Ügyvédi Közlöny, 1931 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1931 / 1. szám - Az Országos Ügyvédszövetség Miskolc-lillafüredi vándorgyűlése. - A vándorgyűlés határozatai

2 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 1. SZÁM. az ügyvédi etikáról, dr. Mezey István Szovjet­oroszország magánjogi rendszeréről, ifj. dr. Balázs Dezső az új kriminál-yszichológiáról, végül dr. Vészi Mátyás kártérítési 'problémák­ról. Hatalmas programm volt. * A komoly tárgyalások mellett az ünnep­ségek is méltó keretet adtak az ügyvéd­kongresszusnak. Miskolc város a vándor­gyűlés résztvevőinek tiszteletére díszebédet adott, amelyen a szeretetreméltó házigazda, dr. Hodobay Sándor miskolci polgármester üdvözlését dr. Oppler Emil köszönte meg. Szemere Bertalan szobrát dr. Nyáry Béla, Kossuth Lajos szobrát dr. Erlach Sándor ko­szorúzta meg lendületes beszéd kíséretében. Dr. Gencsy Samuról, az OÜSZ miskolci osz­tálya első elnökéről dr. Sugár Gyula mondott emlékbeszédet. A Tapolca gyógyfürdői ki­rándulás, a lillafüredi tartózkodás, a mis­kolci kereskedő és gazdakörben tartott hangverseny, végül a miskolci ügyvédi kar fogadóestélye az Avashegy fennsíkján elfelejt­tették a vándorgyűlés résztvevőivel a mult és a jövő súlyos gondjait, ós kellemes emlé­ket keltettek a résztvevőkben a miskolci ügyvédi kar részéről oly sok szeretettel elő­készített vándorgyűlés társadalmi esemé­nyei iránt. Különösen dr. Forgács Dezső, a Miskolci Kamara agilis titkára érde­melte ki az összes vendégek háláját fárad­hatatlan munkájával. A záróülés elfogadta a bizottságok által előterjesztett határozati javaslatokat. Dr. Kölcsey Sándor magasan szárnyaló beszédé­ben és dr. Putnoki Béla nagyhatású szónok­latában gyönyörködhettek még a vándor­gyűlés záróülésének résztvevői, amelynek berekesztése előtt megérdemelt köszönetben részesültek dr. Király Ferenc, dr. Vadász Béla ós dr. Szalay Zoltán az előkészítéssel kapcsolatos munkálkodásukért. * Szép volt, tartalmas volt, kellemes volt. De mi lesz? * * * Helyénvaló és kegyeletes aktus volt dr. Ger­lóczy Endre részéről, hogy a ^miskolc—lilla­füredi vándorgyűlés megnyitó ülésén tartott ünnepi beszédében Pollák Illésről megemlé­kezett. Az elhunyt nagy ügyvéd nevének megemlítésére mintegy varázsszóra állott fel a gyűlés közönsége és néma meghatódott­sággal adózott a halhatatlan emlékű vezér­nek. * A megnyitó ülés szenzációja volt azon lenyűgöző hatás, amelyet Gerlóczy beszéde az egész hallgatóságban kiváltott. Mozaik­szerűen idézzük ezen beszédnek egyes mon­datait, amelyek méltán tarthatnak igényt arra, hogy megörökíttessenek. * «Az a puskalövés, amelyik a világháború frontján 17 évvel ezelőtt elsőnek eldördült, nemcsak egy ismeretlen katona életét ol­totta ki, hanem szíven találta a jognak eszményi fogalmát és a jog állandóságába, annak feltétlen uralmába vetett, odáig megrendíthetetlennek látszó hitünket is, mert ez volt az a döntő pillanat, amelyben a jog helyét mindenütt a kivételes hatalom foglalta el.» * «A forradalmak után a kivételes hatalom a helyzet által indokolt szükségszerűséggel újra feléledt, de most már határozott retro­grád irányzattal, mert a jogszabályok nem egyszer pártpolitikai jelszavaktól fűtött atmoszférában jelentek meg, ós amíg koráb­ban a hatalomnak a forrása a jog volt, most a jognak a forrása lett a hatalom.» * «Az a kristálytiszta jog, amely régen a társadalom kijegecesedett ítélete gyanánt foglaltatott jogszabályba, nyomban elhomá­lyosul és erkölcsi alapját is elveszti, mihelyt elhagyja a gyakorlati élet ösvényét és nem a közfelfogást tükrözi vissza, mert ha ma­radandó erkölcsösét ós jót akarunk alkotni, akkor a jogszabálynak harmóniában kell lennie az élettel, az egész emberi és nemzeti közösség lelki felfogásával és meggyőző­désével.)) * «A rendeleti jogalkotás túltengése követ­keztében ma már senki nincsen, aki a napról-napra termelt, egymással sokszor ellentétes jogszabályok tömegében magát kiismerni tudná. Nem is tudásunk többé, hanem egyedül csak jogérzetünk az, amely iránytű gyanánt vezet minket a jogi élet­nek ebben a nagy bizonytalanságában.)) * «Míg a boldog béke időszakában egy-egy törvény vagy rendelet a hosszantartó bölcs megfontolásnak és a lelkiismeretes mérle­gelésnek szinte tökéletes megnyilvánulása volt, addig ma a nemzeti jogfelfogás gyakran figyelmen kívül marad, ós ebből származnak a gyors, gyakran elhamarkodott és elhibá­zott elhatározások, a fantasztikus rögtön­zések és a váratlan meglepetések.)) «Az évezredek hagyományaiban kikristá­lyosodott klasszikus jog nem szervezetében és örök hivatásában van megtámadva, hanem csupán funkcionális zavarokban szenved.)) * «A jog nem öncél, hanem csak eszköz az állampolgárok boldogulására, és éppen ebben van a jogeszmének legmagasabb emberi hivatása, melyet azonban eszményi töké­letességgel csak akkor tölthet be, ha a nemzet közfelfogásából ered és a jogalkotás­ban, a jog alkalmazásában ós a jog érvé­nyesülésében egyaránt a nemzeti akarat tekintélyére támaszkodhatik.» * «Hogy ezt az Ideált elérhessük, ahhoz mindnyájunkban egységes, emelkedett szel­lemnek kell kialakulnia, ehhez pedig nem szükséges más, mint a közérdek önzetlen szolgálata, a nemzet minden tényezőjének összefogása, minden állampolgárral szem­ben az egyenlő elbánás, a tehetség, becsület és jellem egyenlő és kizárólagos érvénye­sülése, a lelkeknek a jelszavaktól való felszabadítása, végül pedig a kritika jogá­nak és a sajtó szabadságának biztosítása.)) A vándorgyűlés határozatai. I. Ügyvédi kérdések. A Vándorgyűlés min­denekelőtt kívánja a szabadságjogok, kü­lönösen a sajtó- és a gyülekezési szabadság, valamint az esküdtszék visszaállítását. Szükségesnek tartja az ügyvéd teljes szólás-, írás- és cselekvésszabadságának intézményes biztosítását, az ügyvédi hiva­tásnak a hatóságokkal és harmadik szemé­lyekkel szemben való fokozottabb védelmét, az ügyvéd ellen intézett támadásoknak sui generis bűncselekménnyé minősítését és megfelelő pönalizálását. Felkéri a Vándorgyűlés az igazságügy­miniszter Urat, hogy a vezetése alatt álló minisztérium ügyvédi ügyeket intéző osz­tályába hosszabb tényleges gyakorlatot folytatott ügyvédeket is hívjon be, és hogy a kodiíikációs bizottságba megfelelő számú értékes ügyvédi és jogászi múlttal rendel­kező gyakorló-ügyvédet vonjon be. Kívánja a Vándorgyűlés az ügyvédi kar anyagi megerősítése érdekében újabb mun­kaalkalmak teremtését, a szegény védelem ós a szegény jogos kirendelések ós megbízások díjazását, az összes fizetéses hatósági ki­rendelések igazságos és befolyásmentes el­osztását, az ügyvédi munka közfunkció jellegének elsősorban a hatóságok részéről való elismerését. Sürgősnek tartja az ügyvédi összefér­hetetlenségnek álláshalmozásokat kizáró szabályozását. Sajnálattal állapítja meg, hogy az ügy­védi hivatás korszerű gyakorlását törvény­hozási intézkedésekkel, így legutóbb a Te. útján is, mind szűkebb térre szorították. Az ügyvédség gazdasági szervezkedéséi életbevágóan szükségesnek tartja, egyben az ügyvédi Kamarákat autonóm hatás­körben fokozottabban kívánja érdekkép­viseleti szervekké kifejleszteni. Szükségesnek tartja a revizori képesítés megszerzésének megkönnyítését gyakorló­ügyvéd számára, és e célból az egyes Kama­rák területén tanfolyamok létesítését. Ezenkívül mint legsürgősebb teendőket kívánja a Vándorgyűlés : az okirati kény­szerről szóló javaslat mielőbbi megalkotását és annak olyan módosítását, amely a köz­jegyzőknek a magánokiratok felvételét to­vábbra is eltiltja és az ügyvédektől semmi­féle munkaterületet el nem von, az ügy­védeknek az illeték lerovásáért való felelős­ségének megszüntetését, hatályos ügyvédi képviseletet köz- és magánalkalmazottak fegyelmi ügyeiben, középfokú közigazgatási bíróságok felállítását és azok előtt kötelező ügyvédi képviseletet, a Te. óletbeléptetési rendeletében megjelölt, perorvoslatokat kor­látozó értékhatárok megváltoztatását és a régi perorvoslati értékhatárok visszaállítá­sát, a bírósági végrehajtók államosítását, de elsősorban a végrehajtói dijak mérsék­lését, a portóköteles bírói határozatok és árverési hirdetmények portóköteles jelzéssel való küldésének megszüntetését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom