Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 7. szám - Február 14-ére

26 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 7. SZÁM. Összehasonlító kimutatás a jelölésekről. Az alábbiakban összehasonlító kimutatást közlünk mindazon jelölésekről, amelyek lapunk zártáig komoly formában felmerültek. Az I. oszlopban hozzuk a Budapesti Ügyvédúnió és a vezetése alatt egyesült pártok és csoportok — a Nemzeti Liberális párt, a «Ribáry-csoport» ügyvédbaráti társaság, az Ügyvédek Reformszövetsége és a Wenczel—Rásó—Enessey-csoport — jelöltjeit, a II. oszlopban az Egyesült Ellenzék jelöltjeit. Pap József Pap József Alelnökök : Kövess Béla Kövess Béla Baracs Marcell Oppler Emil Főtitkár . Medvigy Gábor Blauner Mór Titkárok : Ács Jenő Szegő Ferenc Varannai István Vekerdy Géza Ügyészek : Gerlóczy Endre Laufer József Grünhut Ármin Melczer István Kramer Emil Menyhárt Gyula Pénztárnok : Pétery Aladár Pétery Aladár Pénztárnokhelyettes : Lukács Imre Lukács Imre Választmányi tagok : Baján Ferenc Ábrahám Dezső Bartók Ferenc Arje Sándor Bálint Artúr Bárd Imre Bánlaky Zoltán Bárdos György Bene Sándor Bernhard Miksa Berend Béla Botond Béla Biró László Drozdik Jenő Boda Ernő Endrényi Tivadar Brüll Dániel Ember Sándor Csillag Aladár Erdély Sándor Erődi-Harrach Tihamér ifj. Faragó József Frankéi Pál Fejér Ákos Gaár Jenő Friedmann Ignác Glückstbal Andor Gál Jenő Havas Vilmos Györki Imre Háy Elek Gyulay Noé Hugó Hódy János Héczey Lajos. Kahán Nison Horváth Sándor Káldor Imre Jakabházy János Kertész Adolf Kadosa Marcell Király Ferenc Kindlovits Gyula Kórody István Konkoly Elemér Lukács Bernát László Áron Magyar Ernő Lovas József Márton Imre Mészöly Imre Mátyásfalvy Erich Molnár Márton Mezey Sándor Moskovits Mór Miklós Gyula Nagy Elek Osvárth Ferenc Nagy Emil Pajor Rezső Nagy István Pályi Gyula Náday Jenő Pető Ernő Oláh Gyula Polák Géza Perényi Zsigmond Rendi Sándor Proszvimmer Ferenc Ribáry Géza Rakonitz Dezső Rónai Dezső Rott Pál Sándor Árpád Ruppert Rezső I. Simon Mihály Pál Spett Elek Szalay Zoltán Szatmári Ferenc Teller Miksa Tihanyi Lajos Uhlwurm Ödön Vályi Lajos Várkonyi Kálmán Zboray Gyula II. Schafer Sámuel Schilling Endre Sebestyén Ernő Seprényi Imre Szász Ágoston Studinka Béla Török Miklós ifj. Vas Imre Váradi Imre Virányi József Zilahy István Medviíjy Gábor főtitkári jelöltetése alkalmából a j<Ribáry-csoport» ügyvédbaráti társaság az alábbi szemelvényeket idézi azon beszédből, amellyel Medvigy Gábor a csoport szolidaritási serlegét 1929. nov. 23-án felavatta : Az avatatlan előtt úgy tetszik, hogy szavaimban a hiú szereplés járul a hivalkodó elbízottság elé. Bármennyire megszokott volna is ez napjainkban, mégis tiltakozóan meg kell állapítanom, hogy mikor a serleg tiszta borával áldomást iszom, akkor valóban csak az igénytelenség fordul szíve szerint a szerénység felé. A hivalkodó elbizakodottságnak bókoló hiú szerepléssel szemben az igénytelenség és szerénység azok az erények, amelyek a múltban is előre segítették az egyetemes érdekeket és csak ezek biztosíthatják mindenkor a jövőre is a haladást. Mert ez a két erény önzetlenséget és önfeláldozást is jelent, vagyis a maga érdekeinek elszigeteltésére ösztönösen hajlamos ember felolvadását a közérdekben. És csakugyan, ha az egyes embert a maga benső értéke szerint mérjük, akkor az mindig annyi, amennyit önmagából, a lelkéből a köznek adott. A nagy görög örökbecsű tantételének paradoxraváltásával : mindenki annyit nyer benső, mondhatnám történelmi értékében, súlyában, amennyit otthagy, el veszít magából a köztéren. A ma feltörekvő generáció a materiális világnézet gondolatkörében nőtt fel. Céljaik, törekvéseik