Ügyvédi Közlöny, 1932 (2. évfolyam, 1-49. szám)

1932 / 3. szám - A meggyilkolt ügyvéd

12 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 3. SZÁM. P. M. körrendelet 42—82. §-ai értelmében kell foganatosítani és a végrehajtási díja­kat az idézett rendelet 72. és 73. §-ai értel­mében kell a végrehajtást szenvedő fél terhére felszámítani és elszámolni)). Ennek a körrendeletnek törvényt éitel­mező álláspontját a kir. kincstár végre­hajtató felfolyamodásai folytán a budapesti kir. törvényszék két fellebbviteli tanácsa- is magáévá tette és kimondotta, hogy «a Pp. 762. §-a nyomán kialakult bírói gyakorlat szerint a községi bíráskodás értékhatárát meg nem haladó ügyekben a végrehajtás foganato­sítása végett akkor is megkereshető a községi elöljáróság, ha a végrehajtás elrendelésének fizetési meghagyás az alapjai). (21. Pf. 12.212/1930. sz.) Minthogy pedig a Te. életbelépése előtt fennállott ez a jogállapot semmiben sem változott, nyilvánvaló, hogy az ilynemű követelések behajtását a végrehajtató tet­szése szerint vagy a járásbírósági kiküldött vagy a községi elöljáróság (városokban adó­számviteli osztály) útján szorgalmazhatja. Az OTI-val szemben teljesítendő bejelen­tési kötelezettség 24 órai késedelemmel való teljesítésének súlyos következményei. Érde­kes ügyben hozott most határozatot a m. kir. munkásbiztosítási felsőbíróság. Egy nagy építési vállalkozó cég, amely 400 alkal­mazottat foglalkoztat, heti bejelentési jegy­zékkel tartozik munkásait az OTI-nál be-1 jelenteni, amely bejelentési jegyzék minden­kor a következő hó 15-ik napjáig nyújtandó be. Az 1927. július havára vonatkozó be­jelentési jegyzék (a 400 munkásra való tekintettel egy vaskos kötet) 1927. augusztus 16-ig lett volna benyújtandó, miután aug. 15-e ünnepnapra esett. A cég el is készí­tette a bejelentést és miután a bejelentési kötelezettség kellő időben teljesítettnek tekintendő, ha a bejelentés az ennek be­nyújtására nyitva álló határidő utolsó nap­ján postára adatik, átadta a bejelentést az egyik szolgájának azon meghagyással, hogy azt még aznap adja postára. A szolga azon­ban estefelé, postára menet, rosszul érezte magát és úgy okoskodott, hogy elvégre mindegy, akár most postán adja fel a be­jelentést vagy másnap személyesen be­viszi, az OTI postára adás esetén sem kapja azt meg korábban, sőt valószínűleg későb­ben, s a nélkül, hogy arról a cégnek szólt volna, hazament és másnap személyesen vitte be az OTI-hez a bejelentést. Az* OTI azonban a bejelentést elkésettnek nyilvání­totta, és a céget kb. 500 pengő joghátrány­nyal sújtotta azon a réven, hogy a bejelen­tési időszak folyamán kilépett munkások járulékait a bejelentés késedelmes beadása címén a bejelentési időszak lejártáig számí­totta fel a cég terhére. Hiábavaló volt a felszólamlási eljárás során a cég minden érvelése, hogy t. i. a pénztár a postáraadás esetén sem kapta volna meg korábban a bejelentést, továbbá, hogy a cég eljárása vétlen és így, ha a benyújtás késedelmes­nek is vétetnék, a késedelem vétlensége folytán a cég 500 pengő joghátránnyal nem sújtható, az OTI arra a merev álláspontra helyezkedett, hogy a vonatkozó törvényes rendelkezések semmiféle kivételt e tekin­tetben nem ismernek és így a mulasztás vétlenségének igazolása még csak szóba sem kerülhet. Amennyiben a bíróságok az OTI ezen álláspontját magukévá tették volna, úgy ez lett volna Magyarországon az elkép­zelhető legsúlyosabb bűncselekmény azon vonatkozásban, hogy ez lett volna az egyet­len, amelynél még vétlenség igazolása sem mentesített volna az azzal kapcsolatos jog­hátrányoktól. Szerencsére a bíróságok nem voltak haj­landók így értelmezni az OTI javára meg­hozott törvényeket ós már a budapesti kir. munkásbiztosítási bíróság I. fokban hozott ítéletével belyl adott a, felperes keresetének és hatályon kívül helyezte az OTI bírság­jellegű kivetését tartalmazó fizetési meg­hagyást azzal az indokolással, hogy a fel­peresi cég mulasztása vétlen volt és így vele szemben a bírságjellegű pótjárulékok felszámítása helyet nem foglalhat. A m. kir. munkásbiztosítási felsőbíróság helyben­hagyta az elsőbíróság ítéletét s indokolásában még megtoldotta annak kimondásával, hogy miután postáraadás esetén sem juthatott volna korábban az OTI a bejelenlés bir­tokába, mint ahogy az személyes beadás folytán került, márpedig az előző napon való postáraadás esetén a bejelen+és kellő időben történtnek lett volna