Ügyvédi Közlöny, 1931 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1931 / 14. szám - Pollák Illés reminiscenciák

ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 61 hanem a fehér asztalnál is. Az ügyvédi vacsoráknak fénypontja Pollák Illés fel­köszönt őj e volt. Az ő toastjai káprázatos 1 űzijátékok voltak. Azzal a különbséggel, hogy a tűzijáték sziporkázó részei nyomta­lanul elenyésznek, míg Pollák Illés szelle­mének szikrái felejthetetlenek maradnak. Lapunk más helyén felelevenítjük azokat a gyönyörű szavakat, melyeket felköszöntó'i keretében az ügyvédi hivatásról mondói I. De a teljesség kedvéért kiegészítjük a ko­moly idézeteket néhány tréfás ironikus ötletével, melyekkel felköszöntó'i! fűsze­rezte. Bizonyára sokan emlékeznek arra, milyen maró gúnnyal ostorozta az igazság­szolgáltatás lassúságát. Legjobb volna, mon­dotta egy ízben, ha az elsőfokú bíróság a földszinten, a másodfokú az első emele­ten, a harmadfokú a második emeleten szolgáltatna igazságot. De úgy, hogy a két emelet nyitott volna és a két felső fórum végig hallgathatná a/ elsőfokú tárgyalást. Az elsőfokú ítéletet azonnal meg kellene fellebbezni és a fellebbezési bíróság nyomban meghozná a másodfokú ítéletet és utána a harmadik fokú kimon­daná az utolsó szót. Más alkalommal tréfásan azt mondotta, hogy három fok túlságosan kevés. Nagyon szép, ha a három fok három különböző módon megindokolt ítéletet hoz, de milyen gyönyörű perspektíva nyílnék, ha három helyett kilencfokú jog­orvoslatnak volna helye. Magnus berlini ügyvédnek «Die Rechtsanwaltschaft» című gyűjteményében Pollák Illés írta a magyar ügyvédségről szóló részt. A budapesti ügy­védek súlyos helyzetét következő szavakkal jellemezte : «Hogy miként tud megélni a 3500 budapesti ügyvéd, az saját maguk előtt a legnagyobb rejtély*. Palásty Irén híres ügyében, midőn a rendőrség kifogá­solta a művésznő túlságosan mélyen ki­vágott ruháját, Pollák Illés egy napilapban foglalkozott a kényes aktával ós a cikkét így fejezte be : «Tant de bruit pour une ­toilette». Befejezésül leírjuk még Pollák egyik leg­nevezetesebb felköszöntőjét, mely annak idején igen nagy feltűnést keltett, előre­bocsátva néhány magyarázó szót. * * * Nagy szenzációja volt.a budapesti ügy­védi karnak, midőn egyszerre hat tagját tüntette ki Ferenc József a in. kir. udvari tanácsosi címmel. Akkor még igen ritka veit ez a kitüntetés, az ügyvédek közül csak Brüll Ignác volt udvari tanácsos. A buda­pesti ügyvédi kör ünnepi lakomát- rendezett a «Méltóságos» kartársak tiszteletére. Brüll Ignác üdvözölte a kitüntetetteket. Miután az egyik udvari tanácsos megköszönte az ünneplést, felhangzott a szokásos «Halljuk Pollák Illést!)) Ezúttal nemcsak azért akar­ták hallani a kollégák a nagy szónokot, mert minden ünnepi lakomának legnagyobb eseménye az ő toastja volt, hanem mert tudták, hogy Pollák Illést politikai okokból súlyos mellőzés érte. A minden oldalról felhangzó «Halljuk»-nak engedve, Pollák Illés felemelkedik. «Nem értem - úgy­mond — az előttem felszólalt kollégámat, aki a hat kitüntetett nevében köszönetet mondott a kitüntetésért ö- felségének, a ma* gas kormánynak, sőt — minthogy szerinte a kitüntetés az egész ügyvédségnek szól — az egész karnak, csak éppen nekem nem. Pedig én voltam az. aki rámutattam arra, hogy ezekre a kitüntetésekre a bonoratior osztálynak van jogos igénye. De a magas kormánynak le kellett szállnia egész a, szalámigyárosokig, míg észrevette, hogy az ügyvédek között is vannak —• szalámi­gyárosok.» •— Viharos derültség percekig lehetetlenné tette a toast folytatását. Mikor végre szóhoz jutott Pollák Illés, így foly­tatta : <<Esküszöm, nem ezt akartam mon­dani. A kormánynak le kellett szállnia a szalámigyárosokig, míg észrevette, hogy az ügyvédi karban is vannak oly kiváló egyé­niségek, akik erre a kitüntetésre érdeniesek». Pollák Illés toastjának élét Baracs Marcell felköszöntője vette el : <<Pollák Illés fel­köszöntője azt a. borkereskedőt juttatja, eszembe, aki halálos ágyán elárulta fiainak, hogy szőlőből is lehet bort, készíteni. Pollák Illés felköszöntőjéből azt láthatjuk, hogy savanyú szőlőből is lehet édes bori ké­szíteni)). Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve­Harc'a postával. A Te. életbeléptetése tudvalevőleg az amúgyis agyonsanyarga­tott ügyvédi kart egy újabb és nem kis teherrel sújtotta, midőn lehetővé tette, hogy nemcsak a bíróságok, de a végrehajtók is posta útján kézbesít hessék hirdetményei­ket és az általuk felvett végrehajtási j< gyző­könyveket. Ezek a postai küldemények portókötelesek. A bürokrácia kifürkészhe­tetlen titka, hogy miért, de tény az, hogy ezeket a,/, iratokat sohasem rendes levél­borítékokban, hanem a legnehezebb pakoló­papírban csomagolva küldik, miáltal még a rendes postai díjakon felül 8—16 fillérnyi súlytöbblctdíjat is kell az ügyvédeknek fizetni, rendszerint olyan ügyekben, mely­ben érdekeltségük már régen megszűnt. Egyes kartársak ez ellen akként igyekeztek védekezni, hogy ezeket a bérmentesítetten leveleket nem fogadták el, midőn is a posta kót-háronmapi késéssel kényszer útján kézbesítette azokat a nélkül, hogy a bér­mentesítési díjat beszedte volna. A kincstár azonban nem hagyta magát, és amint ez a praxis kezdett általánossá válni, a posta kimutatásokat készített az így ki nem vál­tott levelekről ós a Postai Szabályzat 121. § 2. pontja alapján ezeket a díjakat közadók módjára hajtja be. Természetes, hogy a be­hajtás körül újabb költségek merülnek fel az ügyvédek terhére és ezeket a költségeket éppen úgy, mint a bérmentesítési díjakat, a felekre áthárítani lehetetlen. A Te. ezen «bölcs)) rendelkezése, amint láthatjuk, az ügyvédekre nézve újabb ki­adásokat és vexaturákat jelentett, de a pos­tának sínes belőle tulajdonképpen haszna, mert a kétszeres kézbesítéssel, a kimutatá­sok készítésével, a kimutatásoknak az adó­hivatalokhoz való áttételével és a behajtás­sal járó nagy munka egyúttal nagy ki­adást is jelent, amely ezeket a portójöve­delmeket teljesen felemészti. Miután a Te. idevonatkozó rendelkezése nem cogens, .feli vetődik a kórdós, nem lehetne-e az ügyvé­dek ós a posta között egyenlőtlen fegyverek­kel dúló eme áldatlan háborúságnak akként véget vetni, hogy ha az ügyvéd a végre­hajtóval írásban közli, hogy bizonyos ügyek­ben árverési hirdetményekre nem reflektál, mert abban érdekeltsége megszűnt, vagy inert amúgy sem tartja, behajthatónak a követelést, úgy a végrehajtók ne küldje­nek ilyen hirdetményeket, továbbá hogy közönséges levélborítékokat használjanak csomagolópapír helyett ós végül különösen nem sürgős esetekben és helyben, régi mód­szer szerint kézbesítő útján kézbesítsenek és csak kivételesen sürgős esetekben él­jenek a Te. által adott postai kézbesítés lehetőségével. A törvénykezési illetékszabályok megvál­toztatása. Klug Emil és Mezey Sándor indít­ványai. Az ügyvédség tudatában van annak a szükségnek, mely az illetékek emelését elodázhatatlanná lette, s indítványai az állam pénzügyi bevételeinek csökkentésére nem irányulhatnak. Az adók és illetékek emelését azonban csak a jelenlegi pénzügyi helyzettel s csupán a pénzügyi krízis ide­jére találja, indokolhatónak. Ezért indítvá­nyozzuk: 1. Mondassók ki, hogy az 5100— 1931. M. E., illetve az 5800/1931. M. E. sz. rendeletekben foglalt illetékfelemelések, mint szükségilletékrendelkezések hatálya csak addig az időpontig tart, ameddig az egyenes adózás terén életbeléptetett szükségadók hatályban fognak maradni. Ez időpont el­telte után olyan új, lényegesen leszállított tételeket tartalmazó törvénykezési illeték­rendszer lépjen életbe, amely a pertárgy értékével s ezzel kapcsolatban a felek szo­ciális helyzetével számol s az eddiginél ol­csóbb és rövidebb törvénykezési eljárás el­vét segíti érvényesülni. 2. Az illetéktételek a végrehajtási eljárásban is lényegesen le­szállítandók. Vissza kell állítani azt a sza­bályt, hogy a végrehajtási kérvényben kért zálogjogi előjegyzés, illetve bekebelezés ille­téke a kérvény első példányán rovassék le. 3. Az 5800/1931. M. E. sz. rendelet 2. §-ának 2. bekezdésében körülírt feltétlen ügyvédi felelősség fenntartandó. Az ugyanezen 2. § 3. bekezdésében szabályozott felelősség azon­ban úgy a fél, mint az ügyvéd szempontjá­ból reformálandó, éspedig : Abban az eset­ben, ha az ügyvéd a törvénykezési illetéket, nem rójja le, az illetéket a félre csak egy­szeres összegében vessék ki, s annak ber fizetésére 30 nap alatt kötelezzék, de azzal, hogy ha az előírt illetéket 30 nap alatt be nem fizetné, azontúl bírság fejében annak további 50 %-át is köteles lesz megfizetni. A fél részére e meghagyás ügyvédje kezéhez kézbesíi lessék. Az üuyvéd a fél terhére elő­írt törvénykezési illetékért, éspedig azokért, amelyeket a rendelet idézett §-a körülírt, másodsorban, s csak abban az esetben le­gyen felelős, ha az az ügyfélen a megkísé­relt ha tósági végrehajtási eljárás lefolytatása dacára behajthatatlannak bizonyult. Az ügyvéd fizetési kötelezettsége az erről kül­dendő értesít és kézhezvél elét követő 30 nap alatt álljon be azzal a szigorítással, hogy e 30 nap eltelte után az előírt illeték további 50 %-át is tartozik bírság címén meg­fizetni. 4. Azoknak az ügyvédeknek, akik az 1931. december 31-ig terhükre előírt

Next

/
Oldalképek
Tartalom