Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 32. szám - A látszatadó és az ügyvédi kar

32. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY [27 ideiglenes intézkedések végrehajtásánál, sőt átveszi különleges megegyezések kapcsán az egész végrehajtási eljárás lebonyolítását. A díjak igen alacsonyak. Hivatalos órák hétköznap d. e. 8—12 és d. u. 3—7 óráig.» A wieni ügyvédek tehát — a németbirodalmi hasonló intézmények mintájára — ugyancsak megszervezték az ügyvédek végrehajtási irodáját és mint halljuk, ez az iroda kitűnően bevált, azt mind több és több ügyvéd veszi igénybe. Nálunk is többször ;szóbakerült már ez a kérdés, de az ügyvédség vezetőköreiben nem talált ez a terv még osztatlan rokonszenvre. Pedig — véleményünk szerint — nagyon jó volna a végrehajtásokat egy olyan központi szervezet útján foganatosítani, amelyik kizárólag erre berendezkedve jól ismeri az adósokat, megvan a szervezete az adósok életviszonyainak figyelésére, fedezeti alapok felkutatására és a mellett egész minimális díjakat számítván fel, a megbízó ügyvéd is megkapná a közbenjárási díjak legnagyobb részét. Szemle. Brünauer Bálint egri ügyvédet, az Egri Ügyvédi Kamara elnökét Magyarország kormányzója kormányfőtanácsossá nevezte ki. Nemcsak Heves vármegyében, de az egész magyar ügyvédségnél osztatlan örömöt és közmegelégedést váltott ki ez a jól megérdemelt kitüntetés, amelyhez a magunk részéről is gratulálunk. Jogi lapok szindikátusa. Jóllehet a jogászság két nagy rétegből alakul, éspedig a bírákból és az ügyvédekből, mégis a jogi lapok előfizetői túlnyomórészt az ügyvédtársadalomból kerülnek ki, aminek magyarázata, hogy a bírák, különösen az elsó'folyamodású bíróságok bírái szűkreszabott fizetésükből csak legritkábban vannak abban a helyzetben, hogy maguknak jogi lapokat járathassanak. Ilyképpen az ügyvédség joggal várhatja el a jogi szaksajtótól, hogy az ügyvédi érdekeknek istápolója legyen. Ennek felismerése késztette a Jogtudományi Közlöny szerkesztőségét arra, hogy az Ügyvédi Közlöny alakjában állandó mellékletet adjon az ügyvédi érdekek istápolására és ugyan ez a gondolat vetette fel azt a tervet, hogy a jogi szaksajtó a közös érdekek és elsősorban az ügyvédi érdekek megvalósítására szindikátusba tömöríttessék. Tudvalevő, hogy a budapesti napilapok szindikátusa hosszú évek óta igen céltudatosan és eredményesen valósítja meg a napisajtó érdekeit és remélhető, hogy a jogi lapok szindikátusa is komoly eredményeket fog e téren felmutathatni. Azok, akik a jogi lapok szindikátusának tervét felvetették, különösen kettős célt látnak megvalósítandónak: a) elsősorban a lapoknak szoros értelemben vett érdekei egyöntetű megvédését, mint pl. a nyári hónapokban való megjelenés egyöntetű szabályozását, mi mellett felmerült az a terv is, hogy a különböző jogi lapok mellékleteiként megjelenő döntvénytárak is egységesíttessenek ; b) a szindikátus további célja lenne hathatós küzdelem az ügyvédség jogos érdekeiért, így az egész ügyvédséget érdeklő közlemények automatikusan leközlésre kerülnének az egész jogi száksajtóban és a szindikátus által közérdekűnek kimondott ügyvédi mozgalmak érdekében párhuzamosan folynék az akció a szindikátusba tömörült összes jogi lapokban. Az ügyvédi estélyek racionalizálása. Az ügyvédi társadalom tradicionális ünnepeivé avatta a Eibáry-csoport azon három estélyét, amelyet ez az ügyvédbaráti társaság az ügyvédi szolidaritás kiépítése érdekében évente háromszor rendezett, éspedig mindenkor november, január és március hónapokban. Figyelemmel arra, hogy ezeken az estélyeken a Ribáry-csoport lényegileg csak a rendező szerepét töltötte be, magán az estélyeken azonban a budapesti ügyvédek pártállásra való tekintet nélkül résztvettek, sőt a vidéki ügyvédek is állandóan nagyszámú részvételükkel dokumentálták az ügyvédi szolidaritás eszméjéhez való csatlakozásukat, a Eibáry-csoport vezetősége elhatározta, hogy ezidén a három estély közül az egyiknek a rendezését a Budapesti Ügyvédúnionak, egy másiknak rendezését pedig az Ügyvédek Turista Egyesületének engedi át. Ilyképpen a Ribáry-csoport saját rendezésében csakis az első estélyt tartja meg, amely ez évadban november 26-án lesz és amelyen ismét az ügyvédi társadalom egy kiválósága fogja az ügyvédi szolidaritás serlegével az ügyvédi szolidaritást méltatni. A második estélyt január hóban a Budapesti Ügyvédúnió, a harmadik estélyt márciusban az Ügyvédek Turista Egyesületének fiatalsága rendezi, magától értetődvén, hogy mindhárom estély rendezői közösen fognak törekedni arra, hogy a kellemest öszszekössék a hasznossal és ez estélyek mélyebb jelentőségét, az ügyvédi szolidaritás ápolását és erősbítését fokozzák. Vájjon kívánatos-e a sok párt az ügyvédi közéletben? Ez a kérdés már több ízben felmerült. Béke idejében, mely alatt a választási harcoktól mentes periódusokat értjük, a húszat meghaladja a budapesti ügyvédség pártalakulatainak száma — választási küzdelmek idején pedig se szeri, se száma az ügyvédi pártoknak. Egy oly sok tagot számláló testületnél, mint a budapesti ügyvédi kamara, hasznos szolgálatot tesznek a pártok, amidőn az ügyvédi közélet tevékeny tagjainak megszervezik azon ügyvédeket, akik attól idegenkednek. Ha végignézünk azokon, akik az ügyvédi közélet különböző megnyilvánulásaiban szerepet visznek, mindig ugyanazon nevekkel találkozunk, úgyhogy legfeljebb 10°/o_ra tehető azon ügyvédek száma, akik az ügyvédi közélet aktív részesei. Márpedig nem szenvedhet kétséget, hogy az ügyvédi közvélemény kívánságai annál nagyobb súllyal bírnak, mennél több ügyvéd tevékeny részese az ügyvédi közéletnek, az ügyvédi kívánságokból annál több számíthat annál gyorsabb megvalósulásra, mennél többen vannak azok az ügyvédek, akik tevékenyen dolgoznak a kívánságok megvalósulásának útjában álló akadályok elhárításán. Byen értelemben tehát hasznos szolgálatot tesznek a különböző ügyvédi pártalakulások, amikor t. i. egy-egy újabb rétegét kívánják megnyerni az ügyvédi közélet számára az ettől idegenkedő ügyvédeknek. Sohase szabad tehát a pártoknak arra törekedniük, hogy egymástól elhódítsák azon kisszámú ügyvédeket, akik az ügyvédi közéletnek már aktív tagjai, hanem mindenkor csak arra kell irányozniok működésüket, hogy az ügyvédi közélet aktív részesévé tegyék az attól távolállókat, sőt attól egyenesen idegenkedőket. Sajnos a valóságban ennek éppen ellenkezőjét tapasztaljuk. Éppen úgy, mint a biztosítóintézetek, amelyek a helyett, hogy megnyerni igyekeznének a biztosítás ügyének azon 95 °/0-ot, mely még biztosítva nincs, a verseny hevében azon fáradoznak, hogy egymástól elhódítsák azon 5 %-ot, mely biztosítva van — azonkép az ügyvédi pártok is azok megnyeréséért folytatnak rendszerint küzdelmet, akik az ügyvédi közélet terén működést már amúgyis kifejtenek. Ha azonban el is ismerjük a nagyszámú ügyvédi pártalakulás hasznosságát annak érdekéből, hogy az ügyvédi közélet tevékeny részesévé lehetőleg az egész ügyvédi társadalmat megszervezze, azonkép rá kell mutatnunk arra, hogy mihelyt ez a megszervezés sikerült, kívánatos a különböző ügyvédi pártalakulatoknak nagyobb egységekbe való egybeolvadása. Régi megállapítás, hogy programmokban nincs különbség a különböző ügyvédi pártok között. Valamennyi ügyvédi párt csak olyat akar, ami az ügyvédség boldogulását előmozdítja, és legfeljebb ha a sorrend és tempóban van különbség az ügyvédi pártok programmjai között. Az ügyvédi kívánalmak megvalósulásának két fontos előfeltétele, hogy mennél több ügyvéd legyen aktív részese az ügyvédi közéletnek és hogy mennél nagyobb egység mutatkozzék az egyetemes ügyvédi érdekekért vívott küzdelmekben, tehát: pártok alakuljatok és pártok egyesüljetek! (rg.) A «Budapesti Közlöny» kényszeregyességi közleményei. Sok fölösleges munkától kímélhetné meg a jogkereső közönséget ezen hirdetményeknek azonosság szerint csoportosított közzététele. Ugyanis ezen közlemények közül a legfontosabbak az eljárás megindítását, az egyesség jóváhagyását és befejezését közhírré tevő közlemények, míg a tárgyalási határnapokat tartalmazók és a likvidációkra vonatkozók kevésbbé fontosak. Amennyiben tehát a közzététel az alábbi hat csoportba osztottan történne, úgy mindenki csak az azon alcímmel ellátott csoportot nézhetné át, mely reánézve fontossággal bír. Úgy véljük, hogy 1. megindított eljárások, 2. jóváhagyott egyességek, 3. befejezett eljárások, 4. tárgyalási határnapok, 5. likvidációk és 6. egyéb hirdetmények volnának azok a helyes alcímek, melyek alatt a közzétételnek történnie kellene. Ugyancsak helyesnek tartanok, ha az egyes közleményekben előforduló vezetéknevek dűlt betűkből (miként ez a «magánhirdetések kivonata* című rovatban) szedetnének, ami által az összes közlemények áttekinthetőbbé tétetnének. Megjegyezzük, hogy ezen «reform» ke-