tekintendő, ennélfogva késedelem meg sem állapítható. Az élet felfogásához minden tekintetben helyesen simuló I. 83/1930. számú ítélet elvi jelentőségű, mert ennek folytán a felek a bejelentések közvetlen benyújtása esetén még egynapi türelemhatáridőhöz jutnak, és a pénztár büntető szankciókat ezentúl a közvetlen benyújtások esetén nem alkal­mazhat, ha a felek igazolni tudják, hogy a benyújtási határidő alatt eszközölt postai feladás esetén sem jutott volna az OTI korábban a bejelentés birtokába, mini ahögy ahhoz a közvetlen benyújtás folytán tény­leg jutott. Sajtószemle. A kamatról szóló új jogszabályok. Va­rannai István előadása a miskolci ügyvédi kamarában. A miskolci ügyvédi kamara ki­adása. A kis füzet nemcsak az érvényben lévő kamatjogszabályok összefoglalása, ha­nem egyúttal nagyon elmés kritikája a kamatkérdésben évek óta uralkodó rendszer­telen és a való élettel nem számoló törvény­alkotásnak, melynek betetőzése a/, 5610— 1931. számú rendelet, melynek szerző sze­rint — és ebben feltétlen osztjuk nézetét — egyedüli előnye, hogy a végletekig kiélez­vén a gazdasági érdekek és a hatályos jog­szabályok közötti diszharmóniát, talán siet­tetni fogja a kamatkérdés egységes törvény­hozási megoldását. Polgári Jog decemberi száma if j. Szigeti László : «A magánjogi felelősség újabb alak­jai» című cikkében rámutat arra, hogy ma­gánjogunkban mindinkább előtör az egyéni felelősséggel szemben a szervezeti felelős­ség elve, mely a tárgyi felelősségen túl gyak­ran a neki idegen kötelem jogkörébe is be­vonja az egyént. Borsody Miklós : «A lefog­lalt követelésbehajtására kirendelt ügygond­nok felperessógi jogárób) ír, a Kúria 5179— 1918. és a budapesti kir. ítélőtábla 4868— 1928. számú két egymással élesen szemben­álló határozatával kapcsolatban. Alföldy Ede: «A bizonyítékok szabad mérlegelése és a tanúságtétel megtagadása)) című cikké­ben a szabad mérlegelés elve szempontjá­ból aggályosnak találja a kir. Kúria III. 8062/1930. számú határozatában kimondott jogelvet, hogy a tanúságtétel megtagadásá­ból általános következtetést vonni nem le­het, és ez a tény mérlegelés tárgyává sem tehető. Török János tv. jegyző: «A tör­vénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930. évi XXXIV. tc.-nek a végrehajtás elrendelé­sére vonatkozó rendelkezéseinek a gyakor­latban felmerült hiányosságaival és hibái­val)) foglalkozik, melyekre magunk is már gyakran rámutattunk. Ballá Ignác «a jogi irodalomban mindgyakrabban felbukkanó arányosító végrehajtás eszméivel* foglal­kozik. Magyar Pál: «Hitelgazdálkodás és állami ellenőrzés)) címen inkább politikai, mint jogi érvekkel bírálja az elmúlt kor­mányzat hitelgazdálkodását. Magyar Törvénykezés december hó 25-i száma közli a 6900/M. E. sz. úgynevezett transzferre ratórium-rendeletet, továbbá a 45,000/931. I. M. sz. rendeletet a korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaság­ról szóló 1930 : V. tc. végrehajtása tár­gyában. Közli továbbá a kir. Kúria 45— 46—47. és 48. sz. polgári jogegységi, vala­mint a 29. és 30. számú büntető jogegységi döntvényeit. Magyar Jogélet november —decemberi száma Szőke Gyula: «Concordra parvae res crescunt» című cikkében a nagy pusztulás­ban összefogásra biztatja az elkövetkezendő választásokon a kartársakat. Vekerdy Géza : «Az úgyvédi kar és vezetői)) címen külön­lenyomatban is megjelent cikkében éles támadást intéz a kar és különösen a Buda­pesti Ügyvédi Kamara jelenlegi vezetősége ellen és felveti a felelősség kérdését az elmúlt években az ügyvédi kart ért számos sére­lemért. Bernhardt Miksa: «A Kúria és az OHE» címen foglalkozik a legfelsőbb bíró­ságunk két legújabb csődjogi jogegységi döntvényével, és azt a következtetést vonja le, hogy az OHE szükségtelen, mint intéz­ménynek semmi létalapja nincs, de az ügy­védség egyetemére nézve rendkívül káros. Kovács József miskolci ügyvéd : «Kenyér és orvosfág» című, a szerkesztőhöz intézett levelében a miskolc—lillafüredi Vándor­gyűlésre visszaemlékezve, az ügyvédség köz­ismert panaszaival foglalkozik. Ne felejtse el tárgyalások megkezdése előtt a jegyzőkönyvek, tárgyalások berekesz­tése után az ítéletek iratmásolatainak meg­rendelését. Ne törje a fejét, hogy mi történt a mult tárgyaláson, hanem vegye igénybe a jegyző­könyvek iratmásolatait. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-98.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Géczy Kálmán,

Next

/
Oldalképek
Tartalom