Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 13. szám - Ügyvédi költségek. Részvénytársaság igazgatója, ha bejegyzett ügyvéd is [...]

13. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 51 hardi Rezső festőművésszel megfestetett portréját. A díszközgyűlésen Pap József udv. tan., a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke és Fittíer Dezső, az Országos Ügyvédszövetség másodelnöke elnököltek. Majd Nagy Emil nyug. igazságügyminiszter, a Budapesti Ügyvédi Kamara választmányi tagja tartotta meg ünnepi beszédét. A nagv tetszéssel fogadott ünnepi beszéd után Pap József az Ügyvédi Kamara nevében s annak számára átvette a képet és a felemelő ünnepség a «Szózat» hangjai mellett véget ért. A díszközgyűlésen többszáz főnyi előkelő közönség volt jelen s a megjelent notabilitások sorában ott láttuk: Karafiáth Jenő kultuszminisztert a miniszterelnök képviseletében, Keresztes-Fischer belügyminisztert, Varga Imre pénzügyi államtitkárt. Séthy Antal igazságügyi államtitkárt. Isépy Aladár tábornok, városparancsnokot, báró Wlassics Gyula, a közig, híróság elnökét, Oswald István, a Kúria másodelnökét, Magyar István kir. koronaügyészt. Földes Béla nyug. minisztert, báró Skerlecz Iván volt horvát bánt, Lieber Endre. alpolgármestert. Némethy Béla szfővárosi tanácsnokot. Kelky Eleket, a közp. kir. járásbíróság elnökét. Sztrache Gusztáv kir. főügyészt, Türr Ervin rendőrt a nácsost stb. Azonkívül képviseltették magukat az ország összes kamarái és az Országos Ügyvédszövetség összes vidéki osztályai. Az Országos Ügyvédszövetség kecskeméti osztályának előadássorozatában március 11-én Görög Frigyes tartott előadást ((Pénzügyi problémák* címen, amelyben főleg az aranypengő és a devizakérdéssel foglalkozott. A városháza díszes közgyűlési termét teljesen megtöltő hallgatóság soraiban jelen volt a kecskeméti ügyvéd, bíró és ügyészi kar, a jogakadémia tanári kara, városi tanács és a helyi pénzintézetek vezetősége csaknem teljes számban és nagy élvezettel hallgatták a formai tökéletességével is kiváló komoly pénzügyi tanulmányt. Az előadást az Úri Kaszinóban bankett követte. Az Országos Ügyvédszövetség szegedi osztálya Pistm Egon elnöklete alatt január hó 15-én ülést tartott, amelyen az osztály elsősorban a kötelező ügyvédi költségelőleg kérdésével foglalkozott. Schulz Károly ismertette a Ribáry Géza által e kérdésben Budapesten megindított mozgalmat és annak eredményeit, valamint a kecskeméti osztály állásfoglalását a kötelező költségelőleg mellett, majd pedig javaslatára az osztályülés a következő határozatot hozta : «Az Országos Ügyvédszövetség szegedi osztálya az ügyvédeknek a karral szemben tartozó kötelességévé teszi, hogy költségelőleg nélkül ügyeket ne vállalhassanak. Csupán készkiadások megtérítése ellenében az ügyvéd ügyeket ezután sem vállalhat. Értekezések és jogi vélemények megfelelően díjazandók». Az osztályülés azt is elhatározta, hogy megkeresi a szegedi ügyvédi kamarát, is a kötelező költségelőleg elhatározása végett azzal, hogy mondja ki a kamara, miszerint az előlegkérés elmulasztása fegyelmi vétséget képez. E tárgynál végül azt is elhatározta az osztályülés, hogy addig is, míg a kamara e kérdésben állást foglal, az osztály határozata jegyzőkönyvi kivonat -alakjában minden kamarai taggal közöltetik. Ezen jegyzőkönyvi kivonatot, kinyomtatva, a legutóbbi napokban szét is küldötte a szegedi osztály vezetősége a kamara összes tagjainak. Az osztályülés foglalkozott még a szegedi kamara által tagdíjhátralék miatt eszközölt tagtörléseknek, valamint a kamarai költségvetés redukciójának kérdésével. Mindezen kérdésekkel különben a szegedi ügyvédi kamara folyó hó 20-ára összehivott közgyűlése is foglalkozott. Az Ügyvédi Tanács gyakorlatából. A Kamara által kirendelt ügygondnok fellebbvitellel nem élhet. Az elsőfokú fegyelmi bíróságnak a panaszlott ügyvéd ellen a további eljárást megszüntető határozata, a vétív tanúsága szerint állítólag Kassára költözött, tehát ismeretlen helyen tartózkodó panaszos részére kézbesíthető nem lévén, az ügyvédi kamara ügygondnokot rendelt és a kamara által így kirendelt X. budapesti ügyvéd, ügygondnok élt felfolyamodással a fegyelmi bíróság említett határozata ellen. Az 1874: XXXIV. te. 101. § utolsó bekezdése értelmében azonban a magánfél fellebbvitellel csak az e célra, a fegyelmi bíróságnak bejelentett külön meghatalmazással ellátott ügyvéd útján élhet, ilyennek azonban a kamarailag kirendelt ügygondnok nem tekinthető; miért az ismeretlen helyen tartózkodó panaszos részére kirendelt ügygondnok által beadott felfolyamodást, mint erre nem jogosított személy által használt perorvoslatot, vissza kellett utasítani. (Üft. 6/1932. Elnök : Szeőke. előadó : Weiss.) A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Ügyvédi munkadíj kötelesrészt sértő végrendeletért. A felperes ügyvéd által készített, a fellebbezési bíróság által díjazás alá esőnek megállapított szóbanlévő végrendelet záradékában a keltezés : Kunszentmártonion. 