az anyagi jólétet nemcsak a megélhetésnek vegetatív, általános emberi szempontjai szerint, mint egyébként szükséges módot és lehetőséget keresik, hanem már az egész lelket lenyűgöző dogmaként ennek elérésében betöltve is látják az emberi rendeltetést. A telt zseb kultusza ez, az üres lelkekben. Esengő jajszó az arany miatt, ha nincs, és öntelt gőg az arany jogán, ha van. * * * A szolidaritás magának a megváltásnak a gondolata és a jövőnek egyetlen lehető igéje. Gigantikus nagyság szerény keretben. Szolidaritás és kollegialitás! A kollegialitás értékes tulajdonunk ugyan, azonban nem alapvető jellemvonásunk, már közületeknek is sajátja. Ami minket minden más közület felé emel, az a szolidaritás érzése és gondolata. A kollegialitás inkább elkülöníthető hatású. Az összességhez mérve egy csoportra szorítkozik és e csoport sajátos érdekeinek közösségéből fakad. A szolidaritás ellenben azt ismeri fel, ami a kollegialitásban elkülönülő, szétágazó érdekek ellenére is az összességben egységes, mert általános emberi. A kollegialitás csak egyeseket ismer el, a szolidaritás azonban mindenkit elismer. A kollegialitás egy szűkebb körön belül megosztott öröm vagy fájdalom, a szolidaritás ellenben az egyetemes nemzet vagy emberiség megosztott öröme és fájdalma is. A kollegialitás egy folyton mozgó háborúban az együttharcoló csapatnak összemelegítő cimborasága, a szolidaritás a fegyvert eldobó megbékélt világnak testvérisége. A kollegialitás az együtt küzködve küzdőknek serkentő, majd nyugtató és feledtető narkotikuma, amihez mérve a szolidaritás a boldogságba ringató nyugalom, a megbékélt egyensúly. * * * Csak azt látjuk szerte e hazában, ami szétválaszt, ami megbont. A vagyon és a nyomor kiélezett szembeszökő aránytalan ellentétét, — a kereseti lehetőségeknek igaztalanul csak kegyelt kezekbe való halmozását — az ugyanegy — mert egyetlen — Istent egymás szidalmával imádóknak kiélezett, eldurvult harcát — az egymásra utalt hivatalos hatalomnak és a kormányzott polgárságnak mindinkább növekvő kölcsönös bizalmatlanságát. * * * Hivatásunknak logikai, de törvényes létalapja is egy merőben ideális követelés : a bizalomraméltó tiszta erkölcs. Jogában szolgáljuk, védjük a bizalom alapján az egyest, a jog pedig fogalma szerint csak egy és egyformán csak egy! Az egyenlőség és igazság hívei vagyunk. Hozzánk csak jogával jöhet az ember, minden mást, amivel hivalkodik', legyen annak alapja a vagyon, tényleges hatalom, vallás vagy faj, ajtónk előtt hagyni kénytelen. Gerlóczy Endrének régebbi beszédeiből a Budapesti Ügyvédúnió, a Ribáry-csoport és az Ügyvédek Reformszövetsége szétküldött körleveleiben ügyészjelöltjüknek, az alábbi szemelvényeket idézi : I. az OÜSz. balatonfüredi vándorgyűlésén 1927. szeptember 22-én megtartott ünnepi beszédből : A magyar ügyvédség ősi hitvallásúhoz a szabadság és jogegyenlőség eszméje, valamint a gyengék és elnyomottak védelmezése mindig hozzátartozott. * * * Rendkívüli helyzetekben a végszükség és a politikai célszerűség életre kelthet talán olyan rendelkezéseket is, amelyek ellentétben állanak a nemzetnek szabadságszeretetével, méltányosságával és igazságérzetével, ezek azonban maradandóak nem lehetnek, mert az élő jog erősebb, mint a töryénv és törvény csak akkor lehet jó, ha az igazságossággal, a méltányossággal és a nemzeti jogfelfogással megegyezik. * * * A nemzet belső békéjét csak a lelkek összhangja, honfitársainak megbecsülése, aa ellentétek megszüntetése és a jogegyenlőségnek az a nemes felfogása biztosíthatja, amely minden más melléktekintet nélkül csak a belső értéket, a jellemet, a becsületet és az egyéni képességeket fogadja el zsinór-