vagyonátruházási illeték alá esik és ahhoz a fentebb említett adó- és értékbizonyítvány szükséges. Min­den, vidéki gyakorlatot folytató ügyvéd fel­világosíthatja a cikkíró urat arról, hogy ha olykor-olykor mégis valamilyen adásvételi, vagy ajándékozási szerződós nem a községi jegyzőnél készül el, a lebonyolítás alkal­mával többnyire az adóhivatalnál kell har­cot f oly tani a becsérték leszállítása végett. Mint kuriózumot említem fel azt a saját gyakorlatomban régebben előfordult ese­tet, hogy az ajándékozási szerződés gyám­hatósági jóváhagyása előtt a vármegyei Árvaszéknek bizonyos adatokra volt szük­sége, amelyeket csak a legnagyobb nehéz­ségek árán tudott a községi elöljáróság útján megszerezni azért, mert az ajándékozási szerződést történetesen nem a községi jegyző készítette. Viszont abban az esetben, ha a községi jegyző készíti az adás-vételi szer­ződést, ő maga az, aki az árvaszéki megkere­sésnek eleget tesz és az Árvaszék által kí­vánt adatokat beszolgáltatja. Azt hiszem, a cikkíró úr sem fogja kétségbevonni, hogy ez közhatósági szempontból minden, csak nem kifogástalan. Végső következtetésem az ügyben az, hogy bár kétségtelen, miszerint a községi jegyzők jogi vonatkozású munkálatok el­végzésére nem hivatottak, az ilyen termé­szetű foglalkozástól mégsem legelső sor­ban emiatt, hanem főként azért kellene el­tiltani, mert ez a tevékenység a köztiszt­viselői állással összeférhetetlen és végered­ményben a köz szempontjából káros. Ezzel legkevésbbé sem áll arányban az az igazán minimális áldozat, hogy a feleknek ügyük elintézése végett a legközelebbi városba kell bejönniök. Aki a vidéki életet ismeri, na­gyon jól tudja, hogy a falusi lakosság úgyis rendszeresen megfordul a városban és iga­zán nem nagy áldozat az, hogy ha vala­milyen ügylete van, egyéb dolgával kap­csolatban ezt is elintézze. Sokkal jelenték­telenebb dolgok miatt jön be a falusi nép a városba és nem kell attól tartani, hogy az ilyen természetű megszorítás a forgalmat legcsekélyebb mértékben akadályozná, vagy akár csak drágítaná. De még ha így is volna, a fentebb említett közérdekű etikai szem­pontokkal szemben ennek is háttérbe kell szorulnia. Fuchs József, (gyöngyösi ügyvéd). Sok felesleges munkától szabadul meg, ha a Budapesti Ügy védúnió racionalizált nyom­tatványait használja. A racionalizálási ankétnah a bíróságok által is helyeselt határozata szerint a mellékleteket felperesek F/í, Fj'2, F/3 stb. jelzéssel, alperesek A/l, A/% A/3 stb. jel­zéssel látják el. Budapesti Ügyvédi Kamara. A Budapesti Ügyvédi Kamara a jog­gyakorlaton levő ügyvédjelöltek képzését célzó gyakorlati összejöveteleket újonnan megszervezte olykóp, hogy a gyakorlati összejöveteleken tartandó előadások prog­rammját egy, e célra kiküldött bizottság állapítja meg. A bizottság a legnagyobb gondossággal állította össze az 1933. évben tartandó előadásokat. Úgy az előadók sze­mélye, mint az előadások tárgya, amelyet az előadókkal egyetértésben a bizottság állapított meg, garanciát nyújtanak arra, hogy az előadások nemcsak hathatósan fog­ják előmozdítani az ügyvédjelöltek gyakor­lati kiképzését, hanem oly magas jogi nívón fognak mozogni, hogy azok az ügyvédek körében is nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Éppen ezért a kiküldött bizottság szívesen veszi, ha az előadásokat látoga­tásukkal az ügyvédek is megtisztelik. Az 1933. évre kitűzött előadások programmját az alábbiakban közöljük, megjegyezvén, hogy az egyes előadásokra az Ügyvédi heti­rend című rovatunkban is fel fogjuk hívni esetenként a figyelmet : 1933. febr. 21. Low Lóránt: Felülvizs­gálat. « « 28. Görög Frigyes: Valutajogi kérdések. « márc. 7. Havas Károly : Büntetőjogi praktikum. Előkészítő el­járás. « « 14. Böhm Ferenc : A szerződési szabadság korlátai. « « 21. Horváth László : Perrend­tartás köréből. « « 28. Glücksthal Andor: Korlá­tolt felelősségű társaság. « ápr. 4. Vámbéry Rusztem: Bün­tetőjogi praktikum. Fő­tárgyalás. « « 11. Boda Ernő : Örökjogi esetek « « 25. Nagy Dezső Bálint: Per­jogi praktikum. « máj. 2. Hwppert Leó : Kereskedelmi vétel. « « 9. Berend Béla : Büntetőjogi praktikum. Fellebbezési eljárás. « « 16. Beck Salamon: Kötelmi jogesetek. « « 23. Bernhard Miksa : Perújítás. « « 30. György Ernő: Fizetéskép­telenségi jogi probléma. « jún. 13. Földes István : Magánjog és büntetőjog. Határkérdé­sek gyakorlati védelmi példákkal. « « 20. Buday Gyula: Magánjogi szeminárium. « szept. 19. Wenczel Árpád : A büntető­jog a gyakorlatban. « •« 26. Steinhaus Ernő: Hitel jogi jogesetek (szeminárium). « okt. 3. Szőke Sándor: Nyomozási eljárás. « « 10. If j. Nagy Dezső : A szerző­dések hatályvesztése. « « 17. Gisskan Jakab : Végrehaj­tási eljárás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom