Tőzsdei jog, 1940 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám

VIII. évfolyam, 9. szám Bufiapest, 1940 november hó TŐZSDEI JOG A GAZDASÁGI JOG MELLÉKLETE Rovatvezető: Dr. Adorján Ferenc csoportvezető jogügyi titkár A „Tőzsdei Jog«'-ot érintő megkeresések „Tőzsdei Jog" Tőzsdepalota Öl. em. címre küldendők Anyagi jog. Minthogy a 62.300/1939. Ip. M. számú rendelet az olajos magvakat és az azokból előállított olajokat forgalmon kívül helyezte, ennélfogva a rendelet hatálybalépése előtt létesült, de a rendelet hatálybalépése után teljesítendő ügyletek hatályukat vesztették, miért is a vevő jogosan kérheti vissza az eladónak adott előleget, viszont az eladó nem kérheti kártérítésként a vevőtől a magasabb kötlevélbeli ár és az árellenőrzés országos kormánybiztosa által a Futura részére megállapított alacsonyabb megváltási ár közötti különbözetet. 275/1940. szám. Indokok. A bíróság az alperes védekezését alaptalannak találta. A kereset tárgyát képező ügylet 1939 november 4-én jött létre és az eladott 200 métermázsa napraforgóolaj 1939 december és 1940 január, február és március hónapokban, vagyis oly időben lett volna szállítandó és átveendő, amidőn az 1939 december 5-én kelt 62.300/1939. Ip. M. számú rendelet már hatályban volt. Ezen rendelet 1. §-a szerint az a kereskedő és iparos, aki az ezen rendelethez fűzött, az I. mellékletben felsorolt cikkekből, amelyek közé a keresetben említett napraforgóolaj is tartozik, 1939 december 6-án akár a saját, akár más részére készletet tart, tartozott azt 1939 december 12-ig az iparügyi miniszternek bejelenteni. A rendelet 2. §-a szerint be kellett jelenteni a) &z 1939 december 6-án a bejelentő birtokában volt készletet, b) azt a mennyiséget, mely az 1939. évi december 6-án a bejelentő birtokában lévő készletből nem a bejelentőé, végül c) az 1939 december 6-án a bejelentő tulajdonában levő készletből azt a mennyiséget, mely nincs a bejelentő birtokában. Minthogy a kereset tárgyát képező áru, nem is beszélve arról, hogy a kötlevél szerint a vételár teljes kifizetéséig eladó az áru tulajdonjogát fenntartotta, a rendelet hatálybalépésének idején sem a felperes birtokában, sem a felperes tulajdonában nem volt, hiszen felperes, mint vevő csak kötelmi jogot szerzett az átadás meg nem történtéig, minthogy a rendelet 5. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a rendelet a tulajdonost kívánta a felajánlásra kötelezni, kimondván, hogy ha valaki az áru „tulajdonjogának másra való átruházására kötelezte magát" ez nem mentesíti őt a felajánlási kötelezettség alól, minthogy a tulajdonos az 5. § első bekezdése szerint készleteit 1940 december 12-ig a Futurának felajánlani köteles, mert ha ezt nem teszi, úgy a 10. § értelmében kihágást követ el, minthogy viszont a rendelet 4. §-a értelmében a ren-