Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 47. szám - Részt vehetnek-e külföldi ügyvédek az osztrák bíróságok előtti bizonyítási eljárásban?

190 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 47. SZÁM. szoros egységgé, amely önként kifejleszti az együvétartozás és a kölcsönös megbecsülés érzéseit. A jogászi hivatások szolidaritása mellett azonban ki kell, hogy fejlődjék a korosztá­lyok szolidaritása is. A jogásztársadalom­ban nem szabad ellentétnek lennie öregek és fiatalok között. Az igazságkereséshez mindegyik kor elhozza a maga külön eré­nyét. Az igazság teljes eszményi szolgálatá­hoz épp annyira elengedhetetlen az öregkor higgadt mérlegelésének bölcsesége, mint másfelől a fiatalság hevülete és lelkesedése. Azért mint Verulami Baco mondja : «jó az öreget a fiatallal együtt alkalmazni, mert mindegyik kor erényei jóvátehetik minda­kettőnek hibáib).2 De éppen e kölcsönös kiegészülésnél fogva kell, hogy belőlünk, öregebbekből a szeretet melege és a támo­gatás készsége áradjon a fiatalság felé, amely ma a réginél sokkal nehezebb viszo­nyok között fokozott tudásvággyal szen­teli magát hivatása eszményeinek. Ez a komoly, lelkes fiatalság van hivatva majdan a mi helyünkbe lépni, s azért mindenképpen útját kell egyengetnünk. Lehetetlen állapot, hogy a mai jogászfiatalságnak már az életbe­lépése is jóformán leküzdhetetlen nehéz­ségekbe ütközik. Meg kell vele osztani kenyerünket, meg kell nyitni előtte az élet kapuit. Nem szabad tűrni, hogy pénzügyi, vagy más technikai nehézségek miatt a kezdő jogász ma még csak ingyen jog­gyakorlati munkahelyet se kaphasson, se ügyvédnél, se bíróságnál. A jogászi hivatások és a jogászi korosztá­lyok összehatásából íme így adódik az egye­temes jogászi szolidaritás : minden jogász vállvetett törekvése a jog uralmának meg­valósítására és a XIX. század legnagy­szerűbb társadalmi vívmányának, a jog­államnak a megvédésére. A mai zavaros időkben a magyar jogállam a maga nyugodt konszolicláltságában való­ban imponáló látvány. Ennek a konszoli­dáltságnak végső oka pedig szívós ragasz­kodásunk nemzeti multunk nemes jogi ha­gyományaihoz. Nekünk nem kell idegenbe mennünk, hogy onnan újszerű állami be­rendezkedéseket importáljunk. Nálunk ősi hagyomány a nemzet politikai egysége, az állampolgári egyenjogúság a Szent Korona tagjai között, akik közé ma a polgároknak az alkotmány sáncaiba bevett összessége tartozik. Az idegen áramlatokkal szemben állandóan eszményül lebeg előttünk a pol­gári és alkotmányos szabadságnak az a teljessége, amellyel a 48-i márciusi tavasz ajándékozta meg nemzetünket : az a sza­badságideál, amely egyedül teszi a közéleti lét kényszerét a kultúrember számára el­viselhetővé, s avatja azt rabságból önkéntes alkalmazkodássá. Ezeknek az eszmények­nek az öntudatos ápolása elsősorban a jogászság feladata : hiszen éppen az a jogászság társadalomrendező hivatásának főcélja, hogy egyesítse és összhangba hozza a rendet a szabadsággal, mint Tacitus mondta Augusztus császárról, hogy «res olim dis­sociabiles junxit : impérium et libertatém*. . .* Essay XLIII. «. . . it is good to compound employment of both . . . because the virtues of either ago may correct the defects of both». Mert á szabadság rend nélkül anarchia, de a rend szabadság nélkül a börtön rendje. A magyar ügyvédségnek örök büszkesége, hogy mindig a szabadságjogoknak zászló­vivője volt. Ne feledjük, hogy ügyvédek voltak Kölcsey Ferenc és Kossuth Lajos, és ne engedjük elhomályosulni Deák Ferenc emlékezetes mondását : «Hazánk ügyvédjei, e tiszteletre méltó osztály, melynek egyedül köszönheti alkotmányunk maiglani fenn­állását*. A jogászságnak ez a centrális rendező és egyensúlyozó hivatása még szélesebb réte­geket von be szolidaritási körébe. Elsősor­ban a nem-jogászi értelmiségi szabad 'pályák­kal kerül a jogászság szoros kölcsönhatásba. E szabad pályák részére éppen a jog bizto­sítja a rendnek és a szabadságnak éltető atmoszféráját. Viszont a többi értelmiségi pálya: orvos, mérnök, tanár, közgazda, író és művész szolgáltatja nagy mértékben a jogász részére az életviszonyok formai rendezéséhez szükséges tárgyi, tartalmi szak­értelmet. Ez a kölcsönös egymásrautaltság egyesíti mind e hivatásokat ama lionorácior középosztállyá, amely ma legfőbb letétemé­nyese az ősi magyar nemesség nemzetfenn­tartó szerepének. ím, e kisugárzó hatásánál fogva válhatik a jogászi szolidaritás a nemzeti egységnek egyik fontos kristályoso­dási középpontjává. A nemzeti hagyományok folytonosságán épülő jogászi szolidaritás lesz egyúttal