Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 2. szám - A francia bifurkáció

2. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 7 ezúton az ügyre az igazságügyi kormányzat figyelmét. A bírósági értesítőlapok kezelése. Egyik kollégánk panaszolja, hogy a szentesi kir. járásbíróság segédhivatalánál két ú. n. értesítőlap út ján is érdeklődött egy fizetési meghagyás jogereje iránt, a bíróság azonban az egyébként teljesen kitöltött válaszlevelezőlapok vétele dacára sem adta meg a kért felvilágosítást, hanem a két értesítőlapot érintetlenül és felhasználatlanul jóval később, a tárgyalásra szóló idéző végzés kézbesítése alkalmával, visszaküldötte az érdeklődő felperesi ügyvédnek. Azt hisszük, hogy az olyan ügyvédek, akik a drága értesítőlapokat a segédhivatal legmagasabb kényel'mét szolgáló módon előre kitöltik, joggal elvárhatnák a bírósági segédhivataloktól, hogy azok az ügyrendi szabályokhoz jobban alkalmazkodjanak. Indítványok az ügyvédi kar érdekében. Az árverési hirdetmények közzététele. Állandóan halljuk a panaszt, hogy különösen kis ügyekben a költségek elviselhetetlenek és ezért teljesen felületes és igaztalan módon az ügyvédeket okolják. Már pedig a helyzet az, hogy pl. 100 pengőn aluli ügyben az ügyvéd csupán a fizetési meghagyásért és a végrehajtható kiadmányért vagy végrehajtási kérvényekért -szűkmarkúan megállapított összegben részesedik, ennek jelentékeny részét is az ügyvéd által előlegezett készkiadások sorvasztják, úgy, hogy nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy rendes és lelkiismeretes ügykezelés mellett a 100 pengőn aluli ügyek az ügyvédi irodákra veszteségesek. Annál érthetetlenebb, hogy miért terheltetnek ezen ügyek az árverési hirdetmények közzétételének igen magas díjaival. Tudvalevő, hogy ha a becsérték az 1000 pengőt meghaladja, akkor az árverési hirdetményt valamelyik helyi lapban is közzétenni kell. "Ha a végrehajtató azt akarja, hogy a követelés behajtásának legalább a reménye biztosíttassák, úgy igyekeznie kell a talált fedezetet az esetre is lefoglaltatni, ha az számszerűleg a behajtandó követelés öszszegét meg is haladja, és így az 1000 pengőn felüli becsérték lefoglalása egyenesen ügyvédi kötelességet képez, mert különben igényperek, törvényes elsőbbségek stb. révén a foglalás eredménye meddő marad. Mármost az ilyen foglalások esetén az árverési hirdetmény közzététele valóban elviselhetetlen terhet jelent úgy az adósnak, aki azt végeredményben viseli, mint a végrehajtatónak, illetve ügyvédjének, aki azt előlegezni tartozik. Egyes vidéki helyeken a lapok, amelyekben az árverési hirdetmény közzéteendő, egymással kartellmegállapodásra léptek, sok helyütt csak egyetlen lap van, amelyben a hirdetmény közzétehető. Ezen lapok mármost igen magas díjszabást állapítanak meg az árverési hirdetmények részére, sőt egyszerűen kimondják azt is, hogy árverési hirdetményeket ők nem hajlandók bizonyos petitbetűkkel kiszedni, hanem csakis oly nagyságú betűkkel, amelyek használata folytán az árverési hirdetmények igen jelentős teret elfoglaló és így nagy költséggel járó hirdetésekké válnak. Számos példa van arra, hogy egy 100 pengőn aluli ügyben több mint 20 pengőt tesz ki az árverési hirdetmény közzétételének költsége, és semmikép nem tudjuk belátni azt, hogy ha az ily ügyekben az ügyvédnek bármily érdemleges munkájáért a tisztességes díjazását azzal ütik el, hogy nagyobb költséget az ügy el nem bír, miért kell ezen ügyeknek teljesen felesleges módon ezen magas hirdetmény közzétételi költséget viselniök. Ezen a lehetetlen állapoton sürgősen változtatni kell, vagy olymódon, hogy kimondatik, miszerint 100 pengőn aluli ügyekben az árverési hirdetményt még az esetre se kell közzétenni, ha a becsérték az 1000 pengőt meg is haladja, vagy pedig ki kell mondani azt, hogy ily ügyekben elegendő az árverési hirdetmény oly kivonatának közzététele, mint aminő kivonatban az árverési hirdetmények a Budapesti Közlöny főlapjában közöltetnek. Természetesen ezen javasolt törvényes rendelkezés nem zárja ki, hogy akár a végrehajtató, akár a végrehajtást szenvedő közzétegye a saját költségén az árverési hirdetményt egész terjedelmében, ha attól az árverésre üdvös eredményt vár, azonban a kis ügyekben az árverési hirdetményeknek egész terjedelemben való és nagy költséggel járó közzététele mindenesetre mellőzendő lenné. Megfontolás, tárgyát kellene hogy képezze, vájjon az általunk javasolt szabályt nem