Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 35. szám - A revolver...

142 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 35. SZÁM. s osztják-e végre azt a meggyőződésünket, hogy a bíróságok tekintélyét is szolgáló ügyvédi karnak gazdasági helyzete megőrzésében s hivatásának méltó teljesítésében a bíróság részéről is segítségét kell látnia, mert csak a gond nélkül, egész lélekkel töretlenül munkájának élő ügyvédség töltheti be az állammal, a bírósággal, a jogkeresőkkel szemben közfunkciót jelentő feladatát? Miniszter és államtitkár, magas és legmagasabb bíró urak : hallják meg a feldördülő revolverek hangját és nyissák meg lelküket az ügyvédi nyomorúság előtt! A mi sorunkból, amelyből valaha Kossuthok, Deákok, Szilágyi Dezsők és Horváth Boldizsárok szelleme emelkedett a magyar horizontra, most jaj, keserűség és öngyilkos sok vére hömpölyög a társadalom lelkiismerete elé. Emeljék fel és segítsék vissza régi fényébe ezt a kart, mert nem vagyunk olyan gazdagok, hogy annyi tudást, szellemet, erkölcsöt és becsületet, amennyit az ügyvédség képvisel, szabad volna veszni hagynunk nemzetünk életéből. Mezey Sándor. Hírek a vidéki Kamarák köréből. Gálbory József, az egri kir. törvényszék elnökének üdvözlő beszéde az ügyvédek egri kamaraközi értekezletén 1933. évi szeptember hó 16-án : Az egri kir. törvényszék és a hozzá tartozó kir. járásbíróságok bírái nevében meleg szeretettel üdvözlöm a testvér ügyvédi karnak ma megjelent összes tagjait. A mai gazdasági válságban, ami ránk szakadt, talán nincs egyetlen társadalmi osztály, amely olyan sokat veszített volna, mint az ügyvédi kar. Mi bírák csodálkozással látjuk azt a küzdelmet, amelyet az ügyvédi karnak küzdeni kell, és csodálkozással állapítjuk meg, hogy ezen küzdelmek dacára az ügyvédi kar semmit sem vesztett az óriási értékéből és ma is ugyanazon lelkesedéssel és duplázott tudással iparkodik az igazságot kikutatni, mint azt a régi időkben tette. Mi bírák szintén éltünk át válságos napokat. Nem is kell nagyon messze visszagondolnunk, hogy megjelenjék előttem a talpaló bírónak az alakja. Ma is fülembe cseng a kir. Kúria egyik még ma is élő tagjának az a kijelentése, aki elmondotta, hogy nem tudott annyit keresni, hogy az elnyűtt nadrágtartója helyett másikat vegyen magának. Még veszélyesebb helyzet előtt is álltunk, amikor nem az anyagiakért, hanem az erkölcsiekért kellett küzdeni, amikor a bírói függetlenség forgott veszedelemben. És mi bírák sohasem fogjuk elfelejteni, hogy ezekben a küzdelmekben mindig mellettünk volt az ügyvédi kar, amely a szellemi értékének teljes latbavetésével ott volt a bírói igazságoknak megvívásánál. És ma, amikor az ügyvédi kar van ilyen válságos helyzetben, és amikor elmondhatjuk, hogy «megnehezült felettünk az idők járása», mi bírák egységesen állunk az ügyvédi érdekek megvédelmezésében, és ezt nemcsak az anyagiak iránti küzdelemre mondom, de az erkölcsiekre is, mert sajnos, hallunk kijelentéseket a nagy közönségben, helyesebben magasabb helyeken is. Pedig amikor az ügyvédi tisztességet bántják, vele együtt sértik az igazságot is. De lelkem mélyóig meg vagyok győződve, hogy egyetlen bírótársam sem tiltakozik az ellen, hogy mi tiszta szívvel, testvéri szeretettel részt vegyünk az ügyvédi kar nehéz küzdelmében, ós ott fogunk állni az ügyvédi igazságok kivívásánál. Mindezekét megnyugvással mondhatom el a hatóságom alatt álló bírói testület nevében, ahol mindig az ügyvédi kar iránti megértést és szeretetet kaptam. Ezt kívánom még jobban megerősíteni és megszilárdítani. Kívánom azt, hogy a holnapi tanácskozások eredményesek legyenek és ezek megvalósításában - - mi bírák — testvérileg közreműködhessünk. Ebben az érzésben és feltevésben testvéri szeretettel üdvözlöm az ügyvédi kart. A Miskolci Ügyvédi Kamara. Az ügyvédség erkölcsi ós gazdasági fejlődésének vagy inkább megmaradásának nincs biztosabb alapja, mint Kamaráink működésének komolysága, sokoldalúsága és átütő ereje. Ebből a szempontból meg kell állnunk a Miskolci Ügyvédi Kamara működése előtt. Alig egy pár hónapon belül három megnyilatkozásáról is értesülhettünk a miskolci ügyvédségnek. Az elmúlt hónapokban jutott a kezembe Forgács Dezső, e Kamara titkárának az ügyvédi összeférhetetlenségről tartott komoly és értékes beszámolója. Alig egy hete visszhangzott a sajtó a miskolci ügyvédség gerinces helytállásától, amellyel a miskolci törvényszék elnökének