Ügyvédi Közlöny, 1931 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1931 / 14. szám - Juhász Andor az ügyvédi hivatásról

I. évfolyam. 14. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1931. dec. M ii ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAS&T^J"' Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr, Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr, Ribáry Géza, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3 Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal : Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. TARTALOM. Juhász Andor az ügyvédi hiva­tásról. — Pollák Illés. — Pollák Illés az ügy­védi hivatásról. — Budapesti Ügyvédi Ka­mara. — Hírek a vidéki ügyvédség köréből. — Magyar Jogászegylet. — Ügyvédi Egyesüle­tek. — Az Ügyvédi Tanács gyakorlatából. — A kir. Kúria legújabb polgári jogegységi dönt­vényei. — A kir. Kúria VI. Tanácsának gya­korlatából. — Pollák Illés reminiscenciák. — Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. — A tör­vénykezési illetékszabályok megváltoztatása. — Indítványok az ügyvédi kar érdekében. — Kül­földi ügyvédség hírei. — Szemle. — Sajtó­szemle. — Igazságügyi vonatkozású rendeletek. Juhász Andor az ügyvédi hivatásról. Az 1981. év a magyar ügyvédi kar fekete esztendeje volt. Nemcsak a megélhetési vi­szonyok rosszabbodtak aggasztó módon. Még nagyobb csapást jelent, hogy az ügy­védi kar ellenségei is megszaporodtak. Me­gint divatosak lettek az ügyvédi kar elleni támadások. A karácsonyi ünnep áhítatos hangulatát nem akarjuk azzal rontani, hogy felsorakoztassuk azokat az alaptalan táma­dásokat, sértéseket, gyanúsításokat, melyek a lefolyt szerencsétlen évben a kart érték. A karácsony ünnepéhez illőbb, ha meg­emlékezünk arról, aki mindig barátja volt a karnak. Állítsuk szembe az 1931-i táma­dásokkal azokat a nyilatkozatokat, ame­lyeket a legnagyobb magyar bíró : Juhász Andor tett az évek folyamán. Szociális, gazdasági és technikai életünk mai fejlettsége és a modern jogrendszerek sokfelé ágazása mellett az igazság érvénye­sülésének nélkülözhetlen őre és előmozdí­tója, a jogát féltő, igazságáért küzdő em­bernek kellően meg nem becsülhető barátja és támasza a hivatása magaslatán álló ügyvéd. A bírói és ügyvédi karnak egymást meg­becsülve és támogatva, az apró félreértések mérgét össze nem gyűjtve, élethivatásuk súlyát és bajait átérezve és méltányolva, a közös nagy cél érdekében kell egyesülnie ezekben a történelmi időkben. Mind a két élethivatásnak magasabb kvalifikációja különben is egységes. Jó bíró és jó ügyvéd egyaránt csak jellemes, sokat tapasztalt, mélyen érző, jó ember lehet. A magyar jogszolgáltatás ügye csak abban az esetben arathat végleges győzelmet, ha annak lobogóját bíró ós ügyvéd becsületes, erős kezekkel együttesen emelik magasra. (1915. január 28. Megnyitó beszéd az első perfelvételi- tárgyaláson.) Mint minden intézménynek, úgy az igaz­ságszolgáltatásnak is a szolgálatába lépett férfiak, a bírák és ügyvédek adnak eleven tartalmat. A bírói és ügyvédi kar az a hatal­mas két főpillér, amelyen az igazságszolgál­tatás merész boltozata nyugszik. Ezeknek a pilléreknek a szilárdságától, összekötő kap­csaik épségétől függ az egész alkotmány biztonsága és ellenálló ereje. Akármelyikük roskadozik, összeomlása fenyegeti az egész alkotást. Nem lehet jó az igazságszolgáltatás, ha egy kitűnő bírói testületnek egy gyönge, lelkiismeretlen ügyvédi kar a kerékkötője, viszont a legkitűnőbb ügyvédi testület tö­rekvéseinek is hajótörést kell szenvedniük, ha a bírói székeket gyönge, vértelen hiva­talnoksereg tartja megszállva. Ezért kívá­natos, hogy a bírói ós ügyvédi kar értelmi, erkölcsi és exisztenciális színvonala a köz­lekedőcsövek törvénye szerint lehetőleg egyenletesen emelkedjék minél magasabbra. (1920. ápr. 15. igazságszolgáltatási viszo­nyainkról.» Előadás az Ügyvédi Körben.) * * * A jogvédelem intézményeinek története arról tanúskodik, hogy a népek közmeggyő­ződósében korábban érlelődik meg a bírói és csak későbben az ügyvédi hivatás szük­ségének a felismerése. Kezdel leges kultúra, átlátszó életviszo­nyok és primitív jogforrások korszakában sem a jogát kereső ember, sem az igazságot szolgáltató bíró nem érzi még a hivatásos jogvódő hiányát. Mihelyt azonban az emberi művelődós fejlődésével az életviszonyok változatos­sága és szövevényessége rohamosan meg­szaporítja és nehezebben kiismerhetővé teszi a védelemre szoruló érdekeket, a jogbiztonság utáni vágyakozás nyomban előtérbe állítja az ügyvédi szervezet mellőzhetlenségét. B valóban úgy áll a dolog, hogy az állami let kezdetleges állapotában Justicia épüle­tének egész súlyát egyetlen erkölcsi pillér, a bírói testület is megbírja, fejlettebb társa­dalmi és gazdasági viszonyok között az épü­let biztonsága az ügyvédi testület részéről is alátámasztást igényel. Közel négy évtizedes bírósági tapaszta­lataim alapján alakult ki bennem az a meg­győződés, hogy a bírói ós ügyvédi kar har­monikus együttműködése a korszerű és ala­pos ítélkezésnek értékes garanciája. Egyébiránt mind a két életpályának sok rokonvonása van. Ezúttal csak kettőt kívá­nok felemlíteni. Az első az, hogy egyik hiva­tást sem szabad ügyszeretet és morális emelkedettség nélkül rideg kenyérkereset­ként folytatni, a másik az, hogy mind a két intézménynek, mint élő organizmusnak, sza­bad levegőre van szüksége. A bíróra nézve a bírói függetlenség, az ügyvédre nézve az ügyvédi szólásszabadság teremti meg az életképességükhöz megkívánt egészséges at­moszférát, felesleges hangsúlyoznom, hogy a bírói függetlenség nem egyértelmű a bírói kötelességektől való mentességgel, az ügy­védi szólásszabadság pedig a szólás jogával való visszaéléssel. Meg vagyok győződve arról, hogy a ma­gyar ügyvédség, amely a közelmúltban ün­nepelte — a bírói testületek őszinte szeren­csekívánatai közepette •— az ügyvédi rend­tartás félszázados évfordulóját és amely mindig hivatása magaslatán állott, rendü­letlen hazafisággal, intellektuális erejének egész súlyával fogja a jövőben is támogatni a bíróságot az igazság hűséges szolgálatá­ban. (1924. december 20. Ünnepi beszéd. 200 éves ünnep.) Össze kellene már egyszer ülniök az ille­tékes tényezőknek és nyugodtan, szenve­délytől mentesen meg kellene beszólniök a magyar jogászproblémát, hogy a végka­tasztrófát, ha ez még lehetséges, elkerüljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom