Tőzsdei jog, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938 / 6. szám

22 TŐZSDEI JOG 6. sz. Anyagi jog 32. 668/1937. V. B. Nem volt vitás, hogy alperes 1937 október 27-én 150 mm tavaszi búzát vásárolt felperestől, azzal a kikötéssel, hogy felperes az alperes által 14 napon belül megadandó diszpozíció vétele után prompt tartozik szállítani. Az sem volt vitás, hogy alperes felperesnek elszállítási rendelkezést nem adott. Felperes előadása szerint ö a kikötött diszpozíciós határidő letelte után alperesnek az elszállítási rendelkezés megadására 3 napot meg nem haladó, november 15-éig terjedő halasztást adott és minthogy alperes november 15-éig bezárólag nem diszponált, követelte tőle a november 16-iki árak alapján mutatkozó árkülönbözetnek megtérítését. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani. Rámutatott arra, hogy a diszponálási határidő november 10-én lejárt. Felperes november 12-én felvett óvásában teljesítést követelt alperestől. Minthogy a kikötött szokványok 25/a §-ának 7. bekezdése értelmében diszponálás! késedelem esetén az eladó a teljesítéshez nem ragaszkodhatik, ez Ü|Í óvás nemlétezőnek tekintendő és az árkülönbözet megállapítása szempontjából nem a november 16-i, hanem a november 11-i árak veendők figyelembe. A kikötött szokványok 25/a. §-ának 7. bekezdése értelmében felperesnek jogában állt az elszállítási rendelkezés megadására 3 napot meg nem haladó újabb határidőt tűzni és csak ennek sikertelen elteltével választani a 65. §. b., c. és d. pontjai közül, mely esetben az árkülönbözet meghatározásánál az újabb határidő leteltekor létező tőzsdei, illetve piaci árak az irányadók. Felperes november 12.-i óváslevelében ugyan a teljesítésre adott póthatáridőt alperesnek, azonban az adott esetben ezt az óváslevelet jóhiszeműen csak úgy lehetett értelmezni, hogy felperes az elszállítási rendelkezés megadására ad póthatáridőt. Minthogy ez a póthatáridő is sikertelenül telt el, felperes joggal követelheti a november 16-i árak alapján mutatkozó különbözet megtérítését, stb. Budapest, 1938. évi január hó 18. napján. Dr. Koós Zoltán egyesbíró, dr. Engel György jogügyi titkár. 33. 224/1938. VB. szám. A bíróság alperesnek a teljesítési igénnyel szemben előterjesztett védekezését alaposnak találta. Minthogy a felek között létrejött szerződés értelmében felperes az árut a vevő részére a teljesítés helyéről vasúton tartozott elküldeni, minthogy a jelen esetben prompt szállítás volt kikötve, ennélfogva a tőzsdei áruiizleti szokások 25. a. §-ának 2. bekezdése értelmében alperes legkésőbb az ügyletkötést követő harmadik napon lett volna köteles felperesnek szállítási rendelkezést küldeni. Minthogy ez a rendelkezés az alperes részéről nem történt meg, ennélfogva az előbb hivatkozott szakasz 7. bekezdése szerint felperes a teljesítéshez nem ragaszkodhatott, hanem csak a szokások 65. §-ának b), c) és d) pontjaiban felsorolt jogok egyikét gyakorolhatta, így felperes teljesítési igényt nem érvényesíthet az alperes ellen. Budapest, 1938. évi április hó 28. napjáni. Schwarz Jakab a választott bíróság elnöke, Káldor Sándor és Büchler Izsó a választott bíróság tagjai, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 34. 224/1938. VB. szám. Igaz, hogy a tőzsdei szokások 25. a. §-ának 8. bekezdése akként intézkedik, hogy az eladó arról, hogy az elszállítási rendelkezés hiánya miatt a 65. §. b., c. és d. pontjai közül melyiket választotta, a vevőt haladéktalanul ajánlott levélben értesíteni köteles, az is igaz, hogy ez az értesítés a felperes részéről nem történt meg, ez azonban nem zárja ki azt, hogy felperes a hivatkozóit szakasz 7. bekezdésében felsorolt jogokat ne gyakorolhassa, hanem a haladéktalan értesítés elmulasztása csak azzal a következménnyel jár, hogy ha felperes ezzel az alperesnek kárt okozott, ezt megtéríteni taitozik. Budapest, 1938. évi április hó 28 .napján. Schwarz Jakab a választott bíróság elnöke, Káldor Sándor és Büchler Izsó a választott bíróság tagjai, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. 35. 217/1938. VB. szám. Nem volt vitás, hogy felperes alperesnek 450 q burgonyát adott el paritás Budapest kikötésben, az árut alperes rendelkezése szerint Cinkotára leszállította és az F/l alatti elszámolás szerint a vételárból a feladóállomások és Budapest közötti normál fuvardíj 10%-kal csökkentett összegét vonta le. Ezt azzal indokolta, hogy a kérdéses időben a Budapestre irányított burgonyaküldemények 10%-os fuvardíjkedvezményt élveztek, úgyhogy ő, aki a burgonyát paritás Budapest kikötéssel adta el, számíthatott arra, hogy ezt a fuvardíjkedvezményt élvezni fogja, illetve minthogy ennek élvezetétől csak azért esett el, mert alperes meni Budapestre, hanem Cinkotára diszponálta a burgonyát, joggal követelheti ennek a 10%-nak a megtérítését alperestől. Minthogy alperes a számla végösszegéből ezt a 10%-ot levonta, kérte őt az ezen 10%-nak megfelelő tőkének és járulékainak megfizetésére kötelezni. Alperes azt vitatta, hogy felperes nem alperes diszpozíciója folytán esett el az állítólagos kedvezménytől és vitatta, hogyha tényleg létezett is ilyen kedvezmény, az csak a Budapest-Nagyvásártelepre irányított küldeményeket illette. A bíróság felperes követelését nem találta alaposnak. Paritásos eladás esetén, midőn a felek a továbbfuvarozás irányát nem állapították meg, a kikötött szokványok 35. §-ának utolsó bekezdése értelmében azt a fuvardíjkülönbözetet kell elszámolniuk, mely az áru tényleges rendeltetési állomása irányában a paritásos és a feladási állomás között fennáll. Ez azt jelenti, hogy ilyen cselben a vevőt annyi fuvar terheli, mint amennyi az árunak a paritásos állomásról a rendeltetési állomásra való szállításánál felmerült volna, ha tehát a tényleg felmerült fuvar ennél több, akkor a többletet az eladó a vevőnek, ha pedig kevesebb, a különbözetet a vevő az eladónak megtéríteni tartozik. A paritásos kikötés esetén megejtendő fuvardíjelszámolásnál tehát a tényleges feladási állomás és a paritásos állomás közötti fuvar egyáltalán nem játszik szerepet és így teljesen közömbös az is, hogy a feladási állomás és a paritásos állomás köizött a normális fuvardíj, vagy pedig kedvezményes fuvardíj került volna-e alkalmazásra. Nem volt figyelembevehető felperesnek az az állítása sem, hoy ő a fuvardíjkedvezmény élvezetére számíthatott. A paritásos állomás megje-