1922. évi január hó 25, De már ezt megelőző időben kifejlődött az 1876. évi XVI. tc. 7. §-ának az értelmezésében az a bírói gyakorlat, hogy a végrendelet keltezésének a kelléke megvan akkor is. ha legalább a tanwzási záradék keltezve van, sőt eltérő keltezés esetében a záradók keltezése irányadó. (Kir. Kúria, 1900. X/19. 5097. sz. D. T. \l\. 261. : 1916. V/29., Rp. I. 1536/1918. M. D. X. 168. ; 1920. X/13., Rp. 1. 3236/1920. M. I. T. II. 2.) Továbbá a kötelesrészt sértő végrendelet a kötelesrész meg nem sértésének a határán belül érvényes. Az I. T. Sz. 7. §-a értelmében csak a kötelesrészt (törvényes osztályrészt) sértő részében semmis. A torvény szerint jogosultak a sérelem erejéig kiegészítést követelhetnek. A végrendeleti örökös tehát még a kötelesrészt sértő végrendelet alapján is többhöz jut, mint a végrendelet nélkül jutna. Ennyiben tehát a végrendelkező akarata a kötelesrészt sértő végrendelet alapján is megvalósul. Megtámadás hiányában pedig egészben megvalósul. A végrendelkező kérelmére és akaratához képest tehát még a kötelesrészt sértő végrendelet készítése sem jelent az ügyvéd részéről olyan eljárást vagy képviseletet, amely mások jogainak a kijátszását célozza és amely harmadrendű alperes panasza szerint az ÜR. 47. §-ának a tilalma alá esnék. Annál kevésbbé, inert az idézett jogszabályok alapján járó törvényes osztályrész követelhetése ilyen végrendelet létében lehetséges. Ebből következik egyben az is, hogy a jogot a végrendelet nem játssza ki. Nincs törvényes alapja annak az érvelésnek, hogy az ügyvéd ilyen végrendeletért díjazást csak akkor követelhetne, ha a végrendelkezői előzőleg eredménytelenül figyelmeztette volna, hogy a tervezett végrendelkezés a kötelesrészt sértené és ennek a megtörténtét az erről felvett jegyzőkönyvvel igazolná. A végrendelkező tehát nem lett volna jogosult megtagadni a felperes díjazását a végrendelet készítéséért a keltezésnek a záradékbaírása, a végrendeletnek a kötelesrészt esetleg sértő volta, a felperes részéről való figyelmeztetés és ennek jegyzőkönyvi tanúsítása hiánya címén. A végrendelkező örököseit pedig terheli a díjazás kötelezettsége, mint a végrendelkező örökhagyóról reájuk szállott hagyatéki teher, habár a végrendelet félretételével történt is az osztály megejtése. Még az az örökös sem jogosult a díjazást megtagadni, akinek a kötelesrészét sértet'e volna a végrendelet foganatbavétele, mert örökölt vagyona erejéig felel a hagyatéki terhekért, amelyek közé a végrendelet készítésének a díja is tartozik. Az alperesnek ellentétes értelmű panaszai és ezekre alapítottan a kereset elutasítása iránti kérelmei tehát alaptalanok. (P. VI. 2478/1930. Elnök : Rúcz, előadó : Antalfy.) P< Ügyvédi költségek. Részvénytársaság igazgatója, ha bejegyzett ügyvéd is. opciós levél szerkesztésében való közreműködésért külön díjazást nem követelhet. Ezt mondotta ki a Kúria IV. 5529/930. sz. ítéletében. Az indokolás így szól: Ha a r.-t. alapszabályai meghatározzák azokat az eseteket, amelyekben a speciális megbízással kiküldött igazgatósági tagok külön díjazandók. s az adott esetben ezen irányú intézkedést sem az erre jogosult közgyűlés, sem az igazgatóság nem tett és az igazgatónak az opciós levél szerkesztésében közreműködéséért külön díjazást nem állapított meg, az igazgató, ha bejegyzett ügyvéd is. külön díjazást nem követelhet, mert a r.-t. igazgatósági tagságát az ezzel járó jogokkal és kötelezettségekkel elfogadó igazgatóra nézve szerződési jellegű alapszabályok rendelkezései értelmében az igazgatónak nincs igénye arra, hogy erre irányuló kötelező ígéret vagy ilyirányú megállapodás nélkül azzal az érveléssel követelhesse közreműködésének a díjazását , hogy megbízását az opciós levél megszerkesztésére szerinte nem mint igazgatósági tag kapta, és hogy ennélfogva ténykedése nem igazgatósági tagságából kifolyó, hanem ügyvédi teendő volt, (P. TV. 5529/1930. Elnök: Ternovszky. előadó: Szőbonya.)