Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 29. szám - Mens Sana [törvénykezési szünet]

116 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 29. SZÁM. költségeinek viselése alól mentesíti a késedelmes adóst, a 15., 17. és 19. § pedig a moratóriumra jogosultak elleni végrehajtás és árverés költségeit hárítja vissza a hitelezőre. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy ezek a költségek a hitelező ügyvédjének munkadíját csökkentik, hiszen jól tudjuk, hogy ma, a készkiadásos megállapodások világában alig van olyan ügyvéd, aki behajtási ügyben saját ügyfelétől a díjszabásszerinti költséget igényelhetné. Az a hang, mely az igazságügyminiszter úr ígéretekkel teli, biztató és reményt keltő beszédeiből szól hozzánk, Jákob hangja. De az a kéz, amely minden alkálinál megragad az ügyvédség helyzetének súlyosbítására, Ézsau keze. Ki ne gondolna a gazdamoratóriumrendelet idézett szakaszainál gróf Bethlen István emlékezetes debreceni beszédére? Nos, a rendelet gondoskodik arról, hogy az ügyvédek betartsák a volt miniszterelnök úr által indikáltnak tartott fogyókurát és hogy az ügyvédség — mely szinte egyedül maradt meg a kormányzattól független hivatásnak — tovább gyengüljön, e. i. Adalékok a Te. 74. §-a, illetőleg az 5610/1931. M. E. sz. rend. 24. §-ához. Mióta az egyes hitelügyi kérdések szabályozása tárgyában 5610/1931. M. E. sz. alatt kiadott rendelet 24. §-a értelmében a végrehajtás alá vont ingóságokat a becsértékük kétharmadrészénél alacsonyabb árban eladni nem lehet, a megtartott árverés pedig azért maradt sikertelen, mert a kikiáltási ár kétharmadrészét elérő vételi ajánlat nem tétetett, a végrehajtatok — rendszerint már az árverési jegyzőkönyvben — kérelmezték a hivatkozott rendeletszakasz 3. bekezdése alapján a becsértéknek újabb megállapítását, mire a bíróság végzésiltg utasította a kiküldöttet, hogy a megkísérelt árverésen el nem adott ingók forgalmi becsértékét hites becsüs közbenjöttével állapítsa meg. E gyakorlattal szemben a legutóbbi időben a budapesti közp. kir. járásbíróság sorozatosan utasítja vissza a becsérték újabb megállapítása iránt előterjesztett ilyen kérelmeket azzal az indokolással, hogy: «az 5610/1931. M. E. sz. rendelet 24. §-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében újabb becslésnek csak az esetben van helye, ha az árverés megtartása a helyhatósági bizonyítványban megállapított becsérték alapján kíséreltetett meg s az árverés sikertelen maradt*. A központi kir. járásbíróság e hivatalos álláspontja szerint ugyanis a rendelet idézett szakaszának 2-ik bekezdése alapján a végrehajtást szenvedő vagy bármely érdekelt helyhatósági bizonyítvánnyal tanúsíthatja, hogy az ingóság a végrehajtási jegyzőkönyvben feltüntetett becsértéknél nagyobb, mely esetben az árverés alá kerülő ingóságot ezen nagyobb áron kell kikiáltani. Csak ha az ily módon, tehát helyhatósági bizonyítvány alapján megállapított magasabb b( csért ék kétharmadrésze nem éretett el az árverésen, van helye a hivatkozott rendelet szakasz utolsóelőtti bekezdése alapján a becsérték újabb megállapításának. Ha azonban az árverésen a kikiáltási ár a végrehajtási jegyzőkönyvben feltüntetett eredeti becsérték volt és ennek két harmadrésze nem éret ett el, akkor a rendelet alapján a becsérték újabb megállapításának nincs helye. Ebből pedig az következik, hogy az a végrehajtató, akinél a bírói kiküldött — esetleg még az 5610/1931. számú rendelet életbelépte előtt — oly magas becsértéket állapított meg, hogy e mellett az ingóságok sohasem volnának elárverezhetők, ezen becsértéknek leszállítását nem az idézett renddel, hanem csakis a Te; 74. §-a alapján érheti el, amely §-nak csupán utolsó bekezdését helyezte az 5610. számú rendelet hatályon kívül. E törvényhely szerint pedig «legkésőbben az árverés határnapját megelőző tizedik napon a költségek előlegezése mellett bármely érdekelt kérheti, hogy az ingóságok árverésére kitűzött határnapra a bíróság szakértőt rendeljen ki a végből, hogy az árverésre kerülő ingóságok értékét megállapítsa)). Összehasonlítva már most a Te. 74. §-a és az 5610/931. számú rendelet 24. §-a alapján történő becsléseket, a következő különbségek állapíthatók meg : 1. a Te. 74. §-a szerint minden esetben lehet új becslést kérni, míg a rendelet 24. §-a szerint csak akkor, ha az árverés megtartása helyhatósági bizonyítvány alapján jelemelt becsérték alapján kíséreltetett meg és eredménytelen maradt, 2. a Te. 74. §-a alapján legkésőbb az árverés határnapját megelőző tizedik napon lehet új becslést kérni, a rendelet 24. §-a ilyen időbeli korlátozási nem ismer, 3. a Te. 74. §-a értelmében a becslés csak a költségek előlegezése, tehát elnöki letét behelyezése mellett kérhető, a rendelet 24. §-a szerint a költségek előlegezésére nincs szükség. Szőke Jenő. Sajtószemle. Királyi Közjegyzők Közlönye júniusi száma. Körösi Bertalan : «A királyi közjegyzőség szervezeti refonnkérdései» című tanulmányának második része az új közjegyzői állások rendszeresítésének kérdésével foglalkozik. A közönség és a közjegyzőség> érdekei nem ellentétesek, mert nem érdek az, hogy több közjegyző legyen, mint amennyi megélni tud. A kerületi beosztás mellett érvel. Rónay Tibor: «A magyar közjegyzőség megalakulása és fejlődése)) című hoszszabb cikksorozatának befejező közleményében «tanulságok» címen az ügyvédi numerus clausus mellett és a közjegyzők okira t készít ési joga ellen érvel. Barcs Ernő : (Az aláírások hitelesítésének illetéke és a címpéldányok kiállításának alakja» című cikkében áz illeték felemelésével kapcsolatban az 5100/1931. M. E. sz. rendelet 19. §-ának 1. és 2. bekezdésével foglalkozik és címpéldánymintákat közöl. Csákány Albert: «A külföldön használandó okiratok hitelesítésére vonatkozó jogszabályokról)) cikkezik. Csehszlovák Jog június 23-i száma Spectutor érdekes cikkben fejtegeti, hogy milyen káros kihatása lehet annak, ha az ítélőbírák pénzbeli jutalmazásánál a «punktiky»-t veszik alapul. Ez a pontrendszer nem a bírói munka kvalitására fekteti a súlyt, hanem a kvantitásra és ez nem egyeztethető össze az igazságszolgáltatás követelményeivel. Általában helytelen és megalázó a bírák «jutalmazása», ami azelőtt ismeretlen volt, törvényen alapuló bírói pótlék helyettesítette, .most pedig a javadalmazás ilyen fokofelügyeleti hatóság kénye-kedvétől függvén — a bírói függetlenség rovására megy. — Június 30-i számában a lap első helyén foglalkozik az igazságügyminisztérium törvényjavaslalával, mely a Legfelső Bíróság székhelyét Brünnből Prágába áttenni tervezi. A lap szükségesnek tartja a reformot. Hamvai Lajos ((Vadvirágok a törvénylátás kertjében» című cikkében három érdekes esetet közöl, melyeknél rámutat egyes jogszabályok visszásságára és oda konkludál, hogy a törvényhozónak lépést kell tartania a törvénykijátszásra fordított fortéllyal. Igazságügyi vonatkozású rendeletek. 3400/1932. M. E. számú rendelet a mezőgazdaságnak az 1932—33. gazdasági évre nyújtandó kedvezmények tárgyában. (Bpesti Közi. 143. szám.) 3450/1932. M. E. számú rendelet a mezőgazdaságnak az 1932—33. évre nyújtandó kedvezményekkel kapcsolatos átmeneti intézkedések tárgyában. (Bpesti Közi. 143. szám.) 3510/1932. M. E. számú rendelet a külföldi intézményhitelek és egyes rövid lejáratú más külföldi hitelek fokozott biztosítása tárgyában. (Bpesti Közi. 143. szám.) 3630/1932. M. E. sz. rendelet az Országos Hitelügyi Tanács működésének meghosszabbítása tárgyában. (Bpesti Közi.. 146. szám.) 97,243/1932. P. M. sz. rendelet az 1932— 33. évre érvényes gabonajegyek forgalomba bocsájtása tárgyában. (Bpesti ^Közl. 146. szám.) 97,437/1932. P. M. sz. rendelet a textiliák forgalmi adóváltságával kapcsolatos fizetési kedvezményről. (Bpesti Közi. 146. szám.) 3640/1932. M. E. sz. rendelet az Országos Hitelügyi Tanács 17/1932. sz. határozatának közzététele tárgyában. (Bpesti Közi. 147. szám.) Világosítsa fel a közönyös és kétkedő kartársakat az írógépszolgálat óriási előnyeiről. Ne lopja az idejét az alperesi vétíveknek a bíróságnál való kutatásával, hanem vegye igénybe az ügyvédi vétíveket, mert ezek révén minden önt érdeklő kézbesítésről a netán hiányzó eredeti vétívet tökéletesen pótló vevény-másodpéldány útján kap azonnali értesítést. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Géczy Kálmán.