ügyvédellenes állásfoglalásával szembehelyezkedett. A mai posta hozza Putnoky Béla emlékbeszédét gróf Apponyi Albertről, a miskolci Ügyvédi Kamarának is örökös dísztagjáról. Három megnyilatkozás, amely az irányát mutatja a Kamarák működésének. Az ügyvédi összeférhetetlenség kérdése az egyik oldalon, Apponyi Albert felett tartott emlékbeszéd a másik oldalon, az ügyvédi etikának két értékes és megbecsülendő megnyilatkozása. Az egyik befelé, a másik kifelé. És közben erős helytállás az ügyvédi tekintély mellett és egyben az ügyvédség gazdasági érdekéért is. Példát mutató működés ez, amely mellett a jogi sajtó sem haladhat el megértetlenül és megemlékezés nélkül, példát mutató ez nemcsak a vidék, de Budapest számára is. V. M. A Nyíregyházi Ügyvédi Kamarának tagjaihoz intézett körlevelét, amelyben az ügyvédjelölti gyakorlat szigorúbb ellenőrzésére hívja fel a figyelmet, lapunk 32. számában részletesen közöltük. Az ügyvédjelöltek erre a körlevélre memorandumot készítettek, amelyet a Kamara választmánya a sajtó és a közhatóságok vezetői elé terjesztettek. A memorandum kiemeli, hogy az ügyvédjelöltek helyzete teljesen azonos az ügyvédség, valamint a magyar ifjúság helyzetével. Az ügyvédjelöltek saját problémáik megoldását az ügyvédi kérdés megoldásával óhajtják összhangba hozni, azonban nem hallgathatják el, hogy az ügyvédi kérdés megoldása terén már többször olyan javaslatok hangzottak el, amelyek az egész kérdéskomplexumot egyszerűen a jövő ügyvédgeneráció elvetélésével, az ifjúság érvényesülésének elvágásával és kifejlődésének korai megfojtásával kívánj ák megoldani. Elismerik, hogy az ügyvédség válságban van, azonban ugyanilyen válságban van az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság. Nemcsak az ügyvédség, hanem a többi foglalkozási ág keretén bélül is felütötte fejét az- a javaslat, hogy a túlnépesedés ellen valamit tenni kell. Az ipar, a kereskedelem, valamint a közhivataloknál is olyan intézkedéseket óhajtanak érvénybe léptetni, hogy a meglévő létszám ne szaporodjon, tehát minden szakma a túlnépesedésben látja szakmájának a baját és arra igyekszik, hogy a feleslegesnek látszó embertömeget áttolja más élethivatásokra. Ez a dobálódzás az embertömegekkel nemcsak méltánytalan, de helytelen is. Milyen káros hatása volna a gazdasági életre annak, ha ezek a javaslatok élotbelépnének, mert minden korlátozás, amely az egyes szakmákban a társadalom egyrészét a kereseti lehetőségektől elzárja, ugyanakkor a másik szakmától egy fogyasztót, egy vásárlót, egy klienst, vagy pácienst, egy adóalanyt von el. A kereslet és kínálat harmóniájának megbomlása következtében az egyéni törekvések jutnak érvényre, aminek folyományaként a pozíciókban lévők harcot indítanak mindenki ellen, akiben konkurrenst látnak, vagy sejtenek, elsősorban azok ellen, kik fiatalos lendülettel és tudással igyekszenek pályájukra, tehát az ifjúság ellen. Eámutatnak sebeikre és hangoztatják, hogy azért kénytelenek erre a pályára tömegesen tódulni, mivel békében állami, közigazgatási és kereskedelmi pályákon lehetett jog végzettséggel elhelyezkedni, ma azonban ezek a pályák az ifjúság előtt el vannak zárva. Többségben vannak közöttük, akik ügyvédi diplomájukat egy 80 pengős közhivatalért elcserélnék. A Kamara vezetősége felhívta őket, hogy menjenek más pályára. De hová? Az utcára mégsem lehet őket küldeni. A Kamaráknak az álláshalmozások megszüntetésén kellene dolgoznia, amely cél elérése esetén nagyon sok ügyvéd és jelölt találna alkalmazást. Kérik a Kamarát, hogy foglaljon állást más kérdésekben is, amelyek az ügyvédség helyzetét javítani alkalmasak. És ezek a következők : 1. Tiltassanak el e jegyzők minden jogi munkálattól. 2. Hozzák be a kötelező képviseletet a telekkönyvi ügyekben. 3. Nyugdíjas köztisztviselő ne folytasson ügyvédi gyakorlatot. 4. Szabályoztassék az összeférhetetlenségi kérdés az ügyvédségen belül. 5. Szállíttassák le a kötelező ügyvédi képviselet értékhatára 200 pengőre. 6. Törvényileg érvényteleníttessék minden készkiadásos megállapodás. 7. A leletek bírságai, melyeket az ügyvédek fizetnek, jelentékeny részében az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet javára fordítassák. E címen befolyt összegek indokolatlanul képezik egyes tisztviselők kizárólagos jövedelmét. 8. Bírósági végrehajtó csak jogvégzett ember legyen és lehetőleg az ügyvédek köréből neveztessenek ki. 9. Állíttassa