Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 28. szám - Országos Ügyvédi Értekezlet [1932. június 23-i ülése]

ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 28. SZÁM. Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyv*'. A törvényszéki lift. Mottó: Az energia nem vész el. Átalakul hővé! A budapesti törvényszék három emeletén naponta körülbelül 500 ember rójja a lépcsőket, ami évente kereken egymillió emelet megmászását jelenti. Átengedjük szenvedélyes matematikusoknak annak kiszámítását, hogy ez a teljesítmény kilogramm-munkában mit jelent és hány kalória meleget termel, mert szerencsére e sok energia nem vész el a természetben, hanem átalakul hővé. íme, újabb feladat, technikusainknak : e rengeteg kalória gyakorlati felhasználása. Hisszük, hogy ennek a megoldását is előbb-utóbb meghozza a jövő. De addig is volt egy szerény közbevető indítványunk: lássuk el a budapesti törvényszéket is páternoster felvonóval, ahogy ez a központi járásbíróságon is közmegelégedésre évek óta funkcionál. Az ötletet egy ügyvédbaráti társaság feje magáévá tette és ügybuzgalmára jellemző alapossággal odáig érlelte, hogy egy nagy fővárosi felvonógyár hajlandónak nyilatkozott a lift nngyenes» megépítésére azzal a vállalt kockázattal, hogy 10 évi lift pénzből próbálja amortizálni tekintélyes befektetését és az eredményre való tekintet nélkül a liftet akkor ingyen az állam tulajdonába átengedi. Az állam azonban nem fizikus s így nem ért az energiák átalakulásához, nem is hőtechnikus, tehát nem érdekli a kalóriák elpusztulása, nem gyáros, tehát nem törődik az évi egymillió emelet megmászásának felesleges időpocsékolásával, hanem pontos és kötelességtudó tisztviselő lévén, tartja magát szigorúan a paragrafushoz : versenytárgyalásra szólította fel «ingyenlift építéséreo a lifteseket. Eredmény: mínusz egy az állam javára! Azaz jelentkező nincs, az egy ajánlattevő pedig visszavonta ajánlatát. Az ügyvédinfanteristák meg rójják tovább az emeleteket gyalogszerrel és talán in in is fordul meg gondterhelt agyukban az' a groteszk gondolat, hogy a rendszeres energia-, hő-, idő-, cipőtalp-, tüdő- és idegfogyasztás értékveszteségéből egy tucat remek kecskebőrrel kipárnázott liften is utazhatnának. Egy építészmérnök. Szemle. A zárt ügyvédség gondolata feltartóztathatatlanul halad á megvalósulás felé.* Az Ügyvédi Közlöny legutóbbi száma Zsitvay igazságügy miniszter ésDésiGéza, az ügyvédi érdekek egyik leghivatottabb szószólója, tehát két a legilletékesebb helyről jövő nyilatkozatot tartalmaz e tárgyban, bizonyságául annak, hogy ütött az utolsó óra. * A zárt ügyvédség intézményének hívei tényleg szaporodnak, ami azonban nézetünk szerint nem jelenti, hogy az meg is fog valósulni. Készséggel helyet adunk azonban minden indítványnak, mely az ügyvédkérdés problémájának megoldásával foglalkozik, ha nem is egyezik álláspontunkkal. (Szerk.) A zárt ügyvédség ellenzői is kénytelenek elismerni, hogy a zárt ügyvédség gondolatával az ügyvédségnek mind szélesebb rétegei kénytelenek a viszonyok kényszerítő ereje folytán megbarátkozni, a sok szépen hangzó panacea mellett mégis csak ez az egyetlen kiút, amely ha az idősebb ügyvédi generációnak már nem is fog kalácsot juttatni, de legalább a fiataloknak a mindennapi kenyér megszerezhetósének lehetőségét fogja biztosítani. Nem lehet egy foglalkozási ágat az egyik oldalon eltiltani attól, hogy ügyfeleket egyéb foglalkozási ágakban elismert és elfogadott módokon szerezhessen, hogy magát reklamirozhassa stb., azonfelül megkövetelni tőle az erkölcsi mértéknek, a gondolkodásnak magas nívóját, a másik oldalon pedig a szaporodjatok a végtelenségig álláspontra helyezkedni. Kartársak előtt nem kell ismételten hangsúlyozni és kiemelni, hogy hivatása magaslatán csak egy anyagi gondoktól mentes ügyvédi kar állhat és az angol ügyvédség nagy tekintélyét és egészen kivételes társadalmi pozícióját nagyrészben ennek a körülménynek köszönheti. A szabadság bizonyára magasztos gondolat, de annak gyakorlása rendkívüli időkben megfelelő korrektívumokra szorul, amelyeket vakon elutasítani éppen oly hiba, mint a szabadság gondolata elől elzárkózni akkor, amikor az jelenti az éltető elemet. Szépen fejezi ki ezt a gondolatot Dési Géza az Országos Ügyvédi Értekezlet alkalmából mondott pohárköszöntőjében, amidőn azt hangsúlyozta, hogy «az elméletekért ne áldozzuk fel az élet gyakorlati előnyeit. Tegyük el az elméleteket boldogabb, szebb és jobb időkre, amikor újra felvehetjük a régi boldog Magyarország ügyvédségének ünnepi köntösét. Addig pedig hétköznapi ruhában dolgozzunk a szebb és jobb holnapért.. .» A józan reálpolitikusnak szavai ezek, éppúgy mint Zsitvay igazságügyminiszternek a nála tisztelgő Országos Ügyvédi Értekezlet tagjaihoz intézett ama kijelentése, hogy «a jövő érdekében és elsősorban a nagy tapasztalatokkal, de könyökkel nem rendelkező úgyvédek érdekében — jól esik e megértő szavakat hallani a magyar pecsét őr szájából — meg kell barátkozni, hozzáteszem, hogy demokratikus és autonóm alapon a numerus klausus gondolatával)). Amidőn jelen sorok írója öt évvel ezelőtt a Budapesti Ügyvédi Kamarának 1927. tavaszán tartott közgyűlésén és azt követőleg a karon belül és kívül az ügyvédi közvéleménynek csak kis részétől támogatva és annak kifejezett hangsúlyozásával, hogy ezt a végszükség által reánk kényszerített lépést «a magyar ügyvédség nagy tradícióinak szelleme nekünk meg fogja bocsájtani» (Jogtudományi Közlöny 1927. június 15-i száma) a zárt ügyvédségnek átmenetileg való megvalósítása érdekében harcot indított, tette ezt abban a biztos tudatban és attól az azóta, sajnos, szomorú valósággá vált aggodalomtól vezérelve, hogy kis országunkban az ügyvédi kereseti lehetőségek évről-évre csökkeni fognak, tehát le kell ereszteni — hacsak átmenetileg is — a sorompókat, nehogy végveszedelembe kerüljünk. A részletek — kétségtelen — hogy alapos megfontolás tárgyává kell hogy tétessenek, de szilárd meggyőződésem, hogyha az elv maga győzedelmeskedik, a megfelelő formát megtalálni karunk kitűnőségeinek bizonyára sikerülni fog: Örömmel állapítom meg, hogy jelenlegi igazságügyminiszterünk éppoly megértést és jóindulatot tanúsít e kérdésekben, mint azt annakidején az akkori igazságügyminiszternél Pesthy Pálnál volt ismételten alkalmunk tapasztalni, és most már csak a sok sebtől vérző karon áll, hogy újból ne hagyja magát normális időkben bizonyára felemelően ható, de anyagi gondokkal küzdő tömegek fülében diszharmónikusan hangzó jelszavak által befolyásoltatni. Jam proximus ardet. .. Kelemen Frigyes Ottó. Sajtószemle. Kereskedelmi Jog július 1-i száma Blau György : «Az új uzsorátörvény» című cikkében összehasonlítja az új törvényt a régivel. A kettő közötti főkülönbség, hogy a régi elsősorban büntetőtörvény volt, az új a súlyt a magánjogi vonatkozásra fekteti. Fenyves Béla : «A részvénytársaság igazgatósági tagjainak cégjegyzési jogosultságai). A Kúria 58/1914. sz. elvi határozatával és az ennek nyomán hozott Pk. IV. 350/1932. számú döntésével foglalkozik. Vitatja, hogy a K. T. 184. és 186. §-aiból nem következik az igazgatósági tagok cégjegyzési jogosultsága, csak a passzív képviseleti jog. Fonyó György : «Baleseti károsult törvényes zálogjoga a biztosítási összegre». Az osztrák hasonlótárgyú törvényes rendelkezéseket kívánja de lege ferenda alkalmazni. Szenté Lajos a szemlerovatban «Tvt. vagy Védjegytörvény)) címen Palágyi Róbertnek a Jogtudományi Közlöny május 7. és 21-i számaiban megjelent és hasonlótárgyú cikkeivel foglalkozik. A mellékletként megjelenő Kartel című szemlében Kelemen Sándor : «A kartelek és a világkrízis» címen elmélkedik. A lap ismerteti a kartelek jogi helyzetét Franciaországban. Törvények. 1932 : XI. tc. a Genfben 1931. július 18. napján kelt magyar-német Kereskedelmi Szerződés életbeléptetése tárgyában. 1932: XII. tc. a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszteri állás megszüntetéséről. 1932: XIII. tc. a m. kir. rendőrség fegyverhasználati jogáról. 1932 : XIV. tc. az 1932—33. évi költségvetésről. 1932: XV. tc. az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szóló 1930 : XLVI. tc. módosításáról és kiegészítéséről. Ne kicsinyelje le az ügyvédi vét ív előnyeit, mert sok kicsi sokra megy. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulal nyomdája : Géczy Kálmán.