Tőzsdei jog, 1940 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám

VII üzleti tevékenységtől és figyelmeztette a szerződés idézett harmadik pontjára, minthogy ebben az F6. alattiban az alperes azt a kijelentést tette, hogy a „lehetőség szerint tartózkodni fog szuperfoszfát-kötésektó'l és csak a legszükségesebbeket fogja bizományosa által lebonyolítani", minthogy az alperes most felsorolt ténykedései kétségtelenül foszforsavtartalmú műtrágya tekintetében való üzleti működést jelentenek, ennélfogva — miként a Kereskedelmi és Iparkamara választott bírósága az alperes ellen tisztességtelen verseny abbahagyása iránt indított perben, 1938 március hó 31. napján hozott ítéletében ezt szintén kimondotta, — meg kellett állapítani, hogy alperes szerződésszegést követett el, s így alperes, aki mint doktor, fokozottabb mértékben kell, hogy egy szerződés megszegésének a következményeivel tisztában legyen, nem védekezhetik joghatályosan azzal, hogy részéről csak egy kísérlet történt, de nem befejezett cselekmény, nem védekezhetik továbbá sikeresen azzal, hogy a szuperfoszfát megrendelésnek a felpereshez való juttatása a felperes üzleti érdekeit is szolgálta, szóval, hogy alperest nem rossz szándék, hanem csak jóhiszeműség vezette, mert. nem fontos, hogy minő szándék vezette az alperest ténykedésében, perdöntő egyedül az, hogy alperes nem tartózkodott az üzleti tevékenységtől s így ennek következményeként tartozik felperesnek visszafizetni azt a 3000 pengőt, amelyet a szerződésben kikötött idő tartamára éppen a tevékenységtől való tartózkodás ellenértékéül kapott. Budapest, 1939. évi május hó 1. napján. Politzer Sándor s. k., a választott bíróság elnöke. Büchler Bertalan s. k. választott bíró, Dános Ármin s. k. választott bíró, dr. Adorján Ferenc s. k. jogügyi titkár. Az eladó, aki 1938 július 13-án adott el román tengerit Fob dunai állomás 1938 augusztus 5-ig leendő berakásra, a kiviteli engedély beszerzésének veszélyét feltétlenül magára vállalta. 603/1938. Vb. szám. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek megfizetésére kötelezni. Védekezésének lényege az volt, hogy az ügylet létrejöttekor, 1938 július 13-án a felperesnek tudomása volt arról, hogy Romániában a kiviteli engedély korlátozva van, minthogy pedig alperes abban a hiszemben kötötte meg a kereseti ügyletet, hogy a kiviteli engedélyt megkapja, holott ez nem sikerült, ennélfogva alperes szabadult a szállítási s egyben a kártérítési kötelezettség alól is. Tagadta a felszámított árkülönbözet összegszerű helyességét is. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. Az az alperesi eladó, aki 1938 július 13-án 2000 q román tengerit adott el 1938 augusztus 5-ig leendő berakásra, Fob dunai állomás, az ügylet megkötésekor kellett, hogy birtokában legyen a kiviteli engedélynek, vagy ha ez még nem volt, úgy a kiviteli engedély beszerzésének a veszélyét feltétlenül magára vállalta. Ez okból alperes annál kevésbbé védekezhetik joghatályosan, hogy a román kormány kiviteli tilalma folytán szabadult a szállítási kötelezettség alól, mert Romániában a tengeri kiviteli tilalmat még 1938 szeptember 1-én sem léptették életbe, legfeljebb bizonyos szállítási nehézségek voltak, ennek dacára azonban sok cég tett eleget a kérdéses időben szállítási kötelezettségének. Minthogy ezek szerint alperes jogtalanul tagadta meg a szállítást, a felperesnek kártérítéssel tartozik. Budapest, 1939. évi március hó 16. napján. Steiner Marcel