Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 37. szám - A kir. Kúria jogegységi tanácsának a költségviselés kérdésében okt. 28-án eldöntendő vitás elvi kérdéséről

150 lődni, hogy rendben vannak-e a befizetései, és miután megnyugtató választ kapott : pár óra múlva kioltotta az életét, hogy a segélyösszeggel pillanatnyilag véget vessen a családja nyomorának. Mindazoknál, akik az ügyvédség dolgaival foglalkoznak, szimpátiával találkozik az a gondolat, hogy az Ügyvéd-Otthon a caritas csúcsintézetévé építtessék ki az ügyvédek világában és mindenféle segélyezés és juttatás, amelyet a kamarák eddigelé — a Kamara hatósági jellegének negligálásával — a kényszerűség parancsa alapján maguk nyújtottak, a jövőben az Ügyvéd-Otthon útján történjék. De mi már eddig se várakoztunk arra, amíg ez bekövetkezik, hanem igyekeztünk és igyekezni fogunk ezentúl is alapot teremteni azokra a segélyekre, amelyekért szünet nélkül ostromolnak bennünket azokból a mélységekből, amelyeknek a feneketlenségét el se tudja gondolni az, akinek nem volt alkalma belelátni. Minden nap riasztó jelekkel szeretném a kartársakat figyelmeztetni, hogy egy pillanatra se feledkezzenek meg azokról a kötelességekről, amelyek e tekintetben mindannyiunkat terhelnek. Száz és száz olyan alkalmat mulasztanak el a kollégák, amikor önmaguk megterhelése nélkül tudnának kisebb-nagyobb összegeket szerezni és juttatni a mi segélyezési céljainkra. Milyen nagy kár és milyen nagy mulasztás, hogy nem teszik! Folytonosan nevezünk meg pereinkben szakértőket, akik díjazást kapnak, éspedig a legtöbb esetben a mi díj skálánkat sokszorosan meghaladó alapon. Melyik szakértő ne egyezne bele szívesen, hogy a pénzből, amihez így általunk hozzájut, néhány százalékot átengedjen az Ügyvéd-Otthonnak. Vagy hány olyan eset van, amikor egy vagy más okból nem fogadhatunk el költséget valamely ügyben? Szép összegek juthatnának a mi szent céljainkra, ha ilyenkor az Ügyvéd-Otthon javára igényelnénk néhány pengőt, amennyi a szóban forgó ügy értékével arányban áll. Néhány nap múlva minden kolléga kézhez fogja kapni részletes munkaprogrammunkát. Szeretnénk mindenkibe átsugározni azt a lelkesedést, amely bennünket tüzel az Ügyvéd-Otthon naggyá fejlesztésére. Oly népes társadalmi csoportnak, mint a magyar ügyvédség, amelyben intelligenciája alapján minden más csoportnál több belátás és értékelőképesség kell, hogy legyen, ki kell építeni tudnia olyan intézményt, amelyre életben és halálban minden ügyvéd reménységgel és várakozással tekinthessen a megpróbáltatások idejében. Ne felejtse el az ügyvédi vétívet a bírósághoz való benyújtás előtt kitölteni az ön által ismert adatokkal (1., 2. és 3. számú rovatok). ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A kir. Kúria jogegységi tanácsának a költségviselés kérdésében okt. 28-án eldöntendő vitás elvi kérdéséről. A kir. Kúriának a közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsa f. hó 28. nap jára kitűzött ülésében a következő vitás elvi kérdést fogja eldönteni: «A végrehajtást szenvedő terhére lehet-e költséget megállapítani oly kérvényért, amellyel a végrehajtató az 1930 : XXXIV. tc. 63. §-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében végrehajtható kiadmány alapján kéri a telekkönyvi hatóságtól kielégítési végrehajtásnak ingatlanra való foganatosítását ?» A kérdés azért kerül elvi elbírálás alá. mert egyfelől a szombathelyi kir. törvényszék mint felfolyamodási bíróság, és a veszprémi kir. törvényszék mint felfolyamodási bíróság, másfelől a nyíregyházai kir. törvényszék mint felfolyamodási bíróság, és a győri kir. törvényszék mint felfolyamodási bíróság, ellentétes döntéseket hozott. A Te. 63. § utolsóelőtti bekezdése szerint végrehajtásnak ingatlanra foganatosítása végrehajtható kiadmány alapján nem bírósági megkeresésre, hanem a végrehajtató kérelmére történik. A hozzá fűzött miniszteri indokolás szerint a végrehajtásnak ingatlanra kívánt foganatosítása esetében a végrehaj tatónak külön kérvényt kell beadni a telekkönyvi hatósághoz. Ez azért szükséges, mert a végrehajtást elrendelő bíróság még nem tudja, hogy a végrehajtható kiadmány alapján milyen vagyontárgyra kíván a végrehajtató végrehajtást vezetni, tehát a foganatosítás iránt a telekkönyvi hatósághoz nem intézhet megkeresést. A költségviselésnek felvetett kérdését két szempontból kell vizsgálat alá venni: 1. Meg kell állapítani azt, mi a helyzet a fennálló jogszabályok alapján ; 2. azután beszélni kell arról, mit kíván a konkrét esetben a szemben álló felek között alkalmazandó méltányosság szempontja? Ad 1. Hogy mi a helyzet a fennálló jogszabály alapján, három irányban vizsgálandó : aj Mi a helyzet a törvények strikt rendelkezései szerint (mint Pp., Vht. stb.)? b) általánosságban milyen álláspontot foglalt el a joggyakorlat? c) a felvetett kérdéshez hasonló esetekben az analógia juris alapján milyen jogi helyzetet találunk a jog egyéb területein? Ad a) A Kúria jogegységi tanácsának 47. számú polgári döntvénye indokolása szerint a végrehajtási kérelem költsége a végrehajtási költség fogalma alá esik. A költségviselésről az 1881 : LX. tc. (Vht.) 27. §-a általában úgy rendelkezik, hogy ezeket a marasztalt fél (a végrehajtást szenvedő) viseli akkor is, ha a perköltségek megfizetésére nem köteleztetett. Ügy a Vht., mint egyéb törvényhelyek ezen általános költségviselési kötelezettséggel szemben kivételeket állapítanak meg a végrehajtást szenvedő javára akkor, ha a költséget okozó fellépés nem volt szükséges és indokolt. Az utóbbiak vizsgálatát a jog érvényesítésével kapcsolatos másnemű költségre vonatkozó jogszabályaink is rendelik, mint a Pp. 425. § 1. bek., Ppé. 18. § 4. bek. A szükségről és indokoltságról rendel37. SZÁM. kéznek a Vht. 19. § 2. bek., 44. § 2. bek., 152. § 5. bek., az 1908 : XLI. tc. 4. §, 17. §, 17. § 3. bek., 22. § és az 5610/1931. M. E. számú rendelet 19. §-a stb. Kétségtelen, hogy a Te. 63. §-a folytán végrehajtásnak ingatlanra kívánt foganatosítása akkor, ha a végrehajtás elrendelése végrehajtható kiadmány alakjában történik, csak úgy vihető keresztül, ha a végrehajtató külön kérvényt bead a telekkönyvi hatósághoz. A végrehajtatónak ezen költséget okozó fellépése tehát szükséges és indokolt, rniért is — véleményem szerint — a törvényes rendelkezések alapján ez a költség a végrehajtást szenvedő terhére megállapítandó. Á.á b) A Te. fennállása óta általában az a gyakorlat, hogy ez a költség a végrehajtást szenvedő terhére megállapíttatik. E részben hivatkozom a budapesti központi, a pestvidéki és a legtöbb vidéki kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság gyakorlatára. Mindössze két törvényszék mint felfolyamodási bíróságra találtam, amely ellenkező állásponton áll. A joggyakorlatot a legvilágosabban kifejezi a pestvidéki kir. törvényszók, mint felfolyamodási bíróságnak Pkf. 5045/1931. sz. határozata, amelyet annak folytán hozott, hogy a pestvidéki kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság kezdetben mellőzte annak a költségnek megállapítását és bekebelezését, amely a végrehajtató azon ténykedésével merült fel, hogy a Te. 63. § 7. bekezdése értelmében végrehajtható kiadmány alapján közvetlenül a telekkönyvi hatósághoz fordult az ingatlanra vezetendő végrehajtás foganatosítása iránt. A pestvidéki kir. törvényszék, mint felfolyamodási bíróság kimondotta, hogy az ezzel felmerült költségeket a végrehajtató igényelheti. Minthogy pedig végrehajtási ügyekben a telekkönyvi hatóság előtt felmerült költségek a telekkönyvi hatóság által állapítandók meg : a telekkönyvi hatóság ezen költségeket megállapítani és a bekebelezést keresztülvinni tartozik annál is inkább, mert «a felmerült költség végrehajtás kérési költségnek számít)). Ad c) Joghasonlatosság alapján is a végrehajtást szenvedő terhére állapítandó meg a szóbanforgó ügyvédi ténykedés költsége. A hasonló esetek közül hivatkozom az alant iákra : aa) Az ad aj alatt hivatkozott kúriai 47. számú jogegységi döntés indokolásában azt találjuk, hogy a költségviselésnek kérdésében legjobban útbaigazít az az elvi szempont, amely a bíróságok eddigi gyakorlatával is egyezik, és amely összhangban áll a törvények és ezen döntésnek a céljával is, hogy az indokolatlan. költségszaporításnak útját álljuk, de a szükséges és indokolt költségektől a végrehajtatót nem zárjuk el. A 47. számú döntvény meghozatalánál a konkrét esettel analóg vitás elvi kérdés képezte az elbírálás tárgyát, nevezetesen, hogy ha a kielégítési végrehajtást a végrehajtást szenvedőnek előbb az ingóságaira és azután újabb kérelem folytán ingatlan vagyonára, vagy előbb valamely ingatlanára és azután újabb kérelem folytán más ingatlanára rendelték el: az újabb végrehajtási kérelem költsége a végrehajtást szenvedőt illeti^ az