kellene-e kiterjeszteni a 100 pengőn felüli ügyekre is. tegyük fel 1000 P-ig, mi mellett elegendőnek véljük, ha az árverési hirdetmények kivonata csak a Budapesti Közlönyben tétetnék közzé minden olyan esetben, amidőn a helyi lapban való közzététel a Budapesti Közlöny hirdetési díjtarifáját meghaladja. Külföldi ügyvédség hírei. \ A francia bifurkáció. A magyar ügyvédség hypertrophiája a súlyos gazdasági válság folytán az ügyvédség erkölcsi és anyagi létalapját oly erősen támadta meg, hogy a munkaalkalmaknak mindenáron való szaporítására újra felmerült az a gondolat, hogy meg kellene nálunk is honosítani a felek jogellátásának a megosztását, úgy amint az külföldön egyik-másik országban szokásos. A francia példa új hívőkre tett szert s az ügyvédi és bírósági ügyvivői (avoué) foglalkozás kettéválasztása újra napirendre került. E sorok célja kimutatni, hogy a bifurkáció magában Franciaországban sem kívánatos intézmény, meghonosítása ennélfogva nem segítene a magyar ügyvédség ezernyi baján. Ismeretes, hogy Franciaországban már a középkorban ketté volt választva az ügyvédi és prokurátori pálya. VI. Fülöp és I. Ferenc (1515—1547) rendeletileg szabályozta e két hivatás hatáskörét. Egy 1771. rendelet rövid időre egyesítette a két foglalkozási, majd a forradalom (1790) eltörölte az ügyvédi kamarákat s megszün- . tette az ügyvédséget. A fél jogvédelme tudatlan és megbízhatatlan kontárok kezébe került, kiknek kapzsisága az igazságszolgáltatást s a jogrendet annyira megrendítette, hogy Napóleonnak vissza kellett állítani a régi ügyvédi kamarákat. Az 1810. dec. 10-i rendeletben szabályozta az ügyvédi hivatás gyakorlását. Ez a rendelet 1920. jún. 20-ig maradt érvényben. Napóleon a bírósági ügyvivők intézményét is megerősítette. Egy 1924. febr. 27-i rendelet az ügyvéd és ügyvivő hatáskörét újra körvonalozta. A bírósági ügyvivő (avoué) a polgári rendes bíróság (törvényszék és tábla) előtt készíti elő a pert, adja be a keresetet s képviseli a felet kötelezően, de érdemben nem tárgyalhat, perjogi kérdést nem vitathat, tehát hatásköri kifogással, cautio judicatum solvi-val, perfüggőséggel, connexitással. . . nem állhat elő. Az ellenfél mulasztása esetén a törvényszék megengedheti, hogy az ügyvivő a kereseti kérelmet előadhassa, az ügyvéd betegsége esetén a távollevő ügyvéd helyett megjelenhetik, ha az iratokat megkapta s az ügyvéd a bíróságot betegségéről értesítette. A törvényszék ilyenkor új határnap kitűzésével a tárgyalást el is halaszthatja. Hasonló az eset, ha az ügyvéd ugyanabban az időben ugyanazon törvényszéknek más tanácsa előtt tárgyal. A bírósági ügyvivőnek ez a szereplése csak akkor foghat helyt, ha egyetemi jogi képzettséggel bír ; ha nem ez az eset, akkor csak úgy léphet fel az ügyvéd helyett, ha annál a törvényszéknél az ügyvédek száma oly csekély, hogy minden ügyük ellátására nem képesek. Ilyen helyeken a párizsi tábla évenként megállapítja a számbajöhető ügyvivők névsorát. Társas bíróságnál az ügyvivő helyettesítheti a hiányzó bírót, ha ügyvéd nincs jelen. A bírósági ügyvivőnek jogi képesítéssel kell bírnia.; jogi licentiatus esetén háromévi ügyvivői gyakorlat után ügyvivő lehet, ha ügyvivői irodát, mely adás-vétel tárgya, megszerez a tulajdonostól vagy ennek jogutódjától, ha a törvényszék vagy a tábla erre ajánlja, ha az ügyvivői kamara hozzájárul és a köztársasági elnök kinevezi. Költségeit tarifa állapítja meg s jogában áll a költségeket bírói úton kérni és behajtani. Az ügyvivők száma korlátozott. Számuk a szajnai törvényszéken : 150, a párizsi táblán : 51. .Az ügyvédi hivatás sok tekintetben tér el az ügyvivő foglalkozásától. Az ügyvédi képviselet Franciaországban nem kötelező, azonban a rendes bíróság előtt a fél helyett csak ügyvéd tárgyalhat. Ahol az ügyvivő kötelezően képviseli a felet (törvényszéken és lábián polgári perben), ott az ügyvéd csak asszisztál, de nem képvisel ; egyebütt, kivéve a legfelső bíróságot, teljes jogkörrel képviseli felét. Mint a félnek megbízottja felléphet a békebíróság, a kereskedelmi bíróság, a munkaügyi bíróság, a büntetőbíróság, sürgős (róféré) ügyekben a törvényszék előtt, a közigazgatási alsóbíróság előtt éppúgy, mint az ügyvivő, aki ezenfelül még a csőd, kényszeregyesség, gondnoksági és végrehajtási ügyekben is eljár. Ügyvédi hivatást csak bejegyzett ügyvéd folytathat. Ehhez szükséges a jogi licentiatus, a tábla .vagy törvényszék előtt letett eskü, a kamarai felvétel s háromévi