leg­főbb erősségünk a magyar igazságért vívott külső harcainkban. A nagy nyugati nem­zetek bizalma sokkal inkább fordul olyan állam felé, amelynek kereteit nem a kény­szer tartja össze, hanem a spontán alkalmaz­kodás, amely a jogrend és jogbiztonság szilárd alapján épül fel. Éppen azért bízom abban, hogy a jogállamhoz való tántorít­hatatlan ragaszkodásunk egyre fokozódó mértékben fogja a nagy nemzeteket meg­nyerni a mi igazunk méltatásának, az fogja hazánkat a vezető kultúrnemzetekkel egye­síteni az igazság világszolidaritásában, s végül is ez lesz a kulcs, amely ki fogja nyitni elszakított testvéreink millióinak börtönét. Azért mint magyar jogásznak, forró óhaj­tásom, hogy a szolidaritás testvéri kapcsai fogják össze erősen a magyar jogászság egyetemét, erősítsék meg szívét a jog ural­mának fenntartására, a magyar igazság érvényesítésére. Ebben a szellemben emelem ezt a serleget, igaz magyar lélekkel, a magyar jogászság egyetemes szolidaritásának nagy gondo­latára. )x Részt vehetnek-e külföldi ügyvédek az osztrák bíróságok előtti bizonyítási eljárásban? A «Wiener Sonn- und Montagszeitung» november 20-i számában «Bécsi bíróság kiutasítja a külföldi ügyvédet)) címmel cikket közölt, amely arra a kérdésre hívja fel a figyelmet, vájjon külföldi ügyvédek osztrák bíróságok előtt folytatott bizonyí­tási eljárásban eljárhatnak-e? A lap közlése szerint egy csehszlovák bíróság megkeresésére egyik wieni járás­bíróság tanúkihallgatást foganatosított, amelynél felperes képviseletében egy cseh­szlovák ügyvéd jelent meg. A bíróság — a lap közlése szerint — nem fogadta el a cseh­szlovák ügyvéd jelentkezését, mert cseh­szlovák bíróságok előtt sem járhatnak el osztrák ügyvédek. Erre felperes egy osztrák ügyvédet hatalmazott fel képviseletére, de azzal a kérelemmel, hogy a csehszlovák ügyvédnek, mint segítőtársnak is meg­engedtessék a tárgyaláson való részvétel. Az osztrák ügyvéd arra hivatkozott ugyanis, hogy eddig nem volt módja a cseh nyelven írt ügyiratokat alaposan áttanulmányoznia. Az újság szerint a bíróság ezt a kérelmet sem teljesítette, úgyhogy a cseh ügyvéd a tárgyalótermet elhagyni volt kénytelen. Ezen bírói végzés ellen az osztrák ügyvéd felfolyamodással élt, amelyben arra hivat­kozott, hogy nagyon sok államban is fenn­áll ugyanaz a jogszabály, mely szerint kül­földi ügyvédek önállóan feleket nem kép­viselhetnek, mégis megengedtetik nekik, hogy a belföldi ügyvéd oldalán és támogató­jaként részt vehetnek a tárgyalásokon, köz­vetlenül kérdéseket is tehetnek fel és ezeket a kérdéseket a belföldi ügyvéd perbeli cselekményeiként értékelik. Ehhez az ujságközleményhez jogászi szem­pontból a következőket kell megjegyeznünk: Kétségtelen, hogy az osztrák perrend­tartás értelmében a megkeresett bíró előtti eljárás nem nyilvános, úgyhogy a jog szigorú értelmezése szerint az ilyen bizo­nyításfelvételnél csak a peres felek és ezek képviselői vehetnek részt. De Kovács Marcell magyarázata szerint a magyar jog is ugyan­ezen az állásponton van, a megkeresett bíró előtti bizonyítási eljárás Magyar­országon sem nyilvános, úgyhogy ezen vonatkozásban a jog mindkét államban azonos. A külföldi ügyvédeknek belföldi bíró­ságok előtti eljárására vonatkozólag a következőket jegyezzük meg : Az osztrák perrendtartás szerint általá­ban — kivételekről most ne beszéljünk — 2000 S perértéken aluli ügyekben az ügyvédi képviselet nem kötelező. A fél az ilyen perekben bárki által képviseltetheti magát — kivéve természetesen a zugirászokat. így tehát ebből a szempontból a 2000 S-en aluli perekben nincs akadálya annak, hogy a felet külföldi ügyvéd képviselje. A 2000 S perértéken felüli perekben sincs a meg­keresett bíró előtti eljárásban az osztrák jog szerint teljes ügyvédi kényszer, úgyhogy a peres fél a megkeresett bíró előtt minden esetben ügyvéd nélkül is megjelenhet. Ha azonban képviselteti magát, úgy a 2000 S-en felüli perekben csak belföldi ügyvéd lehet a képviselője. (A relatív ügyvédi kényszer alapfeltétele). Egész más a jogi helyzet ebben a vonatkozásban Magyarországon. Ott a kötelező ügyvédi képviselet a meg­keresett bíró előtti eljárásban éppúgy van szabályozva, mint a per bírája előtti el­járásban. A magyar perrendtartás azonban nem engedi meg, hogy a fél magát bárki által képviseltesse (Pp. 94., 95. §§). Az osztrák jog szerint tehát a külföldi ügyvéd közbenjárása a 2000 S-en aluli perekben tulajdonképpen nincs megtiltva, éppígy nincs akadálya annak sem, hogy a külföldi ügyvéd, mint másodképviselő vegyen részt

Next

/
Oldalképek
Tartalom