Ügyvédi Közlöny, 1931 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1931 / 14. szám - A párizsi stagiairek idei első conferance-a [...]

14. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 63 korlátozták, továbbá solicitor, barrister­jelölt és 21 éven aluli egyén nem vezethető be vendégül. Feltétel az is, hogy a beveze­tett vendégnek ugyanolyan neműnek kell lenni, mint a bevezető barrister, tehát ha a barrister férfi, akkor csak férfivendéget hozhat magával ós megfordítva barristernő csak nőt. Végül a vendégnek ugyanazon asztalnál kell ülnie, amelynél az a barrister ül, aki őt bevezette. Amikor azonban a bencher-ek tartják saját vendégeik részérc az ú. n. grand night (nagy estet), azon csak a barristerek és a jelöltek vehetnek részt. Az első ilyen vendégestet f. é. május 7-én tartották meg. A bevezetett vendégnek az a 'privilégiuma van (the privihge of dining­in-hall), hogy vendéglátójával a Hallban ebédelhet. A megjelent tizenkét vendég kö­zül egy hölgy is volt, kit egy barristernő vezetett be. A vendégest az Inn tagjainak teljes megelégedésére folyt le, minélfogva elhatározták, hogy minden tervi time-b&n egy vendégestet tartanak, melynek napját az Inn kincstárnoka határozza meg. Úgy a napisajtó, mint egyik jogi lap humorosan foglalkozott avval az incidenssel, •ami a Lincoln's Innhen történt. Az idén március hónapban a ritka zord idő elől néhány vadkacsa az Inn kertjébe menekült, holott az Innhe senki idegen be nem lép­het. A The Times a kacsákkal két cikkben foglalkozott a fenti értelemben, akkor, mi­kor meglelték őket a kertben, a másikban pedig, midőn onnan eltávoztak. Az egyik jogi szaklap pedig azt írta, hogy a kacsák valószínűleg azt hitték, hogy term time varj, és így ha ott ebédelnek, ez nekik csak hasznára válhat. Téves volna azonban az a hiedelem, hogy ez a humorizálás az angol bart körülvevő előkelőség és exkluzivitás kigúnyölása. Az angol a rendkívüli nagy állatszeretetével sokszor szereti az állatot személyesíteni és evvel kapcsolatosan hu­morosan azt érzékeltetni, amit máskor ko­molyan mond el. Dr. Admeto (láza. Az ügyvédi gondosság határai. A német Reichsgericht egy ítéletében olvassuk : (Hi­vatalos gyűjtemény, 104—111.) Egy francia cég javára egy német ügyvéd a német birodalmi vasutak ellen 6000 biro­dalmi márka s járulékainak fizetése iránt elsőbírói, de jogorvoslatra való tekintet nél­kül végrehajtható ítéletet nyert. Kérte a végrehajtás elrendelését és azt a vasút ingat­lanaira és követeléseire foganatosította, fi­zetés után a másodbíróság a kielégítési végre­hajtást a . vasút panaszára szabálysértőnek minősítette, mire a vasúttársaság az ügyvé­det a kifizetett 7753 márka tőkének és 8 % kamatainak visszafizetésére perelte. Az alapperben a másodbíróság a végre­hajtható elsőfokú ítéletet időközben meg­változtatta és a birodalmi vasutakat csak 2500 márka megfizetésére kötelezte. A vasút pere az ügyvéd ellen nem vezetett ered­ményre. Döntő kérdés volt, vájjon vétkes­ség terheli-e az ügyvédet azért, mert a hes­sani jog azon rendelkezését nem vette figye­lembe, mely szerint a hitelező az ilyen köz­érdekű intézményt előre írásban figyelmez­tetni tartozik arra, hogy végrehajtható bírói határozata van és csak a kellő figyelmez­tetést követő egy hónap múlva foganatosít­sál ja. a végrehajtást. A legfelsőbb német bíróság abból indult ki, hogy jogi tévedés ki­zárhatja a vétkességet. Ehhez azonban az szükséges, hogy a tévedés menthető legyen ; a tévedőnek a forgalomban megkívánt gon­dosság mellett is azon téves jogi felfogáshoz kellett jutnia, hogy az ő kártokozó cselek­ménye megengedett és jogos. Az alperes javára szól, hogy a birodalmi vasutakról szóló törvény nemrégen lépett életbe ; az a kérdés, vájjon a birodalmi vasutak keres­kedelmi társasági jellegük ellenére is köz­jogi jellegű intézmény, a legfelsőbb bíróság által csak később tisztáztatott. Az alperes azon álláspontját, hogy a birodalmi vasutak nem esnek a közjogi intézmények fogalma alá, az elsőbíróság is osztotta. A másodbíró­ság is csak a birodalmi vasutak ingatlanára, foganatosított foglalást semmisítette meg, de érintetlenül hagyta a vasutak kövei élé­seire vezetett foglalást, ezen kérdésben fel­merült jogi tévedése alperesnek ennélfogva menthető. Nem volt igazolható az sem. hogy az alperest a jóerkölcsökbe ütköző maga­tartás terheli. A fellebbezési bíróság meg­állapította, hogy az alperesi ügyvéd a másod­fokú bíróságnak azon határozatát , mellyel a. kielégítési végrehajtást elrendelő határoza­tot megváltoztatta, a foganatosítás időpont­jában még nem kapta kézhez. Az a sürgős­ség, mellyel az alperesként, szereplő ügyvéd a kielégítési végrehajtás foganatosítását szor­galmazta, avval magyarázható, hogy a hat év óta függőben lévő perben ügyfele javára meghozott ítéletnek hatályt akart szerezni, éspedig olyan ellenféllel szemben, aki meg­bízója ellen mindenféle jogi eszközzel harcolt. Olyan ítéletet, melyet a bíróság jogorvos­latra való tekintet nélkül végrehajthat ónak nyilvánított, jogosítva van az ügyvéd a le­hető legsürgősebben foganatosítani. A párizsi stagiairek idei első conferance-a. A francia közéleti események legnevezete­sebbjei közé tartozik a párizsi barreau sla.giaire-jeinek az igazságügyi év elején tartott első conferance-a. Ez évben ez de­cember hó 4-ón tartatott meg ősi szokás szerint a párizsi ügyvédi rend nagy könyv­társzobájában. Az ülésen a nemrégen meg­választott új batonnier, Maitre Léouzon le l)uc elnökölt. Jelenvolt a kormány néhány tagja, köztük Leon Berarcl igazság­miniszter, Louis Eollin kereskedelemügyi miniszter, Cathala helyettes államtitkár. A párizsi h; rreau meghívottjaf'között lát­hatók voltak a francia és külföldi (belga, svájci, csehszlovák, lengyel) barreauk és nemzetközi jogászi szervezetek kiküldöttjei, a francia felsőbíróságok tagjai és természe­tesen a volt batonnier-k és a barreau vá­lasztmányának tagjai. Az elnöklő batonnier a hősi halált halt ügyvédek megemlékezése és a conferance-ok titkárai díjának odaítélése után finoman szerkesztett beszédben magas ívelésű sza­vakkal hódolt közvetlen elődjének, Poincaré­nak, ki megrendült egészsége miatt kényte­len volt e tisztségéről lemondani. Ezután a hagyományoknak megfelelően a szorosan vett ügyvédi kérdésekre tért át. Megálla­pította, hogy a stagiairek száma állandó csökkenést mutat, mely körülmény meg­cáfolja azt a véleményt, hogy túlzsúfolt a barreau. Míg 1910. évben 1017, 1931. évben már csak 609 a párizsi barreau stagiaire-jeinek száma. Utóbbi számban pedig bentfoglalta­tik a női stagiaire-k 125-öt kitevő tömege. Annak ellenére, hogy nők is ellepik e pályát és ellenére annak, hogy a párizsi barreau nagy vonzóerejénél fogva sok vidéki ügyvéd jön fel Párizs ha, az ügyvédi rend tagjai számának progresszív csökkenése várható. Ugyanez a helyzet déli Franciaország nagy­barreauinál, ahol — bár az ügyek nagy mértékben szaporodnak — a stagiaire-k száma 60-ról 32-re csökkent vagy Közép­Franciaországban, ahol egy 30 tagból álló barreauban nincs több, mint 12 stagiaire. A stagiaire-k jogi képzésére vonatkozólag megjegyzi, hogy vannak barreauk, így a versaillei, ahol a stagiaire-k minden évben 1200 szegényügyet tartoznak ellátni, vagy a marseillei, ahol a batonnier 30 stagiaÍré­nek naponta 60—70 ügyet oszt ki. Magától értetődik, hogy ezekben díjazás nem jár, illetve a kapott díjat, mely ügyenkinl 22-50 frankot tesz ki, tartozik a stagiaire a barreau nyugdíjpénztárába befizetni. Egyéb kérdések megtárgyalása után a batonnier meleg szavakban emlékezett meg az elmúlt igazságügyi évben elhalt kartár­sakról s ezután befe jezve beszédét, a jelen­voltak nagy tapsokban adtak kifejezést el­ragadtatásuknak. Végül — hagyomány sze­rint — a conferance első két titkára tartott beszédet, az egyik Busson-Billault volt batonnier-ről, a másik pedig Morus Tamás peréről. Meitner Hugó. A berlini ügyvédi kart is súlyosan érinti a gazdasági krízis. A kebelében működő Arbeitsamt der deutschen Bechtsanwalt­schaft-nál 1931. október havában 420 jogász jelentkezett és munkát keresett, közöttük 120 ügyvéd, 170 assessor, 130 referencián de a. hivatalnál mindössze 11 állás várt betöltésre. Szemle. ítélet harmadik személy javára. Har­madik személy javára szóló ügyletekről mindnyájan tudunk, de azt még nem hal­lottuk, hogy bíróság harmadik, perben nem álló személy javára döntse el a pert, a nél­kül, hogy ezt akár a peres felek, akár a harmadik személy kérte volna. íme, itt közöljük a tanulságos esetet : B. Nándor budapesti bej. cég a budapesti közp. kir. járásbíróságnál 27,489/1930. sz. alatt keresetet indít 100 P iránt J. Béla e.-i cég alperes ellen, előadva azt, hogy alperes, mint ügynök, eladott felperes megbízásából D. Bálintnak egy motorkerékpárt, annak vételárára 100 P előleget felvett, azonban azt eladónak nem adta át. Alperes a kereseti tényállításokat nem tagadja, azzal védekezik azonban, hogy a kezeihez befolyt összeg éppen fedezi az ő kikötött jutalékát, amelyet jogosítva van megtartani azért, mert az eladási ügylet felperes eladó hibájából nem ment foga­natba, miután felperes csak az esetben volt hajlandó a motorkerékpárt D. Bálint vevő­nek leszállítani, ha utóbbi a kötlevélben kikötöttnél magasabb vételárat fizet ós a vételár hitelezett részéért megfelelő kezest állít, ós ezen utólagos kikötések folytán J). Bálint vevő az ügylettől elállód.

Next

/
Oldalképek